9.fejezet-Feladta?

sziasztok!kicsit késve,de meghoztam a várva várt 9.fejezetet,ami kicsit rövidebb lett a többinél(szerintem),de nagyon remélem hogy tetszeni fog!?D remélem nincs harag a késés miatt!:))phúú 9 feliratkozó és hamarosan 2000 látogatottság..azt hiszem én vagyok a legboldogabb:')nagyon jó érzés,és nagyon kedves tőletek,ti vagytok a legjobbak.:)vajon ki lesz a 10 feliratkozó?kíváncsi vagyok nagyon!:))nos,hát nem is húzom tovább,jó olvasást!:)
 
Amanda szemszöge:

Harry-vel beszélgettünk,amikor félbeszakított minket egy hang.Egy hang,ami nagyon ismerős volt számomra.Michael volt az.A jelenléte nagyon lesokkolt,emellett alapból kínos volt ez az egész szituáció.Harry ott volt,és emlékszem még a pár hónappal ezelőtt lejátszódó eseményekre.Emellett nagyon csodáltam Mich-et,hogy bemert jönni hozzánk.Végül is több joga van itt lenni,mint bári másnak.

-Szia Amanda,beszélhetnénk négy szem közt?-kérdezte kicsit félősen.Harry-re néztem,akinek a szemei egy pillanatra elvöröslöttek.Ez a düh jele,amit őszintén szólva nem nagyon vártam.

-Harry,kimész egy pár percre?-kérdeztem,majd megfogtam a kezét,és mélyen a szemébe néztem.

-Jó.-válaszolta,majd a száját egy kicsit félrehúzta.Térdelő pózból álló pózt vett fel,és kifáradt David-el a szobából.Egyszer direkt neki is ment Mich-nek,amivel ő nem nagyon törődött.Becsukták a kórházszoba ajtaját,majd vettem egy nagy levegőt.Vártam,hogy belekezdjen.

-Nagyon sajnálom,ha tehetném visszafordítanám az időt!-ült le mellém egy székre.

-Mindketten hibásak vagyunk,hiszen nem védekeztünk rendesen!De mindegy hiszen a baba nem éli túl ezt az egészet.-válaszoltam,majd sírni kezdtem megint.

-Mi,hogy hogy?-kérdezte,mire én rábólintottam.Nagyon le volt sokkolva szerencsétlen.De nem volt egyedül.Vállat vontam,mire ő megrázta a fejét.Nagyon kellemetlen volt.-Megnézhetném a hasadat?

-Ühüm-hümmögtem,majd megmutattam neki a hasamat,amiről azt hittem hogy túlságosan is elhízott.De hála Dr.Barney-nak bebizonyosodott,hogy nem.

-Hány hónapos?

-Négy.-válaszoltam,majd letakartam a takaróval.Beszélgettünk,majd egy pár másodperc csend keletkezett,ami valahogy többnek tűnt.Mintha másodpercek percek lettek volna.De szerintem megint belázasodtam.

-Figyelj!-szakította meg a csendet-Én még mindig nem felejtettelek el.-mondta,mire én élesre nyitottam a szemeimet,majd felé fordítottam a fejemet.

-Hogy érted Mich?-kérdeztem felvont szemöldökökkel.Tudtam hogy érti,de nem tudtam erre mást mondani.

-Tudod jól.-válaszolta,majd letérdelt mellém.Egy szót sem szóltam,csak kíváncsian figyeltem,mit akar csinálni.Amint elhelyezkedett a fejét egyre közelebb hozta,mire a szánk majdnem összeért.Eleinte ellenkeztem,de utána elkapott a gyengeség.Hihetetlen,mit tettem?A szánk forró csókolózásba keveredett.Ezekben a pillanatokban úgy éreztem hogy a világ megszűnt létezni.Csodálatos érzés volt mégis..Kavarodott bennem a bűntudat.Az ajtó nyílására lettem figyelmes.Harry volt.

-Mi folyik itt?-kérdezte Harry,mire mi gyorsan elhúzódtunk egymástól.Ijedtségemben gyorsan felültem,és a szívem egyre gyorsabban vert.Féltem.

-Harry én..-reagáltam gyorsan valamit,nem sok sikerrel.

-Ne!Ne mondj semmit!Most együtt vagytok?-mondta dühösen,mire nálam befellegzett.Kavargott bennem minden,így nem bírtam tovább.Egyre erősöbbödő fájdalmaim ellenére felálltam,és kirohantam a szobából.

-Kapjátok be mindannyian!-mondtam hangosan,mire gyorsan futni kezdtem.Nem érdekelt,hogy beteg ruhában voltam,egyszerűen nem akartam ott lenni.Elegem volt mindenből.Ki akartam jutni a kórházból.Ez a hirtelen dühkitörés is nagyon váratlanul ért engem.Vajon ez is a terhesség egyik jele?Nem tudom.Kiabálásokat hallottam magam mögül,még pedig apuékét.

-Amanda gyere vissza!-hallottam Anne kiabálását,amit még utána David és apa is megismételt.Folyamatosan futottam,de megint szédülni kezdtem.De nem érdekelt különösen.A kórház talán egyik leghosszabb folyosóján futottam,amikor úgy éreztem,hogy akaratom ellenére lassulni kezdek.Olyan érzés volt,mint egy furcsa álomban,ahol menekülsz,de aki kerget az mégis elkap mert akaratod ellenére lelassulsz.Pontosan így éreztem azokban a pillanatokban.Valaki hirtelen megfogta a vállamat.Megfordultam és David volt az.Immáron feketeséget láttam,és nem emlékszem pontosan,mi történt utána.

Harry szemszöge:

-Látod,most miattad kiment!-mondta nekem Michael.Valóban?

-Miattam?-közeledtem hozzá,mire ő egy kicsit hátrált.-Ne félj,csak hallgass végig!

-Végig,téged?Egy beteget?

-Te csókoltad meg,szerinted miért rohant ki?Teljesen összezavartad!-tettem hozzá kicsit hangos hangnemmel,majd gyorsan becsuktam az ajtót.

-Ezt te nem tudhatod!Most kimegyek!-ment oda az ajtóhoz,majd próbálta az kinyitni.-Nyisd ki de most azonnal!

-Nem,amíg nem tisztáztunk valamit!-válaszoltam,majd megragadtam a csuklójánál fogva,majd elé löktem.-Miért tetted ezt?!

-Mert szeretem.És tudom,hogy ő is!Másképpen nem hagyta volna magát nekem!Vésd a fejedbe Harry.Ha ilyen vagy,sosem kapod meg!-nyilvánította,de ezzel nem jut előrébb.

-Jobban tudom,hogy én mit csinálok,mint bárki más ezen a világon,úgyhogy nincs jogod engem felvilágosítani!-válaszoltam már dühösebben mint eddig,hiszen egyre inkább csak fokozza bennem a haragot.Lehet hogy igaza van.Ezért is voltam mérges.Próbáltam magamat lecsillapítani.Vettem egy nagy levegőt,majd egy olyan oldalamra ismertem rá,mint még soha.Egyszerűen nem bírtam tovább.Feladtam.Ránéztem Michael-re,aki megdöbbent fejjel nézett felém.A bezárt ajtóhoz vánszorogtam,majd kinyitottam.Utólag ránéztem.-Sok sikert!-tettem hozzá,majd kimentem.Soha sem hittem volna,hogy ezt mondom.Tudom jól,hogy Niall is majdnem ugyan ezt mondta.De az nem érdekelt.Michael szájából más volt hallani.Hihetetlen,de mindkettőjüknek igaza volt.Ő neki is és..Niall-nek is.Mi van velem?A folyosón sétáltam,ahol láttam,hogy hozzák Amandát,aki ájult volt.Utólag megnéztem bájos arcát,majd elköszöntem.Eltűntem.

Michael szemszöge:

Harry reakciója borzasztóan meglepett.Mi üthetett belé?Őt nem ilyennek ismertem meg,nem!Ha még nem elég,azt sem tudom,hogy hová ment egyáltalán.Amandára is gondoltam,hogy ezt hogy fogja elviselni.Még mindig a szobában voltam és pontosan ott,ahová Harry állított.Vettem egy nagy levegőt,és elálltam onnan.Zavarodottságomban megvakartam a tarkómat,és a bejárati ajtó felé fordultam,ahol Amanda apukája hozta a kezeiben Amy-t.Lefektette az ágyra,majd szépen lassan betakarta.Bejött szó szerint mindenki,én meg meg sem tudtam szólalni.

-Hol van Harry?Ugye nem kaptatok össze?-kérdezte David kíváncsian,mire én megraztam a fejemet.

-Elment,sok sikert kívánt nekem Amandához.Fogalmam sincs hová mehetett.-válaszoltam,majd David meglepett arcára lettem figyelmes.

-Sok..Sikert?-kérdezte Lucy,majd mindannyian összenéztek.

-Harry?-tette hozzá még David,én meg rábólintottam.Odamentem Amandához,majd leültem a mellette lévő székre,és közelebb toltam hozzá.

-Remélem ezt most nem hallja Amy.-e mondat után egy nagy sóhajtás hagyta el a számat.

-Miért,örökre itt hagyta vagy mi?-kérdezte újból David,mire én egy egyszerű választ próbáltam kiszedni magamból.

-Több-kevés valószínűséggel.Szerintem feladta.-válaszoltam,majd Amanda felé fordultam,aki már a szemeit dörzsölte,hogy ki tudja nyitni.Mint mindig,nagyon aranyos ilyenkor.

-Hol vagyok?Hol van Harry?-kérdezősködött Amanda,mire én összenéztem a többiekkel.

-Elment.És nagy valószínűséggel nem látod egy ideig.-mondta David,mire Amandának élesre nyíltak a szemei.

-Mi?-kérdezte rémült hangnemmel,majd újból sírni kezdett.Nem tudunk pontosan mindent arról,hogy Harry mit akar valójában,de sajnos nagyon valószínű,hogy feladta.  

8.fejezet-Életem legnagyobb hibája volt..

sziasztok olvasók!:)1 hét után megírtam a 8.fejezetet.ezek után mindig is egy hetente fogom hozni a részeket,tudjátok a suli miatt-.-" de ha tudom akkor egy hétvégén kettőt is hozhatok,de ezt nem remélem még biztosra.:)ezt a részt nagyon gyorsan írtam meg,mégis két óra alatt végeztem,mert nem sokára megyek megnézni a This Is Us-t a barátnőimmelal*--* igaz,19:45-kor lesz Székesfehérváron,de egy órával előbb be kell érnem,mert Zámolyi vagyok:DDremélem azért nem kapkodtam el annyira ezt a fejezetet,de nagyon bízom benne,hogy elnyeri a tetszéseteket:DDés apropó,köszönöm a 7 feliratkozót,és az 1600+ látogatást!:))pusszancsxdjó olvasást!:)

Szombat reggel volt.A nap vakító erejével világított be a szobámba,én meg nem győztem megszokni a helyzetet.Lucy-ra néztem,aki szokásos módon horkolt.Szépen lassan felálltam,majd levettem az éjjeli szekrényemről a körtephonomat,és megnéztem az időt.Reggel nyolc óra volt.Hétvégente sosem szoktam ilyen korán kelni,ezért sem tudom,hogy most miért is.De mindegy.Elindultam volna kifelé,amikor elsötétült előttem minden.Neki támaszkodtam az ajtónak,és a fejemet fogtam,ami ütemesen elkezdett lüktetni.Azt gondoltam,hogy túl hirtelen álltam fel az ágyamról.Amikor már úgy éreztem jól vagyok kinyitottam az ajtót,és kívülről halkan becsuktam,hogy Lucy ne keljen fel.A fejem még mindig fájt,de már hála istennek nem szédültem.Lépcsőn lefelé tenyeremmel megint erősen megfogtam a fejemet,közben a korlátnak támaszkodva mentem tovább.Ez már furcsa,hiszen normális esetekben,már rég jobban lennék.Nappalinkba érkezve előkerestem az egyik szekrényből egy dobozt,amiben gyógyszerek vannak.

-Hányinger ellen,hasfájás ellen,izületi fájdalom ellen..-mondtam magamban,közben idegesen kerestem tovább a kellő tablettát.

Amikor úgy voltam vele,hogy nem találom,akkor becsuktam a doboz tetejét,és visszaraktam a helyére.Mindkét kezemmel megfogtam a fejemet,és egy nagy levegővétel után mind kifújtam azt.Össze vissza kapkodtam,hogy vajon hol lehet,mert ez egyre rosszabb.És szó szerint megpillantom magam előtt a gyógyszert az asztalunkon.Kicsit megkönnyebbültem,majd megragadva a kis gyógyszerdobozt odavittem a konyhába,és az asztalra tettem.Teletöltöttem a poharamat vízzel,majd kivettem egy tablettát a dobozból,és a vízzel együtt lehúztam.Úgy éreztem nagy megerőltetés lenne felmenni a lépcsőn a szobámba,ezért a Harry-vel párhuzamosan lévő kanapénkra dobtam magamat.Tekintetem máris Hazzára szegeződött,aki épp beburkolódva a takarójában,mélyen aludt.Kicsit elmosolyodtam,amikor viccesen elkezdett horkolni,majd én is lehunytam a szemeimet,és vártam,hogy ez a szűreális fejfájás elmúljon végre.

[Álom]

A nappalinkban aludtam.Az egész tiszta sötét volt,kint minden égett a vöröstől.Felültem,felálltam,és azt követte,hogy elkezdtem szédülni,majd hányni.Minden tiszta valósághű volt,ezért is reszkettem a félelemtől.Hangokat hallottam a nappali egyik legsötétebb részéből.Harry-t kerestem a másik kanapén,de nem volt sehol.Hirtelen jött egy orvos,aki az mondta,hogy indulhat a szülés.A hasamra néztem,és nem láttam,hogy nagy lenne.És filmszakadás.Emlékszem,amikor álmomban szépen lassan felnyitottam a szememet.Harry volt ott,aki a kisbabánkat tartotta a kezében,és azt mondta,hogy milyen gyönyörű babánk van.Kicsit meghatódtam,majd átvettem a kicsit,akinek szintén Amanda lett a neve.És megint rám jött a rosszullét.

-Amy,hahó!Amy!-rázott meg a bátyám,mire én lassacskán feleszméltem.Furcsa volt,mert a konyha padlóján ébredtem.Éreztem,hogy a szám körül van valami furcsát.Ránéztem az előttem lévő David-re,Lucy-ra,Harry-re,és Spencer-re,akik elundorodva néztek rám,és magam köré.Nem tudtam miért csinálják ezt.Majd letöröltem a szám körül ami volt.Mint a kínai kaja,amit tegnap este ettem.Borzasztó.Mellettem egy csomó ugyanilyen.Úgy látszik alva jártam,és megtörtént az,ami az álmomban volt.Rókáztam.Nagyon furcsáltam,mert nem történt velem még soha ilyesmi.És alva járó sem vagyok.

-Mi történt?-kérdeztem,és egy csuklás hagyta el a számat.Rossz jel.

-Arra keltem fel hogy állsz,és kidobod a traccsot.Majd magadban elkezdtél beszélni,majd idejöttél,és megint kidobtad.Majd elcsúsztál benne.Meg valamilyen szülésről beszéltél.-mondta Harry,aki úgy látszik-hála istennek-nem hallotta meg a nevét.Majd arra lettem figyelmes,hogy Spencer előveszi a felmosófát,és feltakarítja a maradékomat.Szépen lassan felálltam,majd felvezettek a szobámba,és lefektettek pihenni.Egyre rosszabbul voltam,és forgott velem a világ.Ennyire még nem voltam rosszul,és ez a fejfájás egyre csak erősödött.Amikor már úgy éreztem hogy a hasam is elkezd fájni,nem bírtam tovább.Ez nem egy átlagos betegség.Sírva fakadtam majdnem,mint egy kisgyerek,és kértem David-et hogy hívják haza apáékat.

*2 órával később*

Apukám és Anne elvittek kocsival a kórházba,ahová Harry és David is velünk jöttek.Kórház felé is szörnyen rosszul voltam,és egyszerre fájdult meg mindenem.A kórházba érve,gyorsan bekísértek egy szobába,ahol kivizsgálást végeztek.Ahogy megpillantottam az orvos tekintetét,rosszra sejtettem.Elő vett egy terhességi tesztet.Nem nem,nem!Remélem nem.Szintén egy pár csepp könny futott végig az arcomon amikor megláttam azt a szörnyű tárgyat,amire rá kellett pisilnem.Már megmozdulni sem tudtam,hogy kimenjek a wc-re,és ezt megtegyem,ezért egy más módszerrel próbáltuk megcsinálni.Az előttem lévő széken ült Harry,mellette David,és apáék,akik sokkolva néztek,amikor meglátták mit tart az orvos a kezében.Kiküldte Harry-éket,és elvégeztük a tesztet.

-Na,mi az eredmény?-kérdeztem lélegzet vissza fojtva.

-Maga terhes.De ilyet sem látni sűrűn..-mondta,mire én csak kapkodni tudtam a levegőt a félelemtől.A doki utolsó mondatára felfigyeltem,és kérdően néztem rá.-A babája nem tud tovább fejlődni.Órák kérdése,és..-vett egy nagy levegőt-meghal a baba.Elkezdtem sírni.Csak egy hete feküdtem le Harry-vel,úgyhogy a baba még teljesen fejletlen lehet.Így hogyan állapíthatta meg?

-Hogyan,ha még a baba..Fejletlen?-kérdeztem könnyekbe lábadva,hol meg szipogva.Ha ezt a szüleim megtudják,végem van.A szívem dobogását éreztem a torkomon.

-Hölgyem,a baba már van négy hónapos is.-közölte velem az orvos,mire én gyorsan megnéztem a hasamat.Azt hittem csak meghíztam,mert eddig nem vettem észre semmi furcsaságot magamon.És elgondolkoztam.Ha nem Harry-től,akkor kitől?És eszembe jutott Michael,akivel négy hónappal ezelőtt együtt voltam.Ne,ez nem lehet igaz!

*Visszaemlékezés,4 hónappal ezelőttre*

Michael volt az első,igazi barátom,akivel jól éreztem magamat,ami láthatólag Harry-nek nem tetszett.De nem érdekelt,csak az volt számomra fontos hogy boldog voltam Mich-el.Pontosítva múlt év Októberében kavarodtunk össze az iskolai bálon,ahonnan egészen Januárig mutattuk meg másoknak hogy mi bizony együtt vagyunk.Az első alkalom is vele történt,ahol pedig jól vigyáztunk,hogy ne fajuljon ki ebből semmi rossz.Hogy miért szakítottunk?Hát persze,hogy Harry miatt.Halálra rémítgette Michael-t,akinek már egy hét után elege lett ebből az egészből.Ezek szerint,tőle lehetek terhes.

Amanda szemszöge:

-És most mi lesz?-tértem ki a gondolatmenetelemből.

-Kivesszük belőled a babát,és meglátjuk mit tehetek majd vele.-válaszolta,amire én egy nagyot nyeltem,és elkezdtem remegni.A rosszullét hirtelen megenyhült,amitől egy cseppet megkönnyebbültem.De ez nem játék,hiszen bennem egy baba van,aki nem egészséges.Azt sem tudtam mi lesz.Olyan hirtelen történt minden.A doki közben beengedte a folyosón várakozó Harry-éket,akik szintén hogy lélegzet visszafojtva várták a doki közlését.Harry sokkos állapotba került,még rosszabbul is kezelte a helyzetet,mint apáék,és David.Apáék arcán egy-két könnycsepp végig folyt,majd rám néztek,és odajöttek hozzám.

-Kicsim,hogy történt ez?-kérdezte apa,közben megfogta a kezemet.A fejemet elfordítottam ellentétes irányba.

-Hadd ne keljen beszélnem!-válaszoltam sírva.Nem mertem megmozdulni.Majd azt veszem észre,hogy Harry odajött hozzám,amaz oldalra,ahová fordítottam a fejemet.Letérdelt a földre,majd egymás szemeibe merültünk.Az ő szeméből is láttam pár könnycseppet kijönni.Most azt hiszi,hogy ő a hibás.Pedig egyáltalán nem.

-Úgy sajnálom!-mondta,amitől én sem nem bírtam tovább visszafojtani az újabb könnysoraimat.

-Nem te vagy a hibás!És nem is tőled van a gyerek!-válaszoltam az utolsó mondatot egy kicsit akadozva,amitől mindenkinek kinyíltak a pupillái.Úgy éreztem ebből nagy felfordulás lesz.

-Hogy mi?-szólalt meg mindenki egyszerre,és még nem vettem le a szememet továbbra sem a plafonról.Majd egy pillanatra Harry-re szegeztem a tekintetemet,aki rémültem,egyben kérdően nézett felém.És ne felejtsük el a bátyámat,aki meg sem mert szólalni.

-Hogy hogy..nem tőlem?-kérdezte Harry.Egy nagy nyelés után egy kicsit felültem az ágyon,és kényelmesen elhelyezkedtem,majd belevágtam.Elmagyaráztam mindent neki.

-Te jó ég..!-mondta magába Anne,akit apukám nyugtatgatott.Feléjük fordítottam a fejemet és a bennem lévő érzékenység nem múlt el.Megint nyeltem egy nagyot,hogy ne tudjak sírni,majd a fejemet visszafordítottam Harry-hez.Le sem véve róla a szememet,kiküldtem mindenkit a szobából,hogy tudjak vele normálisan beszélni.

-Amanda,ez..!-rázta meg a fejét,majd odament az ablakpárkányhoz.-Nem tudok mit mondani erre.Egy rossz hiba volt,amiről egyikőtök sem tehet.-tette hozzá,majd visszafordult felém.

-De igen is tehetünk róla!Nem voltunk túl vigyázatosak.-válaszoltam,majd eszembe jutott valami,amit meglepő módon sokszor elfelejtek.Harry-vel nem járok,és ez teljesen olyan,mint egy párkapcsolati viszály.Ekkor kicsit megzavarodtam,és egy pillanatra összeráncoltam a szemöldökeimet.-De Harry,ugye még mindig tudod,hogy mi nem járunk?

-Tudom.-válaszolta,közben állandóan a talajt bámulta-Tudom,hogy ez nem ide tartozik,de miért nem?-tette hozzá ezt a szintén elgondolkodtató kérdést,majd leült mellém az ágyra.Nem tudtam erre mit válaszolni neki,valahogy nem ment.Elgondolkoztam egy kicsit.Tényleg,miért nem?Hiszen mostanában sokkal kedvesebb,mint volt anno.Helyes fiú,akiért mindenki megőrül.De azért van egy olyan oldala is,amit lehet,sőt biztosra remélek,hogy nem tud róla mindenki.

-Nem tudom.-válaszoltam.

David szemszöge:

Ez hihetetlen.A kishúgom terhes,de nem Harry-től.A babája meg nem egészséges,és ki tudja mi annak a szerencsétlennek a sorsa.Ideges voltam,és egyben megrémült.Egyszerűen nem tudtam felfogni a helyzetet.Úgy látszik nagyon lemaradtam erről az egész dologról.De ez Amy dolga,ha elmondja elmondja,ha nem nem.Apukám felhívta Lucy-t hogy jöjjön be Amandához.

-Beszéltem vele.-jött vissza apu,miután beszélt Luc-al-Nagyon lesokkolta.

-El tudom képzelni..válaszoltam kicsit unottan,mert már a fáradság is elkapott.Leültem az egyik székre,és elgondolkoztam.Mindegyikőnk csendben ült percekig a hátsóján,Anne és apa váltottak néhány szót.De ők is nagyon ingerültnek tűntek.Egyszer csak halljuk,hogy a lift ajtaja nyílik.Lucy jött,meg..Hát ő meg?Ő Michael,a Harry által elüldözött srác,aki a húgommal járt.Mondjuk igen,jó hogy elhozta,de Lucy honnan tudta,hogy Michael-től van a kisbaba?Felálltam,majd megöleltem Lucy-t,és kezet ráztam Mich-el.

-Honnan tudtad hogy tőle van?-kérdeztem Lucy-tól kicsit meglepetten.

-Dav,ki mástól.Apukád mondta hogy négy hónapos a baba.Akkor az Harry nem lehet.-válaszolta,majd Michael-re nézett,aki enyhén visszamosolygott rá.Nagyon össze volt kuszálódva a srác,de meg tudom érteni.Szerette Amy-t amikor szakítottak,utána is,és nem akarta egyáltalán teherbe ejteni.De most őszintén,ki hitte volna,hogy ez lesz?

-Szerintetek bemehetnék hozzá?-kérdezte Michael,aki közben a szoba ajtajára mutatott.

-Ott van Harry is..-vágta rá egyből Lucy.

-Az jelen pillanatban nem érdekel.Nem érdekel hogy mit csinálna velem,de muszáj beszélnem Amandával.-indult meg az ajtó felé,majd kopogtatott.-Michael- válaszolta Michael,aki a bentről jövő kérdésre felelt.Bementem vele,de csak addig,amíg ki nem tör valami tragédia.Mert nagyon rosszat sejtettem.Amanda arcán meglepődött kifejezést pillantottam meg,és ehhez hozzátartozott az is,hogy a levegőjét nem tudta nem vissza fojtani.Harry-n újból előjött az a gonosz nézés,amit úgy látszik Mich is észre vett.Kicsit hátrált,de nem hagyta,hogy legyőzze a félelme.Hogy itt mi lesz..?