2.fejezet-Muszáj?

sziasztok!megírtam a 2.részt,remélem tetszeni fog:)és köszi annak a 2 feliratkozónak,nagyon sokat jelent számomra:))pipát,komit,feliratkozókat még nagyon szívesen várok!nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!;)

Hazaértem.Csak Anne volt otthon,aki egy finom ebéddel kedveskedett a családnak.És nem hittem a szememnek ki volt ott.A táskámat és a telefonomat a földre ejtettem,a kezemet pedig a szám elé raktam.

-Anne,ő meg mit keres itt a házunkban?-kérdeztem,mire újból előjött az érzés.Remegek!

-Ugyan már Amy!Tök aranyos fiúnak tűnik!-mondta,majd ránézett a számomra sátáni,rémisztő személyre,Harry-re.-Azt mondta randitok lesz.

-Szia Amy!-köszönt nekem teli vigyorral a száján,tettetve az ártatlan "randipartnert".

-Ja,aranyos,de ha ismernéd..-mondtam magamban,majd felkaptam a földre ejtett cuccaimat,és  felrohantam a szobámba,majd bezárkóztam.

Neki támaszkodtam az ajtómnak háttal,és lejjebb csúsztam mígnem ülőhelyzetbe nem értem.Hülyeség volt bezárni az ajtót,mert Harry így is-úgy is betud jutni a szobámba.Elgondolkoztam.Vajon hogy rázzam le magamról?Miket is beszélek,mert bármit is tennék,ő aztán nem menne sehova.De inkább ezt még hanyagoltam.Felálltam és unalmamban össze vissza sétálgattam a szobámban,de eszembe jutott,hogy házit kell csinálnom.Nem törődve a még mindig nappalinkban lévő Harry-vel,nekiálltam a leckének.Vártam hogy David megérkezzen míg Harry itt van,hogy jól ellássa a baját.De szép kis álom.Dav kicsit későn érkezik,körülbelül akkor amikor apukánk,addigra meg Harry kitudja hol lesz,avagy velem hol lesz.Egyszer csak egy hangra lettem figyelmes az ajtómon kívül.

-Amy,engedj be,beszélgetnünk kell valamiről!-szólt egy mély,férfias hang,ami egyértelműen Harry volt.Ez a mondat kicsit meglepedt,de nem szóltam semmit,inkább csináltam tovább a matekot.-Amanda!-tette még hozzá.Oké,nem értem,hiszen ő maga is át tud jönni nem?Hiszen tudja magát "teleportálni",vagy át tud jönni a falon.De a fene sem tudja hogy csinálja,de ez most jelenleg nem érdekel.De meglepő módon eszéhez kapott,és nem tudom melyik féle képpen,de bejutott a szobámba .

-Szóval házit csinálsz?-sétált felém,mire én még kussban maradtam.-Attól még válaszolhatnál!-jött közelebb.Nem szívesen,de vettem a fáradságot és szóltam neki néhány szót.Megfordultam a gurulós székemmel Harry felé.

-Miért csinálod ezt Harry?Ha így akarsz hozzám közeledni nagyon tévedsz kis..-mondtam,de nem tudtam befejezni a mondatomat,mert befogta a számat.A kezei mint a szikla.Erősek voltak és kemények.Hümmögtem,de a kezeit nem vette el a számtól.

-Ne mondj semmit ha lehet!-mondta majd egy enyhe mosolyt ejtett a száján,majd a szemembe nézett.Én is az övéibe.

Egy pillanatig teljesen elgyengültem.A szemei..Nagyon..nagyon szépek.Mintha nem azt a Harry-t láttam volna mint eddig.A kezeit elvette a számtól.Egy szót sem szóltam.Felállított a székemről és egyre közelebb jött hozzám.A testünk már egymásnak volt "nyomulva",és egy igen forrónak tűnő csókot nyomott a számra,majd onnan a nyakamhoz tért,amit egy kicsit furcsáltam.Ekkor kaptam észhez,majd ellöktem magamtól.

-Mit művelsz?Hogy képzeled?-dadogtam,majd éreztem a nyakamon hogy van ott valami.A kezeimmel végig húztam a fájó résznél,majd gyorsan a tükrömhöz mentem.Amikor kapcsoltam,hogy Harry megjelölt,azonnal pánikba estem.Szintén a kezeimet a számhoz tettem,majd onnan el.Nem nem mertem egy szót sem szólni,pedig igen csak lehetett volna.Szépen lassan Harry felé fordultam és ő csak mosolygott.

-Most már hivatalosan is az enyém vagy.-jött közelebb hozzám,és meg akart csókolni.De én félelmemben nem tudtam mit tegyek,úgyhogy kicsit ellöktem.Láthatóan Harry-nek ez nem tetszett.-Este majd jövök érted!-kacsintott,majd megint az a megrémisztő nézés.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy a szemei más színt mutatnak.Még pedig piros színt.Nekem ez túl sok volt egyszerre.Nem emlékszem másra,csak hogy elestem,és becsuktam a szemeimet.

***

-Amanda!-hallottam egy viszonylag magas férfihangot.Gondoltam,ez biztos David lehetett.Kinyitottam a szemeimet,és megnyugodtam.David,Lucy,Jessica,Anne és apukám vettek körül.Harry sehol.És nagyon megvoltam könnyebbülve.Felültem,majd mindenki a nevemet elejtve átölelt.Viszonylag örültek hogy felkeltem.

-Mi történt kicsim?-kérdezte apa,még én kerestem valami kifogást.

-Kiszáradhattam?-mondtam,mire Jessica felajánlott nekem egy pohár vizet.Ő lement,és kértem hogy Anne és apa menjenek ki a szobámból egy kicsit.Ez végett ők is kimentek.Csak Dav és Lucy voltak velem a szobámban.

-Na tényleg mi történt Amy?-kérdezte David.Úgy látszik ő tudta hogy hazudtam.Közben Jessi is bejött az egy pohár vízzel,és odaadta nekem.

-Harry elment,ugye?-kérdeztem kicsit rémülten.

-Hát itt biztos hogy nincs.Miért itt volt?-kérdezte Lucy felvont szemöldökkel.

-Igen..-válaszoltam,majd egy nagy sóhajtás után kiböktem,hogy mik történtek és hogyan.Végül letettem a vizet a szekrényemre,és kicsit bizonytalanul,akadozva,megmutattam nekik a harapásnyomot,amit Harry hagyott a nyakamon.

-A rohadék!-mondta David,közben a nyakamat nézegették.-Nem fog téged elvinni sehova az az agybeteg.

-Vagy..jobban teszed,ha elmész vele!-mondta Jessica,amin mindegyikőnk csodálkozott.Nagyon meglepett ez a mondat tőle.Kíváncsi lennék ha az én helyemben lenne,és így rájönne,hogy milyen nagy kihívás lenne ez számomra.

-Nem,nem,nem,nem,nem!-mondtam-Miért is?

-Gondolj bele Amanda,hogy Harry mit csinálna veled ha nem mennél el vele!Hogy nem jót,az biztos!Utálja ha elutasítják,vagy ha nem úgy vannak a dolgok,ahogy ő szeretné.-mesélte Jessica.Hű,vajon honnan tudhat ennyi mindent Harry-ről?

-Talán igaza van neki!-mondta Lucy,közben a földet bámulta.-És David..Ha nem akarod hogy Amy-nek komoly baja essen,akkor hagynod kéne,hadd menjen.-tette hozzá David-nek,aki enyhén oldalra döntve a fejét kicsit elgondolkozott rajta.De hahó!Én is itt vagyok,elvégre nekem kellene elmennem vele!

-Várjatok!-mondtam,majd vettem egy mély levegőt.-Nem lenne túl kockázatos ez?

-Csak jót akarunk neked!-mondta Lucy.David még mindig csendben volt,és nézett ki a fejéből.

Elgondolkoztam.Vajon tényleg jobban járnék-e?Lehet.Talán tényleg nem halnék bele.Vagy mégis?David végre megfordult,és egymást néztük.Én kérdően néztem rá,hogy most hogy legyen.Ő meg vállat vont.Nagy levegőt vettem,és lenéztem.

-Talán tényleg jobban járnál.-mondta David kicsit akadozva,de ez azt jelentette nála hogy rendben.Szóval,ennyi.

-Elmegyek.De ha valami bajom lesz..!

-Nem lesz semmi bajod.-mondta Jess.-De jól vigyázz vele.Tud rendes srác lenni,de fogadj szót,ha azt akarod.-tette még hozzá,mire én rábólintottam,de kicsit meglepődtem.Ő rendes srác?Jó vicc.De hát jól van,majd még meglátjuk mi lesz.

***

Már idő volt.Harry írt hogy készülődjek,mert perceken belül a házunkhoz ér.Nagyon nem várom ezt a bizonyos randit ezzel a félkegyelművel.Azt sem tudom hova megyünk,vagy hogy mit csinálunk,és főként hogy mi a fene lesz..Egyszer hirtelen a telefonom üzenetjelzőjére lettem figyelmes.Harry írt:Itt vagyok a házatok előtt,gyere le.Amúgy meg mondták már neked,hogy nagyon dögös vagy meztelenül?:D.Úristen.Ne,ne,ne!Hogyan látott meg?Mindegy,de ez akkor is pofátlan volt tőle.Lementem és elköszöntem mindenkitől.David-el megöleltük egymást.Kérte hogy vigyázzak magamra.Hirtelen a kezembe nyomott egy csípős spray-t,amivel kérte,hogy fújjam le ha valami olyat csinál.Kössz bátyus,ez még biztos jól jön!

-Szia cica,milyen jól nézel ki!-mondta,mire én nem túl lelkesen válaszoltam egy sima "kössz"-t.Harry egy pillanatra oldalra szegezte a száját,majd kinyitotta nekem a  kocsiajtót hogy üljek be.Nem volt kedvem az anyósülésen ülni mellette,de eszembe jutott Jessica mondata:Tegyem azt,amit mond.Jó,beültem mellé,majd beült a vezetőülésre,és elindultunk valahova.

-Hova megyünk?-kérdeztem.Amerre épp mentünk,arra nagyon sötét volt.A lámpák egyértelműen világítottak,de a hely nagyon ijesztő volt.

-Valahova.Majd meglátod!-kacsintott,majd a vezetésre koncentrált.Megint kezdtem félni,de ha azt csinálom amit mond,akkor nem lesz semmi baj.Ez az a dolog ami megnyugtatott valamennyire.De amúgy tényleg..Azt csináljam amit mond?Végig?Biztos nagyon nehéz lesz neki mindezt megtenni.



 

1.fejezet-Felbukkant "ő"

Felébredtem.Az ágyamon hevertem,a takaróm és a párnáim a földön voltak.Biztos valami rosszat álmodhattam.Emlékszem,Harry is benne volt,de pusztán csak egy pillantásra.-Felültem,majd az egyik könyökömön támaszkodva megvakartam a szememet.Nem tudtam felállni,mert az ágy egyszerűen visszahúzott.De megpillantottam az órámat.Reggel hét óra volt,és egyből kapcsoltam hogy nekem ezen a napon van nulladik órám is.

-Ne!-pánikoltam,majd gyorsan felpattantam az ágyamból,és rendbe szedtem magamat.

Nem késhetek el,mert órák után egy órán keresztül bent kell ülnöm az osztályfőnökömmel egy teremben.Rémálmaim egyike.De most már mindegy.Ahogy éreztem hogy készen vagyok,lerohantam nehéz táskámmal együtt az emeletről,a nappaliba.Gyorsan felkaptam a két szendvicset és az innivalómat amik egy zacskóban voltak,és betettem a táskámba,majd rohantam a suliba.

***

-Bocsánat hogy késtem,csak..-mondtam,amikor beértem az osztályerembe.De szokásos módon Mr.Cleen nem hallgatott végig.

-Leülni!Büntetés nálam,órák után!-kiabált rám Cleen,amit egy kissé flegma fejjel viszonoztam.Leültem.

-Nos,ez egy nem várt pillanat volt Skiller.-mondta,majd terelte a témát-De bemutatom nektek az új osztálytársatokat,Harry-t.Gyere be Harry!-mondta nem túl lelkesen.

Nagyot néztem,amikor ezt a nevet meghallottam.A szám félig tátva volt.Tekintetemet a legjobb barátnőmre,Lucy-ra szegeztem,aki csak vállat vont nekem.Mindenesetre reméltem,hogy nem az a Harry,amire így egyből gondoltunk,hanem valaki más.Biztos nem csak egy ember létezik,akinek a neve az.Ezután ránéztünk az osztályteremből nyíló igazgatói szoba ajtajára.Egy göndör hajú,zöld szemű gyerek jött be az osztályba,akin bordós piros felső,és nagyon sötét kék farmer volt.Abban a pillanatban a pupilláim kitágultak,és nem sok kellett ahhoz hogy felálljak a helyemről,amikor rájöttem hogy ő az.Az a Harry.Csak kicsit szokatlan stílusban.Ez egy jel.Egy jel arra,hogy már a suliban is közelebb akar férkőzni hozzám,és nem csak a saját házunkban.Nagyon gyorsan vert a szívem,mert már nem érezhetem magamat elég biztonságban már a suliban sem.De most nem kürtölöm szanaszét,hogy ő a zaklatóm aki állandóan felbukkan.Elmondom Lucy-nak,a bátyámnak David-nek,és egy másik nagyon jó barátnőmnek,Jessica-nak,hogy mi van.Bennük megbízom.Ennyi.

-Heló,Harry vagyok!-mutatkozott be,majd Mr.Cleen leültette.Igen,pont a mögöttem lévő,üres,egy személyes padra.

A szívem olyan gyorsan vert,mint még soha,amikor rám vetette a tekintetét.Egyre jobban féltem tőle.Úgy látszik ezt Harry is észrevette,aki csak kérdően nézett felém.Édes istenem,mintha nem ismerne..Leült mögém.Kínosan éreztem magamat,amikor éreztem hogy engem figyel.Éreztem,mert ez már egy szokványos szituáció,amit már az elmúlt egy év alatt többször is megtapasztaltam.De.Lucy,aki a mellettem lévő egy személyes padon ült,egy kis cetlit adott át a kezembe,amin ez állt:Ő az a srác?."Ráigeneltem",majd kérte,hogy adjam neki vissza a cetlit.Mindig téged bámul:/.Írta megint,majd vettem a bátorságot és lassan megfordultam.Ekkor már nem nézett,mert írt valamit,de egy kicsit felhajtotta a fejét és rám nézett.Nagyot nyeltem,amikor rám vigyorgott,majd inkább előrefordultam,és hallgattam a tanárt.És egy levélre lettem figyelmes a padon,amin ez állt:Mivan szépség,félsz tőlem?.Megint nagyot nyeltem,majd inkább nem fordultam hátra.Fogalmam sincs,hogyan került oda az a levél a padomra.De nem lepődtem meg igazán,mert már eljátszott velem már ilyesmit.De akármennyire sem akartam ránézni újból a levélre,mégis megtettem,és furcsa módon egy újabb üzenet állt rajta:Órák után a büntiszobában találkozunk;).Ekkor már nem bírtam.A félelem és az idegesség teljesen kihatott rám,majd hirtelen felálltam,és felkaptam Harry levelét.

-Mr.Cleen,ki kell mennem.-mondtam zaklatottan,és kiviharoztam az osztályteremből,és a mosdó felé vettem az utamat.

Bementem a lánymosdóba.Elegem volt.Neki támaszkodtam a falnak és egyre lejjebb csúsztam,és könnycseppek folytak végig az arcomon.Nem hittem volna,hogy ennyire meg fogok futamodni tőle.Ez már nekem túl sok volt.Szörnyen féltem tőle.Minden nap látni fogom,és a közelembe lesz,nem úgy,mint eddig.Igazából,amióta ő felbukkant arra pályáztam mindig,hogy beszélek vele,és megkérdezem hogy mit akar.De most valahogy nem megy ez nekem.Fogtam a levelet,és ki akartam dobni a kukába.De mégsem dobtam ki.Meg akartam mutatni Lucy-nak,Jess-nek,de főként David-nek.Felkaptam a fejemet,amikor arra lettem figyelmes,hogy a mosdóajtó nyílik.Szerencsére Lucy volt az,aki megnézte,hogy mi van velem.

-Mit csinálsz a földön Amy?-nyújtotta ki a kezét majd felállított.-Miért sírsz?Harry?

-Félek.-válaszoltam,közben a földet bámultam.Majd felnéztem rá.-Mit kereshet itt,és mit akar?

-Téged.Szerintem.-válaszolt,mire mindketten csenden álltunk egy pár másodpercet.-De mi van azzal amit mondtál nekem?Hogy,beszélsz vele?-tette rá a kezeit a vállamra.

-Nem megy!Nem tudom miért.De nézd ezt a levelet!-adtam át a kezébe Harry levelét.

-Mivan szépség,félsz tőlem?A büntiszobában találkozunk..Te jó ég..-olvasta fel Harry levelét kicsit gúnyosan.-De hogyan került az hozzád,amikor nem is adott oda neked semmit.

-Trükk?Varázslat?-tippeltem,majd visszavettem  levelet,és elraktam.

-Mindegy,menjünk vissza órára mielőtt nekem is büntetést kell kapjak.-mondta,majd visszamentünk a terembe.

Visszamentünk az osztályterembe,ahol észrevettük,hogy Harry ott áll a tanári asztal előtt ahol Mr.Cleen ült,és az ellenőrzőjébe ír valamit.És elhangzott a mondat:Órák után az irodalomteremben!És ez neked is szól Skiller!Végem.Mit csináljak egy teremben ezzel a két elmeháborodottal?Nagy..Nagy pechben vagyok.

***

Ez a nap kikészített.Hála istennek,a többi órán nem ült a közelemben egyáltalán.Szerencsémre ő a terem másik végén ült.Kivéve most,a büntiszobában.Cleen egymás mellé ültetett,és megfenyegetett,hogy ha elmerünk ülni egymás mellől,plusz egy óra büntetést kapunk.Fogalmam sem volt,hogy abban az egy órában mit csináljak.Telefont elvették,és minden cuccunkat.

-Hm.-hümmögte Cleen,közben minket nézett.-Jól néznétek ki együtt!-mondta gúnyosan,majd nevetett.Nem tudom hogy ő hogy van vele,de én egyáltalán nem értem a vicc lényegét.Bár mondjuk az ő vitteit ki érti?

Ránéztem Harry-re aki rámmosolygott.Én meg viszonzásként meg akartam ölni a szemeimmel.Ültem és bambultam.A kezeimet összekulcsoltam,és vártam,hogy az az egy óra mikor telik el végre.És hát Mr.Cleen tudja,hogy hogyan kell egy tini életét "tönkretenni".

-Na,nekem most el kell mennem egy pár percre.Körülbelül húsz perc és jövök!-vette fel a bőrtáskáját,és elindult kifelé.

-Várjon kérem!Ne hagyjon itt vele kérem,kérem,kérem!-könyörögtem már térden állva.De mint szokásosan,nagy ívben szart rá.Kiment,majd bezárt minket.

Álló helyzetben voltam,és megint kulcsba tettem a kezeimet.Nem fordultam meg,jobb volt állni.Szörnyen féltem.Elképzelni sem mertem,hogy mi fog történni abban a húsz percben.

Úgy éreztem nem bírom.Ha nehéz,nem érdekel,de már egy éve azon törekszem,hogy beszélek a fejével.Hát itt az alkalom.

-Na jó,mit akarsz tőlem?-fordultam meg,majd kicsit hátráltam amikor felállt,és jött felém.

-Miről beszélsz cica?-kérdezte,amikor már teljesen a falhoz nyomott.

-Egy éve nem hagysz békén!-löktem el magamtól-Mindig felbukkansz,amikor már nem kéne!Ki vagy te?

-Harry.Többet nem mondhatok.Majd a randinkon jobban megismerhetsz.-kacsintott,majd elment a táskájához,és elővette a telefonját.

-N..Mi?Nekünk nem lesz semmi randink!-kiabáltam,majd abbahagytam,ahogy láttam hogy néz rám.Ez az a nézés.Amitől mindig féltem.Biztos nem tetszett neki az elutasítás.Megint odajött hozzám,mire én hátráltam tőle.

-Ne mond hogy ne!El jössz velem és kész!-mondta azzal a mély,rekedtes hangjával.

Vele elmenni randira?Soha az életben!Mit csinálna velem?Biztosan nem jót.Leültem egy messzebbi padra,csak jó messze Harry-től,és csendben ültem.Most először az életemben,nagyon vártam hogy Mr.Cleen bejöjjön a terembe.De hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Harry odajött hozzám,és mellém ült.Én csak bámultam egyenesen a táblát,elvonva a figyelmemet Harry-től.De a táblára való tekintetemet eltereltem a combomra,amit Hazza simított végig.A pofozás szélén álltam,amikor észrevettem hogy Cleen kinyitotta az ajtót,és kezével jelezte hogy mehetünk kifelé.Én voltam a világ legboldogabb lánya,amikor végre hazamehettem.Felkaptam a táskámat és kirohantam a teremből,egyenesen haza.És nagyon remélem,hogy nem lesz semmilyen randi.Alig vártam hogy beszéljek David-el erről.

Prológus

-Az életem teljesen normális.Van egy testvérem,barátaim,és ami legfontosabb,egy apám és egy nevelőanyám.De akadt egy kis gondom.Egy ijesztő,sötét,gonosznak tűnő srác betoppant az életembe,és nem hagy békén.-Amanda Skiller

Röviden szólva..A nevem Amanda Skiller.Egy teljesen normális életet élek a családommal.Anyukám,amikor pont a tizedik szülinapomat ünnepeltük,életét vesztette rákban.Mondhatom,"tökéletes" szülinapi ajándék volt.De az élet megtanította nekem,hogy túl kell lépni az ilyen eseteken,mert örökké nem bajlódhatok ezen.Van egy apám,nevelőanyám,egy bátyjám.És akit ki nem hagyhatok,a család kis kedvence,a kutyánk,Bruno.Most már hét év eltelt édesanyám halála óta,és azóta is mindig próbálunk normális életet élni.De azóta is,július 13 az a nap,amiről ugyebár nem feledkezhet el a család.Most már betöltöttem a tizenhetet,és hogy őszinte legyek,egyre jobban félek.Tizenhat éves voltam,amikor furcsa dolgokra lettem figyelmes.Úgy éreztem,hogy valaki követ,és állandóan néz.Egyszer egy levelet láttam az ágyamon egy levelet,amiben az állt,hogy forduljak meg.Szobor állásba álltam,és a lehető leglassabban fordulni kezdtem hátra felé.

Egy göndör hajú,zöld szemű,és sötét öltözetben állt előttem egy idegen srác,aki szúrós tekintetével le sem vette rólam a szemét.Hátráltam,majd megdörzsöltem a szememet,hogy megbizonyosodjak arról,hogy valóban ott áll.De eltűnt.Azóta nagyon félek egyedül a lakásban.Bárhova megy a család,elmegyek velük.Azóta is már egy párszor feltűnt előttem,de az életben sosem felejtem el a gonosznak tűnő tekintetét.Fogalmam sincs mit akar tőlem,de már nagyon aggasztó a jelenléte.Ami még szörnyű,hogy a bátyám,David már nem egyszer látta már őt.

-Megértem Amanda félelmét.Nem egyszer láttam már ezt a srácot.Folyton próbál Amy közelébe férkőzni,de senki sem tudja a konkrét okát.Hülyeségnek hangzik,de lehet hogy egy vámpír,valamint ember is egyben.Ami biztos,hogy ha meglátom,megkapja a tőlem telhetőt.-David Skiller

Most már valahogy úgy érzem,hogy látni akarom őt.Le akarom leplezni,és beszélni vele.Ki kell derítenem hogy mit akarhat tőlem,valamint hogy ő kicsoda.Egyes állítások szerint ő egy bizonyos,Harry Styles.De majd kiderül ha még egyszer összefutok vele.