10.fejezet-Eltűnt

sziasztok^-^
megérkeztem a 10 fejezetével,amit a blog visszatérő részének is szánok,mivel már több mint másfél hónapja nem írtam bejegyzést a szüneteltetés miatt:)ez egy igen különleges rész(szerintem),nagyon nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!:))és hűha..! 3000+ látogatottság,10 feliratkozó imádlak titeket;$ remélem bővülünk.:))ja és igen,a Story of my life egyszerűen elképesztő:33 gondolom nem csak én vagyok vele így:DD jó olvasást nektek a 10.fejezethez;):DD 

Amanda Skiller:

Ami Harry és köztem van,az egy teljesen megmagyarázhatatlan dolog.Ő szeret,és bármit megtenne értem az égvilágon.De nekem még mindig bizonytalanok az érzéseim.A szívem is a félelemtől lüktet olyan gyorsan,és a bűntudat sem hagy nyugodni.Michael.Harry.Két különböző ember akik csak úgy hirtelen toppantak be az életembe,és ugyanolyan problémát is okoztak.De miért?Miért ment el Harry?A könnyeim sorjában folytak végig az arcomon,aztán sok sok megmagyarázhatatlan kérdés merült fel bennem.Miért sírok utána?

-Amanda ne sírj!-vigasztalt David,aki a betegágy melletti széken foglalt helyet.Egyszerűen nevetségesen éreztem magam.Az ilyeneket nevezik ribancnak.Akik nem tudnak dönteni két fiú között,és játszanak azok érzéseivel.Még akkor is egyszerűbbnek találtam amikor nem volt Michael.De ott volt,és megcsókolt.Ez mindent.Egyszerűen mindent megnehezített.

-Igazad van!-válaszoltam,majd elkezdtem nevetni.Mindenki meglepett fejjel nézett felém,de rám egyszerűen rám jött a nevetőgörcs.Magamon röhögtem,de aztán rájöttem hogy ez szánalmas.Már nagyon is.-Bocsánat.-mondtam utólag,majd inkább csendben maradtam.

-Úgy is visszajön.Nem fogja kibírni nélküled!-szólt közbe Lucy. Elgondolkoztam.A múltban történt közös élményekről Harry-vel.Amikor először megláttam a szobámban.Amikor iskola után a házunkban találtam Anne-val.A randi.Kórház.Nála.És amikor utoljára pillantottam meg az arcát.A csalódottság és a harag összekombinálva.Akkor éreztem igazán azt,amit nem mertem magamnak bevallani.Hiányzik Harry,és fáj hogy elment.

-Kibírja ő ha akarja.-mondtam,majd a bejárati ajtóra lettem figyelmes.Az orvos jött be egy újabb kivizsgálásra.Nagyot nyeltem,amikor kiküldött mindenkit  a szobából,és magamra maradtam vele.Így vagy úgy,de nagy valószínűséggel egy rémisztő műtét előtt állok,ahol kiveszik belőlem a babát.Félek,és kavarog bennem minden.

-Röngenezzük a babádat,hogy él e még.Oké?-kérdezte az orvos,amire én rábólintottam.A plafont bámultam,megint,majd a nagy gépre figyeltem fel,ami a hasamban lévő "életet" ábrázolja.Nem mozgott.Ahogy reméltem.Megint könnybe lábadtam,ami zokogáshoz vezettem.Szörnyen sajnáltam azt,aki megérdemelte volna az életet,amit adtam volna neki.

-Nem élte túl.-közölte az orvos,amire már rájöttem előtte is.-Ki kell vennünk magából a babát.-tette hozzá,majd elvettem egy papír zsebkendőt a mellettem lévő kis polcról.A doktor kifáradt a szobából közölni a többiekkel a hírt,de nem jöhettek be a szobába.Orvosokat hívott akik segítenek a műtétben.Immáron rettegtem.Egyikőjük odajött hozzám,és egy altatót adott be nekem.

Harry szemszöge:

Amandáék háza felé indultam el.Igen,oda.Otthagytam a mobilomat.A bejárati ajtó előtt álltam,és bekopogtattam.Rossz érzésem volt.Niall nyitotta ki az ajtót,aki látszólag már jobban volt,de a flegma,és bunkó nézése még mindig nem maradt el.

-Mit akarsz gyökér?Hallom elmész.-mondta,majd nem válaszolva semmit arrébb löktem.A nappaliba kerestem a telefonomat,amit nem találtam sehol.

-Hol a telefonom?-kérdeztem,majd megint azt az ocsmány vigyort láttam a képén,amiért múltkor is megütöttem.-Na mondjad de most azonnal.

-Nem.-mondta egy nagy levegővétel után,utána elindult a vendégszoba felé.Tudtam jól,hogy valamit titkol,mert ismerem az ilyet.Odarohantam hozzá,majd a ruhájánál fogva megragadtam,majd a falnak toltam.Megint elragadt a düh,amit egész eddig próbáltam visszatartani.

-Hol van?-emeltem fel a hangom,miután a falhoz nyomtam őt.De úgy voltam vele inkább elengedem,mert nem akartam balhét.-Ugye nem akarsz egy újabb agyrázkódást Horan?-tettem hozzá,majd Niall rémült tekintetére lettem figyelmes.Nem egészen értem miért,hiszen már nem először látott dühösen.

-Tessék!-adta oda,majd teljesen odasimult a falhoz.Nem értettem mi van vele.

-Mitől félsz ennyire te hülye?-kérdeztem,majd a kezével mutatta,hogy forduljak meg.Lassan megfordultam,ahol a saját tükörképemmel szembesítettem magam.A szemem vörös,az arcom rémes.Mint egy rossz démon.Nem értettem mi van velem,még sosem történt ehhez hasonló.

-Mi van veled Harry?-kérdezte Niall,mire mélyen a szemébe néztem.

Mit tegyek?!

-Fuss.De most!-utasítottam,mire eleget tett a kérésemnek.Berohant a szobájába,majd magára zárta az ajtót.Éreztem a veszélyt,tudtam hogy itt valami nincs rendben.Azonnal el kellett mennem innen.Meg kellett keresnem a húgomat.Zsebre tettem a telefonomat,majd elindultam egy helyre.A helyre ahová nem sűrűn teszem be a lábam.A föld alá,ahová a fajtám köt,és ahol a testvérem lehet.Az ajtó felé érve megpillantottam egy képet életem szerelméről.Amanda.Akit valószínű nem látok egy jó ideig.Nem akartam feladni,de nem láttam reményét ennek az egésznek továbbá.A képet bámultam,majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon.Ezután enyhén elmosolyodtam,majd erősen koncentráltam,hogy eljussak oda.

---

-Harry Styles!-szólított meg Jack,a főnök.Aki nélkül nem ismertem volna meg Amandát.Aki nélkül nem lenne ez a szuper képességem.-Te itt,ilyen arccal?-kérdezte,majd a trónja elé álltam,és ránéztem.

-A húgomat keresem. Samantha Styles-t!-válaszoltam,majd elnevette magát.Kérdően néztem felé,mert nem értettem mi a röhögés tárgya.

-Ő most nincs itt.-mondta,majd vettem egy mély levegőt.-Látom igen felbőszítettek téged!-tette hozzá,mire én nem tudtam mit mondani.Samanthával akartam találkozni,nem neki elmondani miket érzek.-Gyere utánam!-szólított meg,miután leszállt a trónról.Követtem,közben a körülöttem lévő embereket néztem,akik látszólag megszakadnak a nagy munkában.Másik oldalamon hozzám hasonló emberek álltak,akik valamire nagyon vártak.De befáradtam a szobába ahová vezetett,majd becsukta az ajtót.Csak ketten maradtunk Jack-el.

-Miért kellett ide jönnünk?-kérdezte,majd mutatott egy képet,ami Amandát ábrázolta.-Amanda.Mi van vele?-kérdeztem,majd tovább néztem a képet.Elmosolyodtam.

-Az arcod nem tűnik szokványosnak ugye?-kérdezte,mire bólintottam.-Nem teljesítetted a rád kiszabott küldetést.Nem ölted meg ezt a lányt!Ezért!-kiabálta,majd a pupilláim kitágultak,majd eszembe jutott.Valóban ezt kellett volna tennem.Jack kiszabott egy küldetést Amy felé még régen.Közelébe kellett volna fékeznem,hogy meg tudjam ölni.De nem tudtam.Beleszerettem abba a lányba,és nem kívántam a halálát.De valójában igen.Ezért voltam eleinte olyan nyomulós.

-De beleszerettem.Nem állt szándékomban megölni őt!És nem is fogom!-majd megint a képre néztem,és a hüvelyk ujjammal simogattam az arcát.

-Akkor majd más fogja Harry!-közölte velem,majd kinyílt az ajtó.A húgom volt az,Samantha.

-Szia,hát te?Nem úgy volt hogy nincs itt?-kérdeztem,majd hirtelen úgy éreztem átjár rajtam a félelem.És sejtelmeim voltak.Neki kell?

-De itt volt eddig is.Csak most hívtam be.És ő fogja helyetted megtenni Styles!-emelte fel a hangját Jack.Abban a pillanatban úgy éreztem meg akarom verni Jack-et.Mert a húgom nem fogja megölni azt,akit szeretek.Nem hagyom!De Jack a főnököm,és ezt nem tehetem.

-Nem teheted ezt!Nem engedem meg!-kiabáltam,majd a húgomra néztem.-Ugye nem teszed meg Sam?-kérdeztem már könnyes szemekkel.Samantha Jack-re nézett,akinek a száján legszívesebben letöröltem volna azt a csúf vigyort.

-Muszáj Harry!Meg kell tennem!-mondta,majd teljesen megaláztatottnak éreztem magam.Majd megfurdalt bennem a kérdés.Miért pont Amandát?

-Inkább mást,de ne őt!Őt ne Jack!-könyörögtem,de ez is mind hiába való volt.Elküldött engem a húgommal együtt ki.Az arcomon lévő nyomok eltűntek.Furcsa érzések támadtak fel bennem.

-Nagyon sajnálom Harry.De nem tehetek mást.-nyilvánította,de az arcán egy meghatódottságot sem láttam.Kiakasztott,hogy a saját húgom nem áll ki mellettem.

-Te inkább meg se szólalj!-mondtam neki.-A saját bátyádért nem állsz ki amellett,hogy én rengeteg dolgot tettem érted.De tudod mit?Nincs erre szükségem.Bármit megteszek Amandáért,és biztos vagyok benne,hogy te egy ujjal se fogsz hozzáérni megértetted?-emeltem fel enyhén a hangomat Sam felé,ami viszonzásául egy értelmetlen,gonosz arckifejezést kaptam.Szégyellem bevallani,de olyan mint én.Csak lányba.

Elmentem haza.Csak Amanda járt a fejemben.Szerencsétlen lány,akinek fogalma sincs arról,hogy mi folyik körülötte.Hogy valójában mi volt a tervem vele.Biztos vagyok benne,hogy már tudomására vitték hogy nem lát engem egy ideig.És tudom hogy fáj neki.Érzem,hogy hiányzok neki.Nekem is rossz,de a saját biztonsága érdekében ezt kellett tennem.Hiányzik a gyönyörű mosolya,és a gyönyörű személyisége amibe beleszerettem.Pedig nem szabadott volna.Eleinte azért mentem el,mert úgy éreztem nem bírtam tovább küzdeni érte.De már előbukkant ez is.Egyáltalán nem kívánom neki a halált,mert nem érdemli meg.De hogyan akadályozzam meg?Mert nem igazán tehetek semmit se ellene.Úgy érzem,bármit feladnék azért,hogy ne essék neki semmilyen bántódása sem.Még a hivatásomat is.