10.fejezet-Eltűnt

sziasztok^-^
megérkeztem a 10 fejezetével,amit a blog visszatérő részének is szánok,mivel már több mint másfél hónapja nem írtam bejegyzést a szüneteltetés miatt:)ez egy igen különleges rész(szerintem),nagyon nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!:))és hűha..! 3000+ látogatottság,10 feliratkozó imádlak titeket;$ remélem bővülünk.:))ja és igen,a Story of my life egyszerűen elképesztő:33 gondolom nem csak én vagyok vele így:DD jó olvasást nektek a 10.fejezethez;):DD 

Amanda Skiller:

Ami Harry és köztem van,az egy teljesen megmagyarázhatatlan dolog.Ő szeret,és bármit megtenne értem az égvilágon.De nekem még mindig bizonytalanok az érzéseim.A szívem is a félelemtől lüktet olyan gyorsan,és a bűntudat sem hagy nyugodni.Michael.Harry.Két különböző ember akik csak úgy hirtelen toppantak be az életembe,és ugyanolyan problémát is okoztak.De miért?Miért ment el Harry?A könnyeim sorjában folytak végig az arcomon,aztán sok sok megmagyarázhatatlan kérdés merült fel bennem.Miért sírok utána?

-Amanda ne sírj!-vigasztalt David,aki a betegágy melletti széken foglalt helyet.Egyszerűen nevetségesen éreztem magam.Az ilyeneket nevezik ribancnak.Akik nem tudnak dönteni két fiú között,és játszanak azok érzéseivel.Még akkor is egyszerűbbnek találtam amikor nem volt Michael.De ott volt,és megcsókolt.Ez mindent.Egyszerűen mindent megnehezített.

-Igazad van!-válaszoltam,majd elkezdtem nevetni.Mindenki meglepett fejjel nézett felém,de rám egyszerűen rám jött a nevetőgörcs.Magamon röhögtem,de aztán rájöttem hogy ez szánalmas.Már nagyon is.-Bocsánat.-mondtam utólag,majd inkább csendben maradtam.

-Úgy is visszajön.Nem fogja kibírni nélküled!-szólt közbe Lucy. Elgondolkoztam.A múltban történt közös élményekről Harry-vel.Amikor először megláttam a szobámban.Amikor iskola után a házunkban találtam Anne-val.A randi.Kórház.Nála.És amikor utoljára pillantottam meg az arcát.A csalódottság és a harag összekombinálva.Akkor éreztem igazán azt,amit nem mertem magamnak bevallani.Hiányzik Harry,és fáj hogy elment.

-Kibírja ő ha akarja.-mondtam,majd a bejárati ajtóra lettem figyelmes.Az orvos jött be egy újabb kivizsgálásra.Nagyot nyeltem,amikor kiküldött mindenkit  a szobából,és magamra maradtam vele.Így vagy úgy,de nagy valószínűséggel egy rémisztő műtét előtt állok,ahol kiveszik belőlem a babát.Félek,és kavarog bennem minden.

-Röngenezzük a babádat,hogy él e még.Oké?-kérdezte az orvos,amire én rábólintottam.A plafont bámultam,megint,majd a nagy gépre figyeltem fel,ami a hasamban lévő "életet" ábrázolja.Nem mozgott.Ahogy reméltem.Megint könnybe lábadtam,ami zokogáshoz vezettem.Szörnyen sajnáltam azt,aki megérdemelte volna az életet,amit adtam volna neki.

-Nem élte túl.-közölte az orvos,amire már rájöttem előtte is.-Ki kell vennünk magából a babát.-tette hozzá,majd elvettem egy papír zsebkendőt a mellettem lévő kis polcról.A doktor kifáradt a szobából közölni a többiekkel a hírt,de nem jöhettek be a szobába.Orvosokat hívott akik segítenek a műtétben.Immáron rettegtem.Egyikőjük odajött hozzám,és egy altatót adott be nekem.

Harry szemszöge:

Amandáék háza felé indultam el.Igen,oda.Otthagytam a mobilomat.A bejárati ajtó előtt álltam,és bekopogtattam.Rossz érzésem volt.Niall nyitotta ki az ajtót,aki látszólag már jobban volt,de a flegma,és bunkó nézése még mindig nem maradt el.

-Mit akarsz gyökér?Hallom elmész.-mondta,majd nem válaszolva semmit arrébb löktem.A nappaliba kerestem a telefonomat,amit nem találtam sehol.

-Hol a telefonom?-kérdeztem,majd megint azt az ocsmány vigyort láttam a képén,amiért múltkor is megütöttem.-Na mondjad de most azonnal.

-Nem.-mondta egy nagy levegővétel után,utána elindult a vendégszoba felé.Tudtam jól,hogy valamit titkol,mert ismerem az ilyet.Odarohantam hozzá,majd a ruhájánál fogva megragadtam,majd a falnak toltam.Megint elragadt a düh,amit egész eddig próbáltam visszatartani.

-Hol van?-emeltem fel a hangom,miután a falhoz nyomtam őt.De úgy voltam vele inkább elengedem,mert nem akartam balhét.-Ugye nem akarsz egy újabb agyrázkódást Horan?-tettem hozzá,majd Niall rémült tekintetére lettem figyelmes.Nem egészen értem miért,hiszen már nem először látott dühösen.

-Tessék!-adta oda,majd teljesen odasimult a falhoz.Nem értettem mi van vele.

-Mitől félsz ennyire te hülye?-kérdeztem,majd a kezével mutatta,hogy forduljak meg.Lassan megfordultam,ahol a saját tükörképemmel szembesítettem magam.A szemem vörös,az arcom rémes.Mint egy rossz démon.Nem értettem mi van velem,még sosem történt ehhez hasonló.

-Mi van veled Harry?-kérdezte Niall,mire mélyen a szemébe néztem.

Mit tegyek?!

-Fuss.De most!-utasítottam,mire eleget tett a kérésemnek.Berohant a szobájába,majd magára zárta az ajtót.Éreztem a veszélyt,tudtam hogy itt valami nincs rendben.Azonnal el kellett mennem innen.Meg kellett keresnem a húgomat.Zsebre tettem a telefonomat,majd elindultam egy helyre.A helyre ahová nem sűrűn teszem be a lábam.A föld alá,ahová a fajtám köt,és ahol a testvérem lehet.Az ajtó felé érve megpillantottam egy képet életem szerelméről.Amanda.Akit valószínű nem látok egy jó ideig.Nem akartam feladni,de nem láttam reményét ennek az egésznek továbbá.A képet bámultam,majd egy könnycsepp folyt végig az arcomon.Ezután enyhén elmosolyodtam,majd erősen koncentráltam,hogy eljussak oda.

---

-Harry Styles!-szólított meg Jack,a főnök.Aki nélkül nem ismertem volna meg Amandát.Aki nélkül nem lenne ez a szuper képességem.-Te itt,ilyen arccal?-kérdezte,majd a trónja elé álltam,és ránéztem.

-A húgomat keresem. Samantha Styles-t!-válaszoltam,majd elnevette magát.Kérdően néztem felé,mert nem értettem mi a röhögés tárgya.

-Ő most nincs itt.-mondta,majd vettem egy mély levegőt.-Látom igen felbőszítettek téged!-tette hozzá,mire én nem tudtam mit mondani.Samanthával akartam találkozni,nem neki elmondani miket érzek.-Gyere utánam!-szólított meg,miután leszállt a trónról.Követtem,közben a körülöttem lévő embereket néztem,akik látszólag megszakadnak a nagy munkában.Másik oldalamon hozzám hasonló emberek álltak,akik valamire nagyon vártak.De befáradtam a szobába ahová vezetett,majd becsukta az ajtót.Csak ketten maradtunk Jack-el.

-Miért kellett ide jönnünk?-kérdezte,majd mutatott egy képet,ami Amandát ábrázolta.-Amanda.Mi van vele?-kérdeztem,majd tovább néztem a képet.Elmosolyodtam.

-Az arcod nem tűnik szokványosnak ugye?-kérdezte,mire bólintottam.-Nem teljesítetted a rád kiszabott küldetést.Nem ölted meg ezt a lányt!Ezért!-kiabálta,majd a pupilláim kitágultak,majd eszembe jutott.Valóban ezt kellett volna tennem.Jack kiszabott egy küldetést Amy felé még régen.Közelébe kellett volna fékeznem,hogy meg tudjam ölni.De nem tudtam.Beleszerettem abba a lányba,és nem kívántam a halálát.De valójában igen.Ezért voltam eleinte olyan nyomulós.

-De beleszerettem.Nem állt szándékomban megölni őt!És nem is fogom!-majd megint a képre néztem,és a hüvelyk ujjammal simogattam az arcát.

-Akkor majd más fogja Harry!-közölte velem,majd kinyílt az ajtó.A húgom volt az,Samantha.

-Szia,hát te?Nem úgy volt hogy nincs itt?-kérdeztem,majd hirtelen úgy éreztem átjár rajtam a félelem.És sejtelmeim voltak.Neki kell?

-De itt volt eddig is.Csak most hívtam be.És ő fogja helyetted megtenni Styles!-emelte fel a hangját Jack.Abban a pillanatban úgy éreztem meg akarom verni Jack-et.Mert a húgom nem fogja megölni azt,akit szeretek.Nem hagyom!De Jack a főnököm,és ezt nem tehetem.

-Nem teheted ezt!Nem engedem meg!-kiabáltam,majd a húgomra néztem.-Ugye nem teszed meg Sam?-kérdeztem már könnyes szemekkel.Samantha Jack-re nézett,akinek a száján legszívesebben letöröltem volna azt a csúf vigyort.

-Muszáj Harry!Meg kell tennem!-mondta,majd teljesen megaláztatottnak éreztem magam.Majd megfurdalt bennem a kérdés.Miért pont Amandát?

-Inkább mást,de ne őt!Őt ne Jack!-könyörögtem,de ez is mind hiába való volt.Elküldött engem a húgommal együtt ki.Az arcomon lévő nyomok eltűntek.Furcsa érzések támadtak fel bennem.

-Nagyon sajnálom Harry.De nem tehetek mást.-nyilvánította,de az arcán egy meghatódottságot sem láttam.Kiakasztott,hogy a saját húgom nem áll ki mellettem.

-Te inkább meg se szólalj!-mondtam neki.-A saját bátyádért nem állsz ki amellett,hogy én rengeteg dolgot tettem érted.De tudod mit?Nincs erre szükségem.Bármit megteszek Amandáért,és biztos vagyok benne,hogy te egy ujjal se fogsz hozzáérni megértetted?-emeltem fel enyhén a hangomat Sam felé,ami viszonzásául egy értelmetlen,gonosz arckifejezést kaptam.Szégyellem bevallani,de olyan mint én.Csak lányba.

Elmentem haza.Csak Amanda járt a fejemben.Szerencsétlen lány,akinek fogalma sincs arról,hogy mi folyik körülötte.Hogy valójában mi volt a tervem vele.Biztos vagyok benne,hogy már tudomására vitték hogy nem lát engem egy ideig.És tudom hogy fáj neki.Érzem,hogy hiányzok neki.Nekem is rossz,de a saját biztonsága érdekében ezt kellett tennem.Hiányzik a gyönyörű mosolya,és a gyönyörű személyisége amibe beleszerettem.Pedig nem szabadott volna.Eleinte azért mentem el,mert úgy éreztem nem bírtam tovább küzdeni érte.De már előbukkant ez is.Egyáltalán nem kívánom neki a halált,mert nem érdemli meg.De hogyan akadályozzam meg?Mert nem igazán tehetek semmit se ellene.Úgy érzem,bármit feladnék azért,hogy ne essék neki semmilyen bántódása sem.Még a hivatásomat is.

9.fejezet-Feladta?

sziasztok!kicsit késve,de meghoztam a várva várt 9.fejezetet,ami kicsit rövidebb lett a többinél(szerintem),de nagyon remélem hogy tetszeni fog!?D remélem nincs harag a késés miatt!:))phúú 9 feliratkozó és hamarosan 2000 látogatottság..azt hiszem én vagyok a legboldogabb:')nagyon jó érzés,és nagyon kedves tőletek,ti vagytok a legjobbak.:)vajon ki lesz a 10 feliratkozó?kíváncsi vagyok nagyon!:))nos,hát nem is húzom tovább,jó olvasást!:)
 
Amanda szemszöge:

Harry-vel beszélgettünk,amikor félbeszakított minket egy hang.Egy hang,ami nagyon ismerős volt számomra.Michael volt az.A jelenléte nagyon lesokkolt,emellett alapból kínos volt ez az egész szituáció.Harry ott volt,és emlékszem még a pár hónappal ezelőtt lejátszódó eseményekre.Emellett nagyon csodáltam Mich-et,hogy bemert jönni hozzánk.Végül is több joga van itt lenni,mint bári másnak.

-Szia Amanda,beszélhetnénk négy szem közt?-kérdezte kicsit félősen.Harry-re néztem,akinek a szemei egy pillanatra elvöröslöttek.Ez a düh jele,amit őszintén szólva nem nagyon vártam.

-Harry,kimész egy pár percre?-kérdeztem,majd megfogtam a kezét,és mélyen a szemébe néztem.

-Jó.-válaszolta,majd a száját egy kicsit félrehúzta.Térdelő pózból álló pózt vett fel,és kifáradt David-el a szobából.Egyszer direkt neki is ment Mich-nek,amivel ő nem nagyon törődött.Becsukták a kórházszoba ajtaját,majd vettem egy nagy levegőt.Vártam,hogy belekezdjen.

-Nagyon sajnálom,ha tehetném visszafordítanám az időt!-ült le mellém egy székre.

-Mindketten hibásak vagyunk,hiszen nem védekeztünk rendesen!De mindegy hiszen a baba nem éli túl ezt az egészet.-válaszoltam,majd sírni kezdtem megint.

-Mi,hogy hogy?-kérdezte,mire én rábólintottam.Nagyon le volt sokkolva szerencsétlen.De nem volt egyedül.Vállat vontam,mire ő megrázta a fejét.Nagyon kellemetlen volt.-Megnézhetném a hasadat?

-Ühüm-hümmögtem,majd megmutattam neki a hasamat,amiről azt hittem hogy túlságosan is elhízott.De hála Dr.Barney-nak bebizonyosodott,hogy nem.

-Hány hónapos?

-Négy.-válaszoltam,majd letakartam a takaróval.Beszélgettünk,majd egy pár másodperc csend keletkezett,ami valahogy többnek tűnt.Mintha másodpercek percek lettek volna.De szerintem megint belázasodtam.

-Figyelj!-szakította meg a csendet-Én még mindig nem felejtettelek el.-mondta,mire én élesre nyitottam a szemeimet,majd felé fordítottam a fejemet.

-Hogy érted Mich?-kérdeztem felvont szemöldökökkel.Tudtam hogy érti,de nem tudtam erre mást mondani.

-Tudod jól.-válaszolta,majd letérdelt mellém.Egy szót sem szóltam,csak kíváncsian figyeltem,mit akar csinálni.Amint elhelyezkedett a fejét egyre közelebb hozta,mire a szánk majdnem összeért.Eleinte ellenkeztem,de utána elkapott a gyengeség.Hihetetlen,mit tettem?A szánk forró csókolózásba keveredett.Ezekben a pillanatokban úgy éreztem hogy a világ megszűnt létezni.Csodálatos érzés volt mégis..Kavarodott bennem a bűntudat.Az ajtó nyílására lettem figyelmes.Harry volt.

-Mi folyik itt?-kérdezte Harry,mire mi gyorsan elhúzódtunk egymástól.Ijedtségemben gyorsan felültem,és a szívem egyre gyorsabban vert.Féltem.

-Harry én..-reagáltam gyorsan valamit,nem sok sikerrel.

-Ne!Ne mondj semmit!Most együtt vagytok?-mondta dühösen,mire nálam befellegzett.Kavargott bennem minden,így nem bírtam tovább.Egyre erősöbbödő fájdalmaim ellenére felálltam,és kirohantam a szobából.

-Kapjátok be mindannyian!-mondtam hangosan,mire gyorsan futni kezdtem.Nem érdekelt,hogy beteg ruhában voltam,egyszerűen nem akartam ott lenni.Elegem volt mindenből.Ki akartam jutni a kórházból.Ez a hirtelen dühkitörés is nagyon váratlanul ért engem.Vajon ez is a terhesség egyik jele?Nem tudom.Kiabálásokat hallottam magam mögül,még pedig apuékét.

-Amanda gyere vissza!-hallottam Anne kiabálását,amit még utána David és apa is megismételt.Folyamatosan futottam,de megint szédülni kezdtem.De nem érdekelt különösen.A kórház talán egyik leghosszabb folyosóján futottam,amikor úgy éreztem,hogy akaratom ellenére lassulni kezdek.Olyan érzés volt,mint egy furcsa álomban,ahol menekülsz,de aki kerget az mégis elkap mert akaratod ellenére lelassulsz.Pontosan így éreztem azokban a pillanatokban.Valaki hirtelen megfogta a vállamat.Megfordultam és David volt az.Immáron feketeséget láttam,és nem emlékszem pontosan,mi történt utána.

Harry szemszöge:

-Látod,most miattad kiment!-mondta nekem Michael.Valóban?

-Miattam?-közeledtem hozzá,mire ő egy kicsit hátrált.-Ne félj,csak hallgass végig!

-Végig,téged?Egy beteget?

-Te csókoltad meg,szerinted miért rohant ki?Teljesen összezavartad!-tettem hozzá kicsit hangos hangnemmel,majd gyorsan becsuktam az ajtót.

-Ezt te nem tudhatod!Most kimegyek!-ment oda az ajtóhoz,majd próbálta az kinyitni.-Nyisd ki de most azonnal!

-Nem,amíg nem tisztáztunk valamit!-válaszoltam,majd megragadtam a csuklójánál fogva,majd elé löktem.-Miért tetted ezt?!

-Mert szeretem.És tudom,hogy ő is!Másképpen nem hagyta volna magát nekem!Vésd a fejedbe Harry.Ha ilyen vagy,sosem kapod meg!-nyilvánította,de ezzel nem jut előrébb.

-Jobban tudom,hogy én mit csinálok,mint bárki más ezen a világon,úgyhogy nincs jogod engem felvilágosítani!-válaszoltam már dühösebben mint eddig,hiszen egyre inkább csak fokozza bennem a haragot.Lehet hogy igaza van.Ezért is voltam mérges.Próbáltam magamat lecsillapítani.Vettem egy nagy levegőt,majd egy olyan oldalamra ismertem rá,mint még soha.Egyszerűen nem bírtam tovább.Feladtam.Ránéztem Michael-re,aki megdöbbent fejjel nézett felém.A bezárt ajtóhoz vánszorogtam,majd kinyitottam.Utólag ránéztem.-Sok sikert!-tettem hozzá,majd kimentem.Soha sem hittem volna,hogy ezt mondom.Tudom jól,hogy Niall is majdnem ugyan ezt mondta.De az nem érdekelt.Michael szájából más volt hallani.Hihetetlen,de mindkettőjüknek igaza volt.Ő neki is és..Niall-nek is.Mi van velem?A folyosón sétáltam,ahol láttam,hogy hozzák Amandát,aki ájult volt.Utólag megnéztem bájos arcát,majd elköszöntem.Eltűntem.

Michael szemszöge:

Harry reakciója borzasztóan meglepett.Mi üthetett belé?Őt nem ilyennek ismertem meg,nem!Ha még nem elég,azt sem tudom,hogy hová ment egyáltalán.Amandára is gondoltam,hogy ezt hogy fogja elviselni.Még mindig a szobában voltam és pontosan ott,ahová Harry állított.Vettem egy nagy levegőt,és elálltam onnan.Zavarodottságomban megvakartam a tarkómat,és a bejárati ajtó felé fordultam,ahol Amanda apukája hozta a kezeiben Amy-t.Lefektette az ágyra,majd szépen lassan betakarta.Bejött szó szerint mindenki,én meg meg sem tudtam szólalni.

-Hol van Harry?Ugye nem kaptatok össze?-kérdezte David kíváncsian,mire én megraztam a fejemet.

-Elment,sok sikert kívánt nekem Amandához.Fogalmam sincs hová mehetett.-válaszoltam,majd David meglepett arcára lettem figyelmes.

-Sok..Sikert?-kérdezte Lucy,majd mindannyian összenéztek.

-Harry?-tette hozzá még David,én meg rábólintottam.Odamentem Amandához,majd leültem a mellette lévő székre,és közelebb toltam hozzá.

-Remélem ezt most nem hallja Amy.-e mondat után egy nagy sóhajtás hagyta el a számat.

-Miért,örökre itt hagyta vagy mi?-kérdezte újból David,mire én egy egyszerű választ próbáltam kiszedni magamból.

-Több-kevés valószínűséggel.Szerintem feladta.-válaszoltam,majd Amanda felé fordultam,aki már a szemeit dörzsölte,hogy ki tudja nyitni.Mint mindig,nagyon aranyos ilyenkor.

-Hol vagyok?Hol van Harry?-kérdezősködött Amanda,mire én összenéztem a többiekkel.

-Elment.És nagy valószínűséggel nem látod egy ideig.-mondta David,mire Amandának élesre nyíltak a szemei.

-Mi?-kérdezte rémült hangnemmel,majd újból sírni kezdett.Nem tudunk pontosan mindent arról,hogy Harry mit akar valójában,de sajnos nagyon valószínű,hogy feladta.  

8.fejezet-Életem legnagyobb hibája volt..

sziasztok olvasók!:)1 hét után megírtam a 8.fejezetet.ezek után mindig is egy hetente fogom hozni a részeket,tudjátok a suli miatt-.-" de ha tudom akkor egy hétvégén kettőt is hozhatok,de ezt nem remélem még biztosra.:)ezt a részt nagyon gyorsan írtam meg,mégis két óra alatt végeztem,mert nem sokára megyek megnézni a This Is Us-t a barátnőimmelal*--* igaz,19:45-kor lesz Székesfehérváron,de egy órával előbb be kell érnem,mert Zámolyi vagyok:DDremélem azért nem kapkodtam el annyira ezt a fejezetet,de nagyon bízom benne,hogy elnyeri a tetszéseteket:DDés apropó,köszönöm a 7 feliratkozót,és az 1600+ látogatást!:))pusszancsxdjó olvasást!:)

Szombat reggel volt.A nap vakító erejével világított be a szobámba,én meg nem győztem megszokni a helyzetet.Lucy-ra néztem,aki szokásos módon horkolt.Szépen lassan felálltam,majd levettem az éjjeli szekrényemről a körtephonomat,és megnéztem az időt.Reggel nyolc óra volt.Hétvégente sosem szoktam ilyen korán kelni,ezért sem tudom,hogy most miért is.De mindegy.Elindultam volna kifelé,amikor elsötétült előttem minden.Neki támaszkodtam az ajtónak,és a fejemet fogtam,ami ütemesen elkezdett lüktetni.Azt gondoltam,hogy túl hirtelen álltam fel az ágyamról.Amikor már úgy éreztem jól vagyok kinyitottam az ajtót,és kívülről halkan becsuktam,hogy Lucy ne keljen fel.A fejem még mindig fájt,de már hála istennek nem szédültem.Lépcsőn lefelé tenyeremmel megint erősen megfogtam a fejemet,közben a korlátnak támaszkodva mentem tovább.Ez már furcsa,hiszen normális esetekben,már rég jobban lennék.Nappalinkba érkezve előkerestem az egyik szekrényből egy dobozt,amiben gyógyszerek vannak.

-Hányinger ellen,hasfájás ellen,izületi fájdalom ellen..-mondtam magamban,közben idegesen kerestem tovább a kellő tablettát.

Amikor úgy voltam vele,hogy nem találom,akkor becsuktam a doboz tetejét,és visszaraktam a helyére.Mindkét kezemmel megfogtam a fejemet,és egy nagy levegővétel után mind kifújtam azt.Össze vissza kapkodtam,hogy vajon hol lehet,mert ez egyre rosszabb.És szó szerint megpillantom magam előtt a gyógyszert az asztalunkon.Kicsit megkönnyebbültem,majd megragadva a kis gyógyszerdobozt odavittem a konyhába,és az asztalra tettem.Teletöltöttem a poharamat vízzel,majd kivettem egy tablettát a dobozból,és a vízzel együtt lehúztam.Úgy éreztem nagy megerőltetés lenne felmenni a lépcsőn a szobámba,ezért a Harry-vel párhuzamosan lévő kanapénkra dobtam magamat.Tekintetem máris Hazzára szegeződött,aki épp beburkolódva a takarójában,mélyen aludt.Kicsit elmosolyodtam,amikor viccesen elkezdett horkolni,majd én is lehunytam a szemeimet,és vártam,hogy ez a szűreális fejfájás elmúljon végre.

[Álom]

A nappalinkban aludtam.Az egész tiszta sötét volt,kint minden égett a vöröstől.Felültem,felálltam,és azt követte,hogy elkezdtem szédülni,majd hányni.Minden tiszta valósághű volt,ezért is reszkettem a félelemtől.Hangokat hallottam a nappali egyik legsötétebb részéből.Harry-t kerestem a másik kanapén,de nem volt sehol.Hirtelen jött egy orvos,aki az mondta,hogy indulhat a szülés.A hasamra néztem,és nem láttam,hogy nagy lenne.És filmszakadás.Emlékszem,amikor álmomban szépen lassan felnyitottam a szememet.Harry volt ott,aki a kisbabánkat tartotta a kezében,és azt mondta,hogy milyen gyönyörű babánk van.Kicsit meghatódtam,majd átvettem a kicsit,akinek szintén Amanda lett a neve.És megint rám jött a rosszullét.

-Amy,hahó!Amy!-rázott meg a bátyám,mire én lassacskán feleszméltem.Furcsa volt,mert a konyha padlóján ébredtem.Éreztem,hogy a szám körül van valami furcsát.Ránéztem az előttem lévő David-re,Lucy-ra,Harry-re,és Spencer-re,akik elundorodva néztek rám,és magam köré.Nem tudtam miért csinálják ezt.Majd letöröltem a szám körül ami volt.Mint a kínai kaja,amit tegnap este ettem.Borzasztó.Mellettem egy csomó ugyanilyen.Úgy látszik alva jártam,és megtörtént az,ami az álmomban volt.Rókáztam.Nagyon furcsáltam,mert nem történt velem még soha ilyesmi.És alva járó sem vagyok.

-Mi történt?-kérdeztem,és egy csuklás hagyta el a számat.Rossz jel.

-Arra keltem fel hogy állsz,és kidobod a traccsot.Majd magadban elkezdtél beszélni,majd idejöttél,és megint kidobtad.Majd elcsúsztál benne.Meg valamilyen szülésről beszéltél.-mondta Harry,aki úgy látszik-hála istennek-nem hallotta meg a nevét.Majd arra lettem figyelmes,hogy Spencer előveszi a felmosófát,és feltakarítja a maradékomat.Szépen lassan felálltam,majd felvezettek a szobámba,és lefektettek pihenni.Egyre rosszabbul voltam,és forgott velem a világ.Ennyire még nem voltam rosszul,és ez a fejfájás egyre csak erősödött.Amikor már úgy éreztem hogy a hasam is elkezd fájni,nem bírtam tovább.Ez nem egy átlagos betegség.Sírva fakadtam majdnem,mint egy kisgyerek,és kértem David-et hogy hívják haza apáékat.

*2 órával később*

Apukám és Anne elvittek kocsival a kórházba,ahová Harry és David is velünk jöttek.Kórház felé is szörnyen rosszul voltam,és egyszerre fájdult meg mindenem.A kórházba érve,gyorsan bekísértek egy szobába,ahol kivizsgálást végeztek.Ahogy megpillantottam az orvos tekintetét,rosszra sejtettem.Elő vett egy terhességi tesztet.Nem nem,nem!Remélem nem.Szintén egy pár csepp könny futott végig az arcomon amikor megláttam azt a szörnyű tárgyat,amire rá kellett pisilnem.Már megmozdulni sem tudtam,hogy kimenjek a wc-re,és ezt megtegyem,ezért egy más módszerrel próbáltuk megcsinálni.Az előttem lévő széken ült Harry,mellette David,és apáék,akik sokkolva néztek,amikor meglátták mit tart az orvos a kezében.Kiküldte Harry-éket,és elvégeztük a tesztet.

-Na,mi az eredmény?-kérdeztem lélegzet vissza fojtva.

-Maga terhes.De ilyet sem látni sűrűn..-mondta,mire én csak kapkodni tudtam a levegőt a félelemtől.A doki utolsó mondatára felfigyeltem,és kérdően néztem rá.-A babája nem tud tovább fejlődni.Órák kérdése,és..-vett egy nagy levegőt-meghal a baba.Elkezdtem sírni.Csak egy hete feküdtem le Harry-vel,úgyhogy a baba még teljesen fejletlen lehet.Így hogyan állapíthatta meg?

-Hogyan,ha még a baba..Fejletlen?-kérdeztem könnyekbe lábadva,hol meg szipogva.Ha ezt a szüleim megtudják,végem van.A szívem dobogását éreztem a torkomon.

-Hölgyem,a baba már van négy hónapos is.-közölte velem az orvos,mire én gyorsan megnéztem a hasamat.Azt hittem csak meghíztam,mert eddig nem vettem észre semmi furcsaságot magamon.És elgondolkoztam.Ha nem Harry-től,akkor kitől?És eszembe jutott Michael,akivel négy hónappal ezelőtt együtt voltam.Ne,ez nem lehet igaz!

*Visszaemlékezés,4 hónappal ezelőttre*

Michael volt az első,igazi barátom,akivel jól éreztem magamat,ami láthatólag Harry-nek nem tetszett.De nem érdekelt,csak az volt számomra fontos hogy boldog voltam Mich-el.Pontosítva múlt év Októberében kavarodtunk össze az iskolai bálon,ahonnan egészen Januárig mutattuk meg másoknak hogy mi bizony együtt vagyunk.Az első alkalom is vele történt,ahol pedig jól vigyáztunk,hogy ne fajuljon ki ebből semmi rossz.Hogy miért szakítottunk?Hát persze,hogy Harry miatt.Halálra rémítgette Michael-t,akinek már egy hét után elege lett ebből az egészből.Ezek szerint,tőle lehetek terhes.

Amanda szemszöge:

-És most mi lesz?-tértem ki a gondolatmenetelemből.

-Kivesszük belőled a babát,és meglátjuk mit tehetek majd vele.-válaszolta,amire én egy nagyot nyeltem,és elkezdtem remegni.A rosszullét hirtelen megenyhült,amitől egy cseppet megkönnyebbültem.De ez nem játék,hiszen bennem egy baba van,aki nem egészséges.Azt sem tudtam mi lesz.Olyan hirtelen történt minden.A doki közben beengedte a folyosón várakozó Harry-éket,akik szintén hogy lélegzet visszafojtva várták a doki közlését.Harry sokkos állapotba került,még rosszabbul is kezelte a helyzetet,mint apáék,és David.Apáék arcán egy-két könnycsepp végig folyt,majd rám néztek,és odajöttek hozzám.

-Kicsim,hogy történt ez?-kérdezte apa,közben megfogta a kezemet.A fejemet elfordítottam ellentétes irányba.

-Hadd ne keljen beszélnem!-válaszoltam sírva.Nem mertem megmozdulni.Majd azt veszem észre,hogy Harry odajött hozzám,amaz oldalra,ahová fordítottam a fejemet.Letérdelt a földre,majd egymás szemeibe merültünk.Az ő szeméből is láttam pár könnycseppet kijönni.Most azt hiszi,hogy ő a hibás.Pedig egyáltalán nem.

-Úgy sajnálom!-mondta,amitől én sem nem bírtam tovább visszafojtani az újabb könnysoraimat.

-Nem te vagy a hibás!És nem is tőled van a gyerek!-válaszoltam az utolsó mondatot egy kicsit akadozva,amitől mindenkinek kinyíltak a pupillái.Úgy éreztem ebből nagy felfordulás lesz.

-Hogy mi?-szólalt meg mindenki egyszerre,és még nem vettem le a szememet továbbra sem a plafonról.Majd egy pillanatra Harry-re szegeztem a tekintetemet,aki rémültem,egyben kérdően nézett felém.És ne felejtsük el a bátyámat,aki meg sem mert szólalni.

-Hogy hogy..nem tőlem?-kérdezte Harry.Egy nagy nyelés után egy kicsit felültem az ágyon,és kényelmesen elhelyezkedtem,majd belevágtam.Elmagyaráztam mindent neki.

-Te jó ég..!-mondta magába Anne,akit apukám nyugtatgatott.Feléjük fordítottam a fejemet és a bennem lévő érzékenység nem múlt el.Megint nyeltem egy nagyot,hogy ne tudjak sírni,majd a fejemet visszafordítottam Harry-hez.Le sem véve róla a szememet,kiküldtem mindenkit a szobából,hogy tudjak vele normálisan beszélni.

-Amanda,ez..!-rázta meg a fejét,majd odament az ablakpárkányhoz.-Nem tudok mit mondani erre.Egy rossz hiba volt,amiről egyikőtök sem tehet.-tette hozzá,majd visszafordult felém.

-De igen is tehetünk róla!Nem voltunk túl vigyázatosak.-válaszoltam,majd eszembe jutott valami,amit meglepő módon sokszor elfelejtek.Harry-vel nem járok,és ez teljesen olyan,mint egy párkapcsolati viszály.Ekkor kicsit megzavarodtam,és egy pillanatra összeráncoltam a szemöldökeimet.-De Harry,ugye még mindig tudod,hogy mi nem járunk?

-Tudom.-válaszolta,közben állandóan a talajt bámulta-Tudom,hogy ez nem ide tartozik,de miért nem?-tette hozzá ezt a szintén elgondolkodtató kérdést,majd leült mellém az ágyra.Nem tudtam erre mit válaszolni neki,valahogy nem ment.Elgondolkoztam egy kicsit.Tényleg,miért nem?Hiszen mostanában sokkal kedvesebb,mint volt anno.Helyes fiú,akiért mindenki megőrül.De azért van egy olyan oldala is,amit lehet,sőt biztosra remélek,hogy nem tud róla mindenki.

-Nem tudom.-válaszoltam.

David szemszöge:

Ez hihetetlen.A kishúgom terhes,de nem Harry-től.A babája meg nem egészséges,és ki tudja mi annak a szerencsétlennek a sorsa.Ideges voltam,és egyben megrémült.Egyszerűen nem tudtam felfogni a helyzetet.Úgy látszik nagyon lemaradtam erről az egész dologról.De ez Amy dolga,ha elmondja elmondja,ha nem nem.Apukám felhívta Lucy-t hogy jöjjön be Amandához.

-Beszéltem vele.-jött vissza apu,miután beszélt Luc-al-Nagyon lesokkolta.

-El tudom képzelni..válaszoltam kicsit unottan,mert már a fáradság is elkapott.Leültem az egyik székre,és elgondolkoztam.Mindegyikőnk csendben ült percekig a hátsóján,Anne és apa váltottak néhány szót.De ők is nagyon ingerültnek tűntek.Egyszer csak halljuk,hogy a lift ajtaja nyílik.Lucy jött,meg..Hát ő meg?Ő Michael,a Harry által elüldözött srác,aki a húgommal járt.Mondjuk igen,jó hogy elhozta,de Lucy honnan tudta,hogy Michael-től van a kisbaba?Felálltam,majd megöleltem Lucy-t,és kezet ráztam Mich-el.

-Honnan tudtad hogy tőle van?-kérdeztem Lucy-tól kicsit meglepetten.

-Dav,ki mástól.Apukád mondta hogy négy hónapos a baba.Akkor az Harry nem lehet.-válaszolta,majd Michael-re nézett,aki enyhén visszamosolygott rá.Nagyon össze volt kuszálódva a srác,de meg tudom érteni.Szerette Amy-t amikor szakítottak,utána is,és nem akarta egyáltalán teherbe ejteni.De most őszintén,ki hitte volna,hogy ez lesz?

-Szerintetek bemehetnék hozzá?-kérdezte Michael,aki közben a szoba ajtajára mutatott.

-Ott van Harry is..-vágta rá egyből Lucy.

-Az jelen pillanatban nem érdekel.Nem érdekel hogy mit csinálna velem,de muszáj beszélnem Amandával.-indult meg az ajtó felé,majd kopogtatott.-Michael- válaszolta Michael,aki a bentről jövő kérdésre felelt.Bementem vele,de csak addig,amíg ki nem tör valami tragédia.Mert nagyon rosszat sejtettem.Amanda arcán meglepődött kifejezést pillantottam meg,és ehhez hozzátartozott az is,hogy a levegőjét nem tudta nem vissza fojtani.Harry-n újból előjött az a gonosz nézés,amit úgy látszik Mich is észre vett.Kicsit hátrált,de nem hagyta,hogy legyőzze a félelme.Hogy itt mi lesz..?       

Mint látjátok,most kivételesen nem új fejezettel érkeztem,hanem mint a címen megállapítható,Boldog születésnapot Liam Payne-nek,aki ma,augusztus 29.-n töltötte be 20.évét<33emlékszem amikor még 14 éves volt,és jelentkezett az X-faktorba amiből sajnos kiesett,de két évvel később is szerencsét próbált ebben a tehetségkutatóban.Egy részből jó is,hogy először nem jutott tovább,mert akkor nem lehetne a One Direction bandatagja.:)még olyan fiatal volt,most meg már 20 éves:'))az idő nagyon gyorsan megy:')Liam három éve egyre nagyobb,és nagyobb sikereket ér el,gyönyörű hangjával,és hatalmas szívével meghódított minden directionert az egész világban.:)hihetetlenül büszke vagyok rá,és még egyszer boldog szülinapot neki:))twitteren is írtam neki,és remélem válaszolni fog rá(szerintem nem hiszem),vagy remélem hogy ha nem válaszol,akkor legalább lássa:))ti is írjatok neki twitteren(@Real_Liam_Payne)és köszöntsétek fel őt:))és óvakodjatok a kanalaktól;))

7.fejezet-Egy szó,se több:Káosz!

sziasztok olvasók:))el sem hiszem,1 nap alatt(tegnapelőtt)233-an látogattak be ide,és tegnap 144-en,és megjegyzem,én nem voltam fent:Dma meg harminc valamenyien,és szintén nem voltam fent:))hihetetlenül örülök,hiszen már 6 rendszeres olvasóm van,és már több mint 1000 kukkoló*---*nagyon szépen köszönöm nektek,ti vagytok a legjobbak:'))

Amanda szemszöge:

Néha csak úgy elgondolkozom,hogy miért érdemlem meg ezt..Főleg mostanában,főleg most.Spencer és Niall félig égett,de normál állapotú cuccaival befáradtak a lakásunkba.Spencer még nem probléma,de Niall-nek valójában semmi keresnivalója sincs itt.Valahogy éreztem,hogy ebből nagy káosz lesz.Idegességemben a számat kezdtem el piszkálni,közben becsuktam az ajtót.Harry és Lucy tekintetét még mindig senki nem tudná szavakba ölteni,de tisztán látszódott rajtuk a harag,és hogy legszívesebben szétvernék Niall-t.Igen,együtt érzek,mert nem vannak egyedül.Louis egy sima kézrázással fogadta Niall-t,majd furcsán végignézett rajta.Ami engem illet egy szót sem tudtam szólni,inkább bevezettem őket a vendégszobába.A nappaliba visszatérve láttam a többiek rosszat sejtő tekintetét.

-És még van képe idejönnie..-mondta Lucy sírást visszafojtva,majd vett egy nagy levegőt,hogy ne törjön ki magából.

-Csak Spencer kedvéért tettem,amúgy hidd el,nadrágjánál fogva hurcoltam el volna egy csöves szállóhoz.-mondtam kicsit idegesen,majd leültem Harry mellé akin még mindig látszódott az idegesség.

Harry szemszöge:

Nagyon ideges voltam,és szörnyen féltettem Amy-t.Ha tehetném bosszút állnék Niall-en,hogy a barátnőmmel ilyet tett.Nagyon fontos nekem Amanda biztonsága,és kötelességem megvédeni őt a veszélyektől.Főleg az ilyen pedofiloktól,mert ő gyönyörű lány,és bárki bármikor megtámadhatja.Beszélgettünk,majd láttuk Spencer-t kijönni Niall nélkül.A szívem nagyon húzott ahhoz,hogy megtanítsam Niall-t arra,hogy elég abból,amiket csinál.

-Mindjárt jövök!-mondtam,majd elindultam a vendégszoba felé,ahol Niall volt.Bekopogtattam,majd benyitottam.

-Hé,te húzz innen!-mondta Niall,közben felém jött.

-Te,nekem ne mondd meg mit csináljak,különben is ki vagy te,hogy itt játszod a nagyot?-közeledtem hozzá,majd hirtelen meglöktem olyan szinten,hogy farra esett.-Még nem végeztünk Niall..

-Nem vagy normális!-szorította össze a szemeit,majd felállt a földről.

-Hogy képzeled,hogy meg akarod erőszakolni a barátnőmet?-kérdeztem már majdnem kiabálva,mire Niall mellkasa elé tette a kezét hogy hátráljak.

-Csak közölném..Ő nem a barátnőd,csak akarod!Ő utál téged,de te akkor sem hagyod békén!Különben is,gondoskodom róla,hogy az enyém legyen,és téged meg elfelejtsen!-mosolygott magabiztosan-Úgyhogy ne is beszéljünk erről!-elindult kifelé,de én nem engedtem.Megszorítottam a kezeit,hogy ne tudjon megszabadulni,majd egy hirtelen mozdulattal arcba vertem.Kezeit a fájó részhez rakta,én meg enyhén mosolyogva néztem végig a szenvedését.Embert ölő tekintetével lassan felnézett rám,én meg összekulcsolt kezekkel vártam a reakcióját.

-Így állunk igaz?Így?-törölte le a vért az egész arcáról,majd ő is megtette.Arcba vágott.Így folytattuk tovább a verekedést.

Amanda szemszöge:

Ugyanúgy a nappalinkban beszélgettünk.Majd felmerült bennünk az,hogy Harry és Niall sehol.Hirtelen kiabálásokra lettünk figyelmesek a vendégszobából.

-Jó ég!-mondtam,majd odafutottam a vendégszobához,ahová a többiek is követtek.Félig sokkos állapotban voltam,amikor megláttam Harry és Niall csetepatéját.Az arcukon folyt a vér,amiből pár csepp a ruháikra is került.Soha nem láttam még ilyet élőben.David és Spencer lefogták a két őrültet,akik mellesleg csurom víz voltak.Lihegve törölték le magukól a felesleges izzadtságot és vért,majd egymásra néztek.Szinte gyilkolták egymást a tekintetükkel.Mire észbe kaptunk,elmentünk vissza a nappaliba,és a fagyasztónkból kerestünk elő jeget a srácoknak.

*2 órával később*

-Jól vagyok,levehetem ezt végre?-kérdezte Harry,akinek már látszólag jobb volt az állapota,mint Niall-nek,akit amikor a szobába vitték lefektetni,elájult.

-Vegyed!-válaszoltam,majd végignéztem az ágyamon,ami csurom víz volt Harry-től.Igen,az én ágyamon feküdt,és abba biztos nem fogunk aludni Lucy-val.

-Emberek!-rontott be Spencer a szobámba,amitől enyhe szívrohamot kaptam-Elviszem Niall-t a kórházba,mert szerintem túl sok vért vesztett.Harry-t is elvigyem?

-Nem kell,ő jól van.-válaszoltam,majd végignéztem ahogy Spencer távozik.-Harry,ugye tudod,hogy ezt neked kell majd kimosnod?-kérdeztem,amire csak egy igenre utaló hümmögést kaptam.Felült az ágy szélére mellém.

-Figyelj,ma itt aludhatnék?-kérdezte.Már csak ez a kérdés hiányzott tőle.Este tíz óra volt,és az állapota még nem volt a legjobb.Messze lakik.Végül is..?

-Jó,aludj itt,de a nappaliban alszol oké?-kérdeztem,mire ő rábólintott,majd elmosolyodott.Kicsit meg voltam lepődve,mert egész normálisan viselkedett.Nem kezdett el velem vitázni.Talán az ütések amik érték kimosták a fejét?Jó lenne..

*Másnap,01:00*

Az izzadsággal teli ágyneműm kicserélése után,lefeküdtünk aludni Lucy-val.Mindkettőnk nagyon fáradt volt,ezért nem bírtuk megnézni a Lucy által kiválasztott horror filmet.Hajnali egy óra volt,amikor felkeltem.Egy pohár vízért szomjaztam,ezért lementem a nappaliba,ahol különös módon égett a villany.Úgy látszik Harry még nem aludt el,mert a telefonjával szórakozott.

-Hát te még nem alszol?-kérdeztem kicsit kómásan,majd kivettem a konyhaszekrényből egy poharat.

-Nem tudok aludni.Sok mindenen jár az eszem.-válaszolta.-Van kedved beszélgetni?-nézett rám,közben lenyeltem már az utolsó korty vizet.

-Egye fene.-válaszoltam,majd leültem mellé.Letette a telefonját a dohányzóasztalra,majd mélyen a szemembe nézett.

-Tényleg utálsz?-kérdezte immáron komolyan,de nem tudtam mit reagálni erre.Vajon honnan merülhetett fel benne ez a kérdés?Kérdően néztem Harry-re,aki már nagyon várta a válaszomat.

-Harry..-itt már meg is akadtam.Megráztam a fejemet,majd egy pár másodpercre a gondolataimba

merültem.Őszintén,fogalmam sincs.Az érzelmeim vegyesek,úgy véltem erre nem tudnék választ adni neki.Ha igent mondanék,biztos lennék benne,hogy eltűnne.De valahogy azt nem szeretném.Ha egy nemmel válaszolnék,az furcsa lenne,mert nem utálom,de nem is szeretem.Ez nem korrekt.Ránéztem Harry-re,aki enyhén félrehúzott szájjal várta a válaszomat.-Nem tudom..-válaszoltam bizonytalanul.Kicsit rémült tekintettel néztem Harry-re,aki csak bólogatott.Egy pár másodpercet csendben ültünk egymás mellett.

-Az mégis mit jelent?-törte meg a csendet egy még elgondolkodtatóbb kérdéssel.Ezt a kérdést is "nagyon hiányoltam".

-Harry..Megmentettél kétszer is,amiért nagyon hálás vagyok.Ami a múlt héten történt nálad,az is..Nem tudom..!-megint megráztam a fejemet,majd lecsaptam a kezeimet magam mellé.Számomra a legrosszabb érzés amikor van egy fiú aki szeret,de nekem még elég bizonytalanok az érzéseim iránta.Harry egy nagyon jóképű srác,gyönyörű szemekkel,és úgy őszintén,rajta minden vonzó.Oké,most lehet rosszra is gondolni,nem érdekel.De tetszik benne,hogy tud rendes is lenni,meg rosszfiú.Talán nem bírom magamnak bevallani hogy..Hogy szeretem?Nem!Ez baromság,nem is gondolok többet erre.

-Nézd..Nem próbállak semmire sem kényszeríteni.Már megbántam,hogy állandóan követtelek egy éven keresztül,és a frászt hoztam rád.Hogy furcsa módon próbáltam a közeledbe kerülni.Szóval ezentúl inkább várok.Látom rajtad hogy feszült vagy,és nem tudod mit tegyél.Mostantól te döntesz.-mondta,majd egyet bólintott magában.

-Te,te lázas vagy?Vagy mi?-fogtam meg a homlokát,mire ő egy értetlen fejet vágott vissza.Ő nem Harry,ő nem..Ezt a mondatot soha többé nem felejtem el.A Harry-t akit eleinte meg ismertem,egy ijesztő fiúnak ismertem,aki nem viselte el ha nem az teszem amit mondd.Kényszerített dolgokra,és eléggé gonosz volt.Kezdem azt hinni,hogy nincs magánál,hiszen hagyja,hogy én döntsek.

-Mi?Nem!-válaszolt,mire én elvettem a homlokáról a bal kezemet.-Tudom,hogy ez most váratlanul ért,mert általában én nem ilyen vagyok.De belegondoltam valamibe.Sosem kaphatlak meg,ha továbbra is olyan furán viselkedem.Talán igaza volt Niall-nek..-harapta meg az alsó ajtát,majd vett egy nagy levegőt.Mi köze ehhez Niall-nek?

-Niall-nek?Mi köze van neki hozzánk?-válaszoltam értetlenül.Féltem,hogy Niall telemosta Harry fejét minden hülyeséggel.

-Azt mondta utálsz,mert zaklatlak..

-Sose higgy annak a gyereknek Harry!-vágtam rá egyből-Soha nem is beszéltem neki kettőnkről,és nem is állt szándékomban.Nincs semmi köze ehhez.Úgyhogy szerinted honnan tudná,hogy mit érzek?-kérdeztem,mire láttam Harry arcán egy szokatlan dolgot.Mégpedig könnycseppet.Na ne..-Harry,te..?

-Nem,dehogy is!-törölte le magáról a könnyeit.A beszélgetésünket Spencer szakította félbe,akit Niall karolt át,mert nem tudott rendesen menni.

-Hát neki meg mi baja?-kérdeztem,de valójában nem érdekelt.

-A túl sok vérvesztéstől kicsit gyenge lett.A kórháztól egész idáig így kellett cipelnem.-mondta Spencer,közben a másik kezével letörölte az izzattságot magáról.Szerencsétlen.Harry-vel közben Niall-t néztük,akin látszott,hogy szenved.Csak mosolyogni tudtunk rajta.De már úgy éreztem vissza kell feküdnöm.Elköszöntem tőlük,majd felsétáltam a szobámba.Az ágyamtól úgy másfél méterrel arrébb megmértem a kellő távolságot,majd beugrottam a helyemre.Szerencsére Lucy nem kelt fel,csak horkolt.De engemet ez nem zavart.Elhelyezkedtem úgy,hogy kényelmes legyen,majd próbáltam aludni,de nem nagyon ment.Forgolódtam.Állandóan a Harry-vel való beszélgetésünkön járt a fejem.  

    

6.fejezet-Legrosszabb hétvége

sziasztok!:)megírtam a 6.fejezetet:)erre a részre sem vagyok valami büszke,de azért nagyon remélem hogy másnak tetszik:)a kutyámról nem kaptam senkitől visszajelzést,ezekszerint nincs zámolyi olvasóm,de már mindegy,nem fog előkerülni:/:(a történethez térve hamarosan eljön az az idő,hogy ritkábban hozom a részeket,mert suliidőben csak hétvégente ülhetek géphez mert a hetedik nagyon nehéz lesz,és szeretnék javítani az átlagomon legalább félévig:)de talán hétköznapokon is egy kicsit ideülhetek majd,de akkor se sokat.:)majd meglátjuk mi lesz,szóval nem is húzom tovább:)jó olvasást!

Amanda szemszöge:

Vettem egy nagy levegőt,majd felálltam a székről,és felmentem a szobámba.Nem akartam laptopozni,sem telefonozni,nagyjából nem volt kedvem semmihez sem.Inkább elvettem az ágyam melletti éjjeli szekrényemről a már megkezdett Harry Potter könyvemet,és olvastam belőle.Nem mintha nem láttam volna filmben,de könyvben sokkal részletesebben,és izgalmasabban írják le,ami nagyon tetszik.Mivel már az első fejezetet elolvastam belőle,így a másodiktól a negyedikig olvastam,majd befejeztem.És hirtelen fókuszáltam.Egyedül vagyok itthon.Sosem szerettem egyedül lenni,mert a lakásunk amúgy is tiszta paranormál,és félek.Fogalmam sincs,de lehet hogy ennek az egész félelmemnek az oka Harry,vagy a kiskoromból előugrott emlékek egy bizonyos szellemről.Inkább ezt most hanyagolom.

*1 héttel később*

Újonnan,megint hétvége van.Konkrétabban péntek délután.Harry egész héten nem volt suliban,ismeretlen okok miatt.Azóta nem nyilatkozott magáról,amit szörnyen furcsáltam.Éppen a suliból tartok haza,amikor látom előttem sétálni Niall-t.Próbáltam úgy kikerülni mintha nem ismerném,de ő egyből leállított.Megragadta a kezemet,és hirtelen rántással magához húzott.Az arcunk szörnyen közel voltak egymáshoz,amit én meg akartam akadályozni,de nem engedte.

-Mit akarsz?!-mondtam,közben próbáltam magamat eltolni tőle,több kevés sikerrel.

-Semmi közöd hozzá,csak tedd amit mondok érted?!.-felelte,majd elráncigált magával a város egyik legüresebb helyére.

Nem tudom mit akart tőlem,de borzasztóan félek.Odaértünk egy üres,lakatlan épülethez,ami különben egy régi színház volt,és be is mentünk.Niall még mindig szorosan markolta a kezemet,ami már elért odáig,hogy teljesen elzárta a vérkeringésemet.Teljesen elgyengült a karom.Ez végett Niall odalökött az egyik szoba külső falához,majd odasimult hozzám,és megcsókolt.Nem tudtam mit tenni,mert teljesen oda voltam nyomva.Spencer jól mondta nekem.Vigyáznom kell ezzel a gyerekkel.De hirtelen támadt is egy ötletem,amit még soha nem csináltam,de nagyon hasznos az ilyen esetekre.Térdemet készenlétbe tettem,majd úgy megrúgtam a férfiasságát.Összeesett,én meg gyorsan rohantam kifelé.A félelemtől elkapott a sírás.A ház nagyon nagy volt,és nem nagyon tudtam hol a kijárat,mivel befele sem figyeltem meg az épületet és helyiségeit.Amikor hallottam hogy a nevemet kiáltva fut utánam,gyorsan felvettem egy gyorsabb tempót,míg végre a kijárathoz nem értem.Hátrafelé néztem,így nem vettem észre,hogy nekimegyek valakinek.Kicsit rémülten,de megfordultam,és hatalmas megkönnyebbültség fogott meg,amikor Harry állt előttem.

-Harry!-mondtam örömömben,de még mindig zokogva,majd szorosan megöleltem.

-Nyugi,nem lesz semmi baj!-nyugtatott,közben egy puszit adott az arcomra.Ezután gyorsan kimentünk az épület elé,ahol Harry odaállt az ajtó mellé.Nem tudtam mit akart.

-Mit akarsz éppen Harry?-kérdeztem kíváncsian,majd inkább én is úgy csináltam mint ő.

-Bosszút állni neki.-válaszolta,közben megfogta a kezemet.

-És mégis hogyan?-kérdeztem,amire nem kaptam választ.Niall jött ki az ajtón,akit Harry nyomban elragadott.Lökdöste,és a fejét szidta.

-Mégis mit képzelsz magadról ember?-kiabálta Niall-nek,aki elakart rohanni,de Harry nem engedte.-Válaszolj vagy véged!-megfogta a ruhája felső részét,ami miatt Nil majdnem megfulladt.Általában nem szoktam az ilyesmiket végignézni,de ezt most örömmel megnéztem.

-Semmit!Eressz el!Kérlek,kérlek!-könyörgött Niall,majd Harry elengedte.

-Hát itt meg mi folyik?-állt elő egy ismeretlen,akinek nagyon ismerős hangja volt.Lucy volt,aki a hátam mögött állt,ki tudja mióta.Szerintem itt az ideje,hogy tisztázzuk vele a dolgokat,még ha nagyon fáj is neki.Joga van tudni róla.Mindannyian vettünk egy igencsak nagy levegőt,majd nehézkesen,de elmondtam neki mindent.Ránéztem Niall-re,aki fejét lehajtva hallgatta végig a történetet.Befejezésként én is ezt tettem,mert féltem Lucy reakciójától.És hogy hisz e nekem,vagy sem.

-Valóban így történt?-kérdezte,közben már a sírás fojtogatta.Mindannyian rábólintottunk.Lucy odament Niall-hez,aki elakart futni,de Harry nem engedte el.

-Nem mész innen sehova,amíg nem kapod meg azt,amit érdemelsz.-mondta Harry Niall-nek,aki ezután nagyot nyelve nézett rá Lucy-ra.

-Ugye nem hiszel ezeknek édes?Beszélnek itt össze vissza..-mondta Niall játszva az ártatlant.De ezentúl Lucy sem hitt neki.

-Tudod mit?Hát persze hogy hiszek nekik,mert igazat mondanak!És neked is,tudod hol a helyed?Bizony a pokolban!-kiabálta Lucy,amit egy pofon követett Niall arcára.

Lucy felém fordult,így láttam a szemében lévő gyülekező könnyeket.Odarohant hozzám és szorosan megöleltük egymást.Majd jöttek megint ezek a bocsánatkérős szövegek.Megbocsájtok neki,hiszen az ami eluralkodott rajta,az a szerelem volt.Túlságosan is elvakította a Niall iránt érzett szeret,és emiatt nem nagyon foglalkozott senkivel sem rajta kívül.Meg tudom érteni,hiszen régen velem is történt ilyen.Most már mindketten megtapasztaltuk,hogy a szerelem mikre képes.De mint ahogy mondani szokás,a hibákból tanul az ember.Lucy-val egy kicsit eltávolodtunk egymástól,majd mindketten Harry-re néztünk,aki még mindig Niall-t fogta,de hirtelen mozdulattal el is engedte.Niall abban a pillanatban elhúzta a csíkot maga után.Mosolyogva néztük végig ahogy távozik,bár úgy őszintén,nagyon sokkolt amit tett.Még is mit képzel magáról?

-Már jobban vagy,ugye?-kérdezte Harry.-Nem kapok ezért valamit..?-tette hozzá utalgatva.Hehe,tudom mire gondolsz.

-De!-válaszoltam,majd odamentem hozzá és megöleltem.Tudom,hogy nem ezt várta,de megérdemelt egy ölelést tőlem,és egy köszönetet.-Köszönöm,hogy megmentettél!

-Oké,és hol marad a csók?

-Nincs csók!-reagáltam rá egyből.

Niall szemszöge:

Lebuktam.Lealáztam magamat Amanda előtt,és nem utolsó sorban Lucy előtt.Nem így terveztem,nem!Ha az a Harry nem lett volna ott a tervem megvalósulhatott volna.Mondjuk így átgondolva nem ezt a megoldást kellett volna választanom.És így már belemerülve a gondolataimba,ez inkább szánalmas.Hogy süllyedhettem ennyire le?A pillanat amikor átgondolod az életedet,hogy mekkorát is hibáztál.Hogy a szüleid elvesztése olyannyira fáj,hogy a vagány utcagyerekek,cigi,alkohol,drog felé fordulsz.Közben mindig amikor a bátyámra nézek,látom rajta,hogy mindenki szereti,hogy ő neki sikerült jó embernek maradnia,a rossz szokásoktól mentesen.Ő vidám,és túllépett.Nem a legjobb képű srác,de a nők mindig is megtalálják benne az "igazit".Én meg tele vagyok tetkókkal,pirszingekkel,és fültágítóm is van.Nem tudom hogy miért pont ez az esemény változtatta meg mindezekről a véleményemet,hiszen már úgy érzem,hogy ez így nem jó.Már megbántam magamon mindent.Rengeteg tetoválásom tizennégy évesen került rám,és ahogy változtam,már nem úgy néznek ki ahogy akkor voltak.És én sem.Ez szörnyen fáj.De helyrehozni nem tudom.Már ilyen semmire kellő gengsztergyerek maradok,akinek csak haverjai vannak,nem barátai,és családja.
Épp hazafelé indultam.Amikor a házunkhoz értem,és elővettem a kulcsomat,majd kinyitottam vele az ajtót.Az előszobába érkeztem,amikor Spencer rohan kifelé a szüleink cuccával.Kérdően néztem rá,hogy mit csinál.

-Niall,gyere ki gyorsan a házból,tűz van!-szinte már kiabálta riadtan,én meg most az először megtettem amit mondott.Utána futottam a ház elé gyorsan,majd az égő lakásunkra vetettem a tekintetemet.Eddig észre sem vettem hogy bármi füst is lenne.

-Mi a fenét csináltál Spencer?!-mondtam idegesen,és vártam hogy kibökjön végre valamit.

-Én semmit!Főztem,és észrevettem hogy az emeletről füst jön.Gyorsan összekaptam anyuék cuccát,és kirohantam velük.

-Anyuékét?Hagytad volna,hogy elégjenek!Persze az én cuccaimat hagytad elégni igaz?

-Őszintén?Igen!Amúgy is az emeleten volt a szobád,mit tudtam volna tenni?Mindegy,hívom a tűzoltókat.-terelte a témát,én meg halálra idegeskedtem magamat.Minden cuccom ott volt.Még az Amy-ről készült képek is.De már biztos elégtek.A tűzoltók öt perc alatt ideértek,és berohantak a már mindenhol lángban álló házunkba.Gyorsan oltani kezdtek,közben Spencert vizsgálni kezdték,hogy van e bármi füstmérgezése.Nem volt.Amikor már a végére értek,kimentettek néhány képet,és tárgyat.Egy kép Amandáról,szüleinkről,és az egész Horan családról,még régen.Pont a legfontosabbak.

-Ebben a házban nem aludhatnak,úgyhogy van valami ismerősük,akinél meg tudnának szállni?-kérdezte az egyik tűzoltó.Egy erős nemet akartam válaszolni,de Spencer egyből igent mondott rá.Kérdően néztem a bátyámra,aki erre csak vállat vont.Ekkor a tűzoltók elmentek.Nekem fogalmam sem volt,hogy hova akart menni Spencer.

-Kövess!-parancsolt rám Spencer,aki a belváros felé vette az irányt.Pont ami után van egy utca,ahol Amandáék laknak.Reméltem,hogy nem oda megyünk.

-Nekem te ne parancsoljál!Különben is kihez megyünk?-vágtam rá,és kíváncsian vártam a választ.Ha oda ahova gondolok,inkább egy hajléktalan szállóban alszom.

-Amandáékhoz.Engem biztos befogadnak,bár téged nem hiszem.

-Hát nem képzeld el!-eztán egy kemény vitába kezdtem a bátyámmal.Egész úton nem beszéltünk másról,csak hogy én milyen vagyok.Elegem volt.

Amanda szemszöge:

Hazaértünk végre.Lucy ma nálunk alszik,így végre nem alszok egyedül.Harry is velünk tartott,amire nem tudok mit mondani.Nem bánhatok már vele játékszerként.Nem úgy..Szintén,nagyon hálás vagyok neki.De semmi több.Az egész család otthon volt,a bátyám David is,akinek még nem volt szerencséje találkozni Spencer-el,pedig már nagyon régóta tervezi.Ha már Spencer,akkor egy pillanatra Niall-ről.Nem tudom,hogy elmondjam e a szüleimnek a történteket.Hogy hinnének e bennem vagy sem,azt nem tudom.Davidnek majd előbb utóbb,ha szó kerül rá.A szüleim ma az apai nagymamámnál töltik a hétvégét,ezért csak mi maradunk hárman.Ha csak Harry nem marad,bár azt nem nagyon szeretném.A szüleim elmentek,és csak mi voltunk otthon.Érdekes volt,hiszen jól elbeszélgettünk.Bár David még mindig nem jön ki valami jól Harry-vel.De látszik rajta,hogy miattam próbál nem vitákat kavarni.Kopogásra lettünk figyelmesek.Kikiabáltam hogy ki az,hogy biztos legyek e benne,hogy kinyissam az ajtót.Spencer volt az.

-Szia Spencer és..-abban a percben visszafojtottam a lélegzetemet egy pillanatra.Ez a hülye meg mit keres itt?-Ő meg  mit keres itt?

-Nehéz lesz elhinni,de a házunk leégett,és nagyon jó lenne,ha itt megszállhatnánk.-mondta Spencer,közben a (gondolom) megmaradt cuccaira nézett.

-Te bejöhetsz,de ő nem!-válaszoltam,közben a többiek meglepődve nézték mi van.Ők ugye nem látták ki volt,hiszen sötét volt kint.

-Várj,kérlek!Megígérem hogy vigyázok rá,ha a közeledbe megy,vagy Lucy közelébe megígérem,hogy megbánja.De nincs hol aludnunk.-vett egy mély levegőt,eztán én is ugyanúgy.Az ajtónkra támaszkodtam,majd a kezeimmel jeleztem,hogy befáradhatnak.Niall-t legszívesebben elrugdostam volna,de Spencer kedvéért nem tettem.Ahogy David meglátta őt,egyből odament hozzá,és ezt egy hátveregetős ölelés követte.Lucy és Harry tekintetét nem lehet szavakkal leírni.Úgy ahogy ezt a hétvégét sem lehetne. 

5.fejezet-Váratlan exbarát:Niall Horan

sziasztok olvasók:)mielőtt elkezdenétek olvasni az 5.fejezetet,leírnék néhány dolgot.szörnyen fáj,hogy kiskutyám,Snooki eltűnt.nem tudom hogy ellophatták e,vagy elszöktetett.aki (Székesfehérvár mellett) Zámolyon lakik,vagy bejáró,bárki(bár nem hiszem hogy lenne Zámolyi olvasóm,de azért megér egy próbát),ha látsz egy fekete kis pulikutyát,kicsit duci,a nyakában egy szürke nyakőrvvel,szólj kérlek!írj egy emailt,vagy facebookon jelölj és írj,ott megadnám a címemet!már rengeteg helyen kerestük,de sehol:'(egész éjszaka tiszta stressz voltam..:((na meg hogy nem megyek nyaralni mégse..cool..de így legalább több időm jut az írásra,úgyhogy ebből a szempontól nézve jó:):/jó hírre tekintve,2 díj,4 feliratkozó,több mint 300 látogató:33<3 nagyon örülök neki,tényleg nem számítottam erre:)és köszönöm szépen a sok lelkesítő kommenteket!:)jó olvasást!;)

Amanda szemszöge:

Felkapott,és az ágyára dobott.Onnan szépen lassan rám mászott,és úgy folytattuk a csókolózást.Fogalmam sem volt,hogy miért hagytam magamat befolyásolni.De Harry mindig olyat csinált,aminek nem tudtam ellenállni.Egyszerűen nem!Nagyon zavaros volt az egész.Amikor Harry már le akarta venni a ruhámat,gyorsan felültem.Akkor már észhez kaptam,és a fura érzés elmúlt.

-Harry,mi most..?Mit is akarunk?-kérdeztem összeráncolt szemöldökökkel.-Ugye nem azt,amire gondolok?

-De hát Amy.-mászott közelebb hozzám,majd hátrafektetett-Ne mondd hogy nem tudod,hiszen te is annyira akarod mint én!-tette még hozzá amikor már megint rajtam volt.

-Ez egy teljes haz..-ellenkeztem,majd félbeszakított a szintén forró,és szenvedélyes csókjával.

Jó,egy valamit beismerek.Élveztem amit csinált velem.Ellenkeztem,de jól esett minden csókja amit adott.És szerintem Harry sem olyan hülye,hogy ne vette volna észre mindezt.Vegyesek az érzelmeim.Egyik gondolatom azt súgja,hogy hagyjam,hogy uralmába kerítsen,a másik hogy most azonnal húzzak el onnan.Egyiket sem akartam igazán eljátszani.A hosszadalmas csókolózás után figyelmes lettem arra,hogy Harry elhúzódik.Kérdően nézett rám,hogy leveheti e a rajtam lévő összes ruhát.Egy pillanatra elgondolkoztam.Itt volt a lehetőségem hogy gyorsan eldöntsem.Ne engedjem,vagy engedjem.De valahogy most nem volt kedvem húzni az időt.Rábólintottam,majd hagytam hogy azt csináljon elem amit akar.

***

Reggel volt.Harry mellkasán ébredtem.Ami a múlt éjszakát illeti,nagyon jó volt,élveztem.Soha nem hittem volna,hogy lefekszek azzal,akit a világon a legjobban utáltam.Mielőtt bárki is félreértené,nem szeretem Harry-t.Nem tudom szeretni úgy.Amit a kocsiban mondtam neki,hogy ne lépjen ki az életemből..Igen,hiányozna ha nem lenne,mert már megszoktam hogy az életem része.Csak egy nagy baj van az egészben.Ő szeret engemet.De nekem nagyon változóak az ő iránt érzett érzéseim,ami azt jelenti hogy én nem tudom szeretni úgy,ahogy ő engemet.Ebben is kicsit sajnáltam őt,de ez ellen nem tudok mit tenni.
Halkan felültem.Nyújtózkodtam,közben ásítottam egy nagyot.Harry még aludt,és úgy gondoltam felöltözök,majd halkan kiosonok,hogy ne halljon meg engem.Gyorsan felálltam és felkaptam magamra a ruháimat.A cuccaimat amik kiestek a farmer nadrágomból zsebre tettem,és halkan kinyitottam a szoba ajtaját,majd lementem a nappaliba,és onnan ki az utcára.Szerencsém volt,hogy nem hallott meg.Megkerestem a legközelebbi buszmegállót,ahol szerencsére pont ott volt a busz,ami a mi utcánkba vezet.Gyorsan odafutottam,majd felszálltam,és elindultam haza.Közben hátranéztem Harry házára,ahol szerencsére semmi jel sincs,hogy keresne.

-Sziasztok!-köszöntem Lucy-nak,aki háttal a barátjával ült a kanapénkon.Igen,megbeszéltük hogy ma bemutatja a fiúját,mert máskor nem igazán érne rá a srác.

-Szia Amy!-köszöntek vissza mind a ketten,de a szőke hajú gyerek nem akart megfordulni.Úgy hátulról nagyon jól nézett ki.De a véleményem megváltozott,amikor felállt,és felém fordult.

A szemeimet élesre nyitottam,és a levegőmet egy pillanatra visszatartottam,amikor megláttam ki ő.Ő Niall Horan,a régi legjobb barátom.Hat éves voltam,amikor megismertem őt.Ő akkor hét éves volt.Amikor Niall tizenhárom éves volt,a szülei elhagyták őt,és a bátyját,de nem tudom ennek a konkrét okát.

Majd tizennégy évesen a cigarettával kezelte le bánatát,majd onnan a droghoz,és az alkoholhoz nyúlt.Ez tette tönkre a barátságunkat.Azóta nem láttam őt,sem Spencert,akit szintén nagyon jó barátomnak tekintettem.A bátyja szerencsére erős maradt,és alkohol,cigi,valamint drogmentesen kezelni tudta a bánatát.Bár azóta nem tudom mi van vele.De sajnos Niall nem volt ilyen erős.

-Ő..ő?-böktem ki a számon akadozva-Ő a barátod,Lucy?-kérdeztem,majd szúrós tekintetemet Niall-re fektettem.Szerintem Lucy-nak fogalma sincs,hogy kivel alkot egy párt.

-Igen.-mondta kicsit rosszat sejtve-Miért,ismered?

-De még mennyire ismerem,igaz Nil?-tettem kulcsba a kezeimet,és reméltem,hogy kinyög valamit a nagyon pirszinges szájából.Őszintén,nem akartam elmondani Lucy-nak a múltban történteket,csak azt várom el Niall-től,hogy majd ő maga.De nekem fogalmam sincs arról hogy Lucy tudja e hogy milyen,vagy sem,de látom rajta,hogy nagyon tudatlan az egész dologban.

-Igen,és én is jól ismerlek,Mrs.Styles.- gúnyoskodott mire én teljesen kiborultam.

-Nem járok vele,és ha még egyszer ezt kibököd én..!

-Amanda állj le!-fogott le Lucy,mikor majdnem megütöttem Niall-t.Még sosem voltam ilyen hirtelen haragú senkivel sem.Mi van velem?-Hiba volt elhozni Niall-t!Gyere menjünk édes!-mondta nekem,majd megragadta Niall kezét és magával húzta egészen a kijáratig.

-Na Amanda látszik hogy Harry-vel vagy,tiszta dilis vagy!-tette hozzá utólag Niall,mire én odamentem a kijárati ajtóhoz és becsaptam.

Beugrottam a kanapénkba,és teljesen belemerültem a gondolataimba.Ilyet hogy volt képes mondani Niall?Nem vagyok dilis,inkább dühös!Lucy is inkább Niall mellett állt,mint a legjobb barátnője mellett.Szép.Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni.Még elmagyarázni sem tudtam az egészet Lucy-nak.
Úgy látszik már nem csak Harry a fő problémám.Sorjában jönnek a rossznál rosszabb események az életembe.Úgy látszik a legjobb barátnőm,az elmebajos fiújával inkább törődve,engem le se szar.Harry-vel és velem nem tudom mi van,és nem is tudom mi lesz.David-et meg mikor hozzák haza?Egyedül vagyok,és fogalmam sincs mit csináljak.Egyszer csak a telefonom üzenetjelzőjére lettem figyelmes.Még is ki más írt volna Harry-n kívül.

Szia Amy:)Hol vagy,nagyon aggódok!puszi,Harryxx

Ez a levél most a legkevésbé sem érdekelt.Visszatettem a telefonomat az asztalra,majd megint hátrafeküdtem a kanapén.Mindkét kezemet végighúztam az arcomon,majd lecsaptam őket magam mellé.Még csak korán reggel van,és semmi elfoglaltságom.Se ma,sem az egész hétvégén.Egyszer csak kopogtatásra lettem figyelmes a bejárati ajtónál.Arra gondoltam hogy Harry,vagy valamelyik barátom.Felpattantam,és gyorsan kinyitottam az ajtót.Te jó ég,nem hiszem el!

-Speni!-mondtam örömömben,amikor megláttam az ajtóban Spencer-t,Niall bátyját.Valójában nem tudom hogy Niall küldte el ide,vagy magától gondolta,de hihetetlenül örültem.

-Amy!-öleltük meg egymást.Nagyon örültem neki,és végre egy valaki aki feldobta a napomat.Jó érzés volt,hogy a "második bátyám" eljött hozzánk.-De rég láttalak,és milyen gyönyörű vagy!

-Köszönöm!Hát te itt?-ültettem le mellém a fotelba,én meg ledobtam magamat a kanapéra.

-Igen,megnéztem mi újság itt.-nézett körbe a lakáson-És szeretnék is valamiről beszélni veled.Még pedig..Niall-ről.

-Jaj ne,kérlek!Az előbb volt itt és teljesen felidegesített!

-Tudom hogy itt volt,és szeretnélek valamire megkérni.Vigyázz vele!Most még jobban mint eddig.-hajtotta le a fejét.Szemöldökeit egy pillanatra felvonta,majd megvakarta a fejét.Rosszat sejtettem.

-Miért,mit fog csinálni megint?-nevettem fel egy kicsit.De a mosolygást abbahagytam amikor láttam Spencer fején a komolyságot.Itt valami nem stimmel.

-Niall teljesen beléd van esve.Tele van a szobája a te fényképeiddel,meg a közös fényképeitekkel.Ki akarja használni Lucy-t,hogy a közeledbe férkőzhessen.És a kapcsolatot ami állítólag közted,és Harry közt van..-vett egy mély levegőt-Tönkre akarja tenni.

-T-Tessék?-rémültem meg.-Tisztázzuk.Lucy-t kihasználja Niall,mert meg akar szerezni engem.?-kérdeztem,amire Spencer ráigenelt.-A Harry-vel való kapcsolatomról,inkább ne is beszéljünk..

-Jó,de igen,sajnos ez van Amy..Ezek után,mit akarsz tenni?-kérdezte,közben a száját félrehúzta.

-Fogalmam sincs.-válaszoltam.Ezt nem hiszem el!Miért?

Niall iránt érzett gyűlöletem egyenlő százszor száz százalékkal.Ezt nem tudja semmi,avagy senki megváltoztatni azok után,amit régen tett velem.Most meg szerelmes belém.Egész idáig úgy voltam vele,hogy gyűlöl engemet.Amikor itt volt Lucy-val,akkor is förtelmesen flegma volt velem.Na igen.Lucy.A legjobb barátnőm,akit ez a rohadék kihasznál,és csak is miattam.Nem tudom hogy beszéljek e Lucy-val az igazságról.Szerintem nem hinné el nekem,hacsak nem Spencer-el mondanám el.

-És Lucy?El kéne mondani neki!-álltam elő ezzel az ötletemmel,és kíváncsian vártam Spenc válaszát.

-Bocsi hogy ezt mondom,de nem hinne neked.Túlságosan is szerelmes Niall-be.

-Hát nem egyedül gondoltam,hanem veled!-vontam meg a vállaimat.

-Nem!Nem tudod elhinni hogy mit tenne velem az öcsém!Te jó ég még az öcsém szótól is kiráz a hideg..-rázta meg magát.Gondoltam vele is csinált valami borzalmasat,mert láttam a libabőrt a kezén.

-Jó,akkor szerintem várjuk meg hogy mi lesz majd.

-Egyetértek.Figyelj,most mennem kell mert délutános vagyok,megadom a telefonszámomat és majd hívj ha van valami.Szeretném ha tudnád,hogy számíthatsz rám!-mondta,majd leírta a telefonszámát,amit én el is mentettem a telefonkönyvembe.Kikísértem,majd elbúcsúztunk.

Nem hittem a fülemnek.Alig tudtam elhinni amit Spencer mondott nekem.Remélem nem folyik majd komolyabbra a helyzet.És ez a Lucy-s dolog..Nagyon sajnálom őt.Nagyon meglepő fordulat volt tőle,hogy ebbe a borzalmas emberbe szeret bele,aki rengeteg rosszat tett az életben.Igazából Niall mindig is kedves lélek volt,egy rendes fiú.De szerintem tudjátok már,hogy mi változtatta meg őt.
Fújtam egy nagy levegőt Spenc távozása után,majd a konyhapult felé irányultam egy pohár vízért a csapból.Egyből lehúztam a poharamban lévő összes vizet ami után egy kicsit megfájdult a hasam.Leültem a konyhaasztalhoz,és a telefonomat bibráltam.Niall ötlete járt a fejemben,hogy tönkre akarja tenni a kapcsolatomat Harry-vel.Hehe,de nem is járok vele.De hirtelen megtorpant a fejemben a kérdés.Mi van ha másképp akarja tönkretenni?Mondjuk ez hülyeség.De lehetséges.A facebook-omat nézegettem.Míg nem jött egy igen meglepő üzenetem Lucy-tól.

Szia:/tudod,nagyon rosszul esik hogy meg akartad ütni a barátomat,még ő nem tett semmi rosszat..elgondolkozhatnál,mielőtt cselekszel.azt hittem nagyon jóban lesztek,és hogy hárman meg talán Harry elmehettünk volna minden hova.hiszen emlékszel milyen régóta tervezzük a négyes randi dolgot.de ennek már befellegzett.bocsánatot kéne kérned tőle!:P-.-

Ez kész.Ő nem volt ott amikor gúnyoskodott velem?Lucy nem tudja mi folyik itt.Ez a levél most még inkább megnehezíti a dolgokat.De még talán várok egy kicsit azzal,hogy elmondjam a barátnőmnek mi van..Nem akarom hogy Niall Spencer-t hibáztassa mindenért,és hogy rosszat tegyen vele.Vagy velem rosszat tegyen.Nem tudom mit csináljak.. 

4.fejezet-A félresikerült randi

sziasztok:))xxremélem tetszeni fog a 4.fejezet,bár szerintem ez nem a legjobb:/:)mielőtt olvasnál,szintén nagyon köszönöm Brigi Máténak a már 2. díjamat:DD és köszönöm a 200+ feletti látogatást,az előző részekhez a kommenteket,pipákat..jólvan nem is húzom továbbxdd:))jó olvasást:)

Amanda szemszöge:

Életem legfélelmetesebb napja volt.Hiába ismerem Harry-t olyan rossznak amilyen,nem számítottam arra hogy egy rakás ember meg akart erőszakolni,és David-et olyan szinten megverik,hogy nincs magánál.Hogy mondjam el ezt apának és Anne-nak?Mondjam azt hogy megszöktem Harry-től mert le akart velem feküdni az étteremben?Hogy engem szexuálisan akartak bántalmazni,és David meg akart védeni,de agyonverték?Azért,bármennyire is furcsa ember Harry,de nem akarom megalázni,mert azért megmentett nem?Ezért hálás kell hogy legyek neki.De hazudni sem szeretnék a szüleimnek,meg az orvosoknak.És mi van akkor ha feljelentést tesznek ezek ellen,és megkérdezik hogy ez a baleset hogyan történt?Ez bonyolult.Nagyon.De majd meglátjuk mi lesz később.Mert előre azért nem látom a dolgokat.Még mindig a kocsiban ültünk,és a kórház felé mentünk.Sajnos az innen egy háromnegyed órányira van,és nagyon remélem,hogy Dav-nek nem lesz rosszabb az állapota.Útközben praktikusnak találtam,hogy felhívom apáékat hogy jöjjenek be a kórházba.Megtettem,majd miután letettem a telefont Harry-re néztem.Nem volt túl jó kedve,és valójában nem is volt kedve megszólalni sem.Furcsáltam,mert amikor Harry-nek rossz a kedve,akkor nem ilyen halál nyugodt.Mély levegőt vettem,majd bámulni kezdtem a körülöttünk lévő utcát,ahol ugyan az volt a helyzet,amikor az étterem felé mentünk.Tele szánalmas,lerészegedett emberekkel,akik egymásnak voltak esve.Teljesen értelmetlen volt az egész.Időközönként azért megnéztem szerencsétlen Davidet is,aki a kocsi hátsó ülésén hevert még kómásan.Nagyon reméltem hogy nem lesz semmi komolyabb baja neki.Már csak negyed órányira vagyunk a kórháztól.

-Figyelj Amy!-szólalt meg Harry-Mivel úgyis rákérdeznek hogy mi történt a randin,mondd el az igazat a szüleidnek.Az elejétől!Meg azt hogy hogyan történt ez a baleset-ezen kicsit elgondolkoztam.Most valahogy nem akartam.

-Nincs hozzá szívem Harry!-válaszoltam,majd vettem egy nagy levegőt-Még mindig nem értem a lényegét annak,hogy miért léptél bele az életembe,hogy miért pont én.Hogy miért haraptál bele a nyakamba.Hogy miért bukkantál fel mindig.De most megvédtél.És ezért nagyon hálás vagyok neked,és nem akarom hogy a szüleim egy rossz,szánalmas srácként ismerjenek téged,aki nem tud a lányokkal kellően bánni.De ugyanakkor dühös is vagyok,mert nem tudsz normális lenni érted?Tegyük fel azt az éttermes dolgot.Az meg mi volt Harry?-mondtam majd egy nagy levegő után a könyökömet az ablak aljához raktam,és  tenyeremre raktam a fejemet.Teljesen össze voltam zavarodva.Nem tudtam mi legyen,avagy mit tegyek.Harry is nagyon elgondolkozott valamin.

-Talán,jobb lenne úgy,ha kilépnék az életedből?-nézett rám komoly fejjel,majd megint az út felé vette a tekintetét.Erre nem reagáltam egyből.A lélegzetemet e mondat hallatán egy pillanatra vissza fojtottam.Az az egy év számomra nagyon ijesztő volt.Gyűlöltem Harry-t,mert nem hagyott békén.Mindig felbukkant,és a frászt hozta rám.És az a legutóbbi megjelölés a nyakamon.Úgy tudtam már hivatalosan is az övé vagyok.Legalábbis azt mondta nem?

-De a jelölés a nyakamon.Az nem az jelenti,hogy a tiéd vagyok?-néztem rá kérdően,és vártam a válaszát.

-De.Azt.De az meg mit számít szerinted?Ha nem követem azt ami a szabály könyvben van,a szuper képességem elveszik.Egy átlagos ember lennék,aki semmit sem tud.-mondta,majd elgondolkoztam.Ha olyan átlagos ember lenne mint én,akkor nem lenne azzal semmi gond.Akkor végre normális lenne.Csak akkor sosem látnám őt.De láttam rajta hogy milyen feszült,hogy nem tudja mit csináljon.Hihetetlen volt.Jót akart nekem.Ez,ez nem Harry!Ekkor jöttem rá,hogy vannak érzései.De belegondoltam valamibe.Ha ilyen marad akkor nem fog örökre eltűnni az életemből.De ez a rémes szokása még megmaradna.Megmondhatnám neki hogy ne zaklasson,és hogy nem úgy teszek,ahogy az ő megmondja.Mert örökre nem mehet ez így.

-Nem Harry!Ne tűnj el!-mondtam,amire nagyot nézett.Többet nem mondtam neki,és nem is állt szándékomban,mert még azt hinné,hogy hiányozna nekem.

Közben odaértünk a kórházba ahol anyuék kocsija már ott volt a parkolóban.Csak azt nem tudtuk hogy hogy vigyük be Davidet,mert már a kórháznál voltunk,ahol kihozhatnak egy gurulós fekvőágyat és rátehetik.De belegondolva amennyire siettünk,túl sokáig tartott volna mire kijönnek vele.Végül inkább megint megfogtuk és behurcoltuk a kórházba,ahol rögtön hozták is a betegágyat Dav-nek.Közben köszöntem apuéknak,akik rémülten nézték David arcát.A sok lila folt rajta nagy sokkba hozta őket.Valójában nem az volt,amire számítottam.Nem kérdezték meg hogy történt,vagy hol.Ez igen csak meglepett.A kérdezősködés helyett inkább követték az orvosokat,akik Dav-et hurcolták fel a betegszobába.De egy részben teljesen egyetértettem,mivel még is apa fia,és most ő számára biztos fontosabb a bátyám állapota,mint egy halomnyi kérdés feltevése.Úgy döntöttem én is velük tartok.Harry még mindig csendben állt mellettem.

-Én most hazamegyek.-mondta Harry.Teljesen össze volt zavarodva.

-Rendben.-válaszoltam,majd adott egy puszit az arcomra,és végignéztem ahogy távozik.Őszintén?Nem csak ő volt az aki teljesen összekuszálódott.

Ez végett elindultam a beteg szoba felé.Fogalmam sem volt hova induljak el,mert ez egy hatalmas kórház több száz szobával.Úgy gondoltam megkérdezek egy itt dolgozót.Amint megtettem felkísért David betegszobájába.Amikor beértem a kissé kórházszagú szobába,teljesen le voltam sújtva.Szörnyű volt ilyen állapotban látni azt a srácot,akit a világon a legjobban szeretek.Még nem kezelték,ezért gyorsan megnézhettük őt.Odamentem a beteg ágy mellé és ott állva néztem,ahogy a bátyám fekszik.Majd inkább letérdeltem,és az ágy szélére raktam a kezemet.

-Fent vagy David?-kérdeztem,közben megfogtam a kezét.Pont úgy ahogy sejtettem.Nem reagál semmit.De persze meg is értem.Felálltam,és mielőtt elmentem volna adtam egy puszit a homlokára,és kimentem a folyosóra.Leültem egy székre Anne-ék mellé,és csendben ültem.Nagyon reméltem hogy nem kérdezősködnek,mert nem akartam elmondani az igazságot.Aztán meg úgy éreztem elakarom mondani.De mégsem!Á..!Ez nagyon nehéz.A szívem mindkettőhöz húz.De én nem vagyok az a típus aki hazudni szokott bárkinek is.De ez most nagyon bonyolult.Tíz percig ültünk a folyosón csendben,amit nemsokkal utána a doki szakított félbe.Az arcán leolvasható volt a rossz hír,emiatt nagyon aggódtam.

-Egy kisebb agyrázkódást szenvedett,úgyhogy egy napot még itt kell hogy maradjon.-közölte az orvos.Elég durván megüthette az a fickó szerencsétlent.De legalább túlélte.Mindegyikőnk megkönnyebbült,bár így belegondolva az sem lehet valami kellemes.

-Amy,ha szeretnél,nyugodtan hazamehetsz ám,mi itt maradunk!-mondták apáék.Nem akartam egyedül hazamenni,ezért inkább itt maradtam volna még.Leültem melléjük,és apukám vállára raktam a fejemet.Úgy ültünk ott egy negyed órát.De inkább meggondoltam magamat.Elköszöntem Anne-éktől,majd hazaindultam.Nagyon meglepett,hogy ilyen sötétben hazaengednek.De nem számít.A kimentem a kórház kijárati ajtaján,és megpillantom Harry kocsiját.Azt mondta hazamegy,ezek szerint nem.Most valahogy nem volt kedvem Harry-hez,így inkább megkerestem a legközelebbi buszmegállót.

-Tényleg egyedül akarsz hazamenni édes?-szólt egy hang a hátam mögül,ami egyértelműen Harry-é volt.Egy nagy sóhaj után úgy döntöttem megfordulok felé.

-Igen,képzeld!-válaszoltam kicsit flegmán.Már nagyon fáradt voltam,minden álmom az volt,hogy ledőljek az ágyamba és aludjak.Nem volt kedvem Harry-hez.

-Na Amy,miért lettél hirtelen ilyen haragos?-ölelte át a derekamat erős kezeivel,és a fejét pedig a nyakam és a vállam közé támasztotta.Bevallom őszintén,így nagyon kényelmes volt.Fejemet automatikusan a vállához döntöttem.Majdnem elaludtam rajta.Nem válaszoltam,inkább csak pihentettem a szemeimet.Harry egy nagyon kicsit felnevetett,ahogy látta hogy aludtam.-Amy!-szólitott meg,amire én hirtelen feleszméltem.Megdörzsöltem a szemeimet,és megfordultam Harry felé.

-Öhm,bocsi igen mit akarsz?-kérdeztem kicsit megzavarodva.

-Nem szeretnél ma nálam aludni?-kérdezte,amire én egy nagyot néztem.Hm,elég érdekes lenne.De nem!

-Nem,bocsi.-mondtam,majd megnéztem a buszmenetrendet,majd az időt.Már este tizenegy volt,ilyenkor a buszok már rég nem járnak.Nem azért,de apuék  igazán szólhattak volna hogy ilyenkor már nem megy.-A fenébe,nem megy már busz!-mondtam magamban,amit Harry is meghallott.

-Hát az nem jó,szóval?Akkor ma nálam alszol ugye?-kérdezte,majd megint közeledett felém,és megfogta mindkét kezemet.Vettem egy nagy levegőt,majd elgondolkoztam.Megvárjam apáékat,akik egész éjszaka itt lesznek,vagy tartsak Harry-vel.Egyedül otthon elég ijesztő lenne.Hát jó.Meggyőzött!

-Jólvan Harry,nálad alszom indulhatnánk végre?-rohantam előre Hazz kocsijához,mire megint egy apró nevetést hallottam.A kocsihoz érve kinyitottam a kocsi ajtaját,és beültem.Írtam apának egy üzenetet,hogy ma Harry-nél alszom.Világ életembe nem gondoltam volna,hogy ilyet teszek..Soha!

-Tudtam hogy megfoglak győzni!-mondta,majd rám mosolygott,majd beindította a kocsit.

-Jajj,fogd be!-mondtam kómásan,ami Harry-nek nagyon bejött.De hát rajtam Harry-nek mi nem jön be?

Az úton egy pár szót váltottunk,majd filmszakadás minden.Szerintem elaludhattam a kocsiban.Arra keltem fel hogy Harry keltet.Gyűlölöm ha felkeltenek,ezért egyre morgósabb lettem.Nyújtózkodtam,majd vettem a fáradságot és kiszálltam Harry fekete opel kocsijából,kinyitotta a bejárati ajtót én meg egyből berontottam a lakásba.Te jó ég ez tuti nem Harry lakása,ez tuti nem!Ez,ez a lakás gyönyörű!Teljesen mást néztem ki Harry-ből.Olyan,sötét színű,rémes lakást képzeltem el amilyen Harry-hez illik.De ez ahhoz képest egész barátságos.

-Nagyon szép lakás!-dicsértem meg-Szüleid itthon vannak?

-Őhm..-nézett le a földre-Nekem nincsenek szüleim.-tette még hozzá.Úristen..Hát ezt hiba volt felhozni.De nagyon megsajnáltam őt.

-Nagyon sajnálom,nem tudtam,én..!

-Ne!Ne mondj semmit oké?-mondta idegesen.Most már tudom hogy nem szabad felhoznom a szüleit mint témát,úgyhogy inkább bólintottam egyet és kussban maradtam.Egy percig némán álltunk egy helyben,mindkettőnk elgondolkozott valamin.Én például azon,hogy hol aludjak,vagy hogy most mit csináljak.

-Khm!-köhögtem,ezzel felkeltve a nagyon gondolkozó Harry-t-Hol aludhatok?

-Hát természetesen mellettem!-mosolygott.A-a felejtsd el édes!

-Nem!-ekkor megpillantottam a mellettem lévő hosszú kanapét-Ezen a kanapén alszok!Nem vitázok!

-Nem!Ez a kanapé nem alvásra való!-állt mellém,miközben már a kanapén terültem..Oké..Figyelj,nem tudom kié ez a telefon,a tiéd nem?Talán szétkürtölhetném a hálón hogy Harry a pasim..

-Héj add vissza!-keltem fel a kanapéról,majd az emeletre futó Harry után rohantam-Ez nem vicces!-kiabáltam utána,mire ő a telefonomat bibrálta.Gyorsan kikaptam a kezéből,és vissza akartam menni a nappaliba.De az ajtó becsapódott,és nem tudtam kinyitni.

-Még mindig lent akarsz aludni?-kérdezte,közben leült az ágya szélére és a kezére támasztotta magát.

A száját megharapta,és végignézett rajtam.Sejtettem mire megy ki a játék.Morogtam,majd inkább bementem a szobából nyíló fürdőszobába.Kicsit körülnéztem,majd odamentem a tükörhöz.Csak úgy,megnéztem a nyakamon lévő harapást.Észrevettem rajta egy kis furcsaságot.Egyre feltűnőbb.Vagy csak én szerintem?De inkább ezt most hanyagolom.Visszamentem a szobába,és a látványtól leejtettem a telefonomat.Harry-n egy szál alsógatya volt.Nem jutottam szóhoz.

Végignéztem rajta,és emiatt olyan érzés töltött el,mint még soha az életben.Végül levettem a még testére szegeződő tekintetemet,és az arcára néztem.Mosolygott.A lélegzetem is elállt,főleg abban a pillanatban,amikor közeledett felém.Soha nem éreztem még ilyet,amilyent akkor.Egyszerűen nem tudom elmondani.Amikor észhez kaptam,már a szánk összeért,amit egy forró csók követett.Nem tudtam mit csináljak,a gyengeség elkapott.Nem tudtam ellenállni neki.A falhoz nyomott,és ott folytattuk.Még is mit művelek?Ezt nem tehetem!
  

3.fejezet-A randi

 hello kedves olvasó:DDmeghoztam a 3.részt,remélem tetszeni fog:)mielőtt belekezdenél,nagyon szépen köszönöm az első díjamat Anna Gray-nek(a díjaknál be van linkelve a neve),és nagyon köszönöm a 4 feliratkozót a blogomban:))és ha már itt jársz,hagyj magad után egy komit létszi,mert nekem ez a visszajelzés:))de pipa is jöhet,valamint oldalt van egy közvélemény kutatás,ott szavazhatsz:)most ennél a résznél úgy döntöttem,hogy más-más szemszögéből írok(tudjátok mint például Amanda szemszöge,Harry szemszöge),mert ezt a részt már nem lehet csak Amanda szemszögéből nézni.:)jó olvasást!

Amanda szemszöge:

A kocsiban ültünk.Fogalmam sem volt,hogy Harry hova akar vinni.A vidék ahol kocsikáztunk nem tűnt valami barátságos helynek.Ami ebben a legrosszabb volt számomra,hogy nem tudtam hogy hol vagyunk egyáltalán.Lehet hogy ismerem a környéket,csak sötétben teljesen más.Nem tudom.Kinéztem a kocsi jobb alsó oldalán,és két részegnek tűnő srác egymásnak estek.Sorban pisilik le a kerítéseket..Undorító!Harry csak mosolygott,mire én is egy kicsit visszamosolyogtam.Most valahogy úgy érzem biztonságban vagyok mellette és eszembe jutott egy mondat.Ő rendes,ha úgy van minden ahogy ő akarja.Ez most bebizonyosodott.Furcsa,de valahogy megkönnyebbültem.

-Gondolom kíváncsi vagy hova megyünk.-vetett rám egy pillantást vezetés közben.Hát igen Harry,már vagy egy fél órája erre vagyok kíváncsi.

-Hát eléggé..-válaszoltam,majd a szememet újból a verekedő,ordibáló fiúk felé szegeztem.

-Elviszlek egy étterembe.Onnan meg megyünk egy menő szórakozó helyre.-mondta,majd bekanyarodott egy parkolóhelyre,ahol le is parkolta a kocsiját.

Bólintottam,és megkönnyebbültem,mert már eszembe jutott hogy ezt a helyet ismerem.Az étteremmel semmi bajom sincsen,ráadásul az egyik kedvenc éttermembe hozott el.Igaz,közel van a gengszterbandák "törzshelyéhez",de az ételek maga a mennyország.De a diszkó ideális randihelynek?Ha az randi Harry-nek hogy egy csoport részeg,pedofil tuskó közé visz engemet,akkor nagyon téved.Ismerem ezt a közeli szórakozóhelyet,állítólag a legveszélyesebb hely a gengszterbandák törzshelyével együtt.Nem nagyon pártoltam ezt az egészet,de megvédeni megtudnám magamat.Végül bementünk a Peter's Restaurant-ba,és Harry már előre kibérelt nekünk asztalt,az étterem egyik részén,ahol csak is mi ketten lennénk.Egy részből rendben,mert azoktól a nyüzsgő emberektől nem tudnánk rendesen beszélgetni.De de várjunk.Ez érdekes lesz.Még sosem beszéltem Harry-vel olyan sokat,mindig csak pár szót.Így legalább megismerhetem,valamint,megtudhatom hogy miért harapott meg,meg ilyenek.Ebből a szempontból,részemről rendben.De vajon biztonságban lennék e vele az étterem egy olyan részén,ahol csak mi ketten lennénk,és az ajtót be lehet zárni?Na,már a perverz gondolataim beindultak.De kinézem az ilyesmit Harry-ből.Rendeltünk kaját,és innivalót,amikre nem kellett olyan sokat várni,öt percen belül meg is jöttek a rendeléseink.

-És?-vágott bele a mondatába-Eddig hogy érzed magadat?-kérdezte kicsit szerényen,ami meglepett.A szerénység nem Harry.Talán tényleg tud jó srác lenni.

-Hát..-néztem Harry-re,aki megint bevetette azt a fura nézését,ami úgy megmondom őszintén,nagyon bejött.De azért igen,eddig nem történt semmi veszélyes dolog sem.-Igen,jól.

-Hm.-hümmögött,közben a kajáját rágta,amit le is nyelt-Megkóstolod?-nyújtotta hozzám a számomra a világ legerősebb borát.Soha kisapám,egyszer már kikötöttem miatta a rendőrségen,és szerencsémre akkor nem ítéltek el.

-A-a!-ellenkeztem-Soha Harry!Már mentem miatta a..

-Rendőrségre.-válaszolt-De oké,akkor én sem iszok.

-Ezt honnan a fenéből tudod?Már elég régen történt..-kíváncsiskodtam.Ezt honnan tudja?Akkor még tudtomban nem volt része még az életemnek.Tizennégy éves voltam,és a barátaim megkóstoltatták velem.Az az egy korty már a rendőrséghez vezetett.Borzalmas.Talán akkor már ismert?

-Elég régóta ismerlek Amy!-állt fel majd odaült mellém-Szinte már mindent tudok rólad!-tette hozzá,majd figyelmes lettem arra,hogy a keze megint a combomon landolt.Jó tudni hogy ennyire szeretni a combomat,de ez egy randi nem?Le akar velem feküdni,vagy mi?Kicsit kínos helyzetben voltam,és úgy éreztem hogy haza akarok menni.Remek!

-Harry mit akarsz?-kérdeztem amikor már épp a nyakamat csókolgatta-Éppen?-tettem hozzá a szót amit nem tudtam,amikor elért az érzékeny pontomig.

-Téged.-válaszolt,amikor már a fekete bőrdzsekijét húzta le.Kicsit meglepett,hogy egy étteremben akarja,ahol kamera is van.

-Harry állj le!Ez egy étterem!Nem vagy normális!-löktem el,majd felálltam a helyemről,és felszedtem a táskámat.Menni akartam.-Haza megyek!-majd odamentem az ajtóhoz,amit ki akartam nyitni.De nem nyílt ki.-Hol a kulcs,add ide?!

-Kulcs?Miféle kulcs?-kérdezte,játszva a tudatlant.A kulcs benne volt a zárban,ne nézzen már hülyének.

-Ne játszadozz velem Harry,úgyhogy kérem a kulcs..!-mondtam,de megint befogta a számat.Vicces.Tudta jól hogy legutóbb is bedőltem neki emiatt.Megint.Megint belenézett a szemembe,de ezentúl másképp.Látszott benne,hogy vággyal teli,de ugyanakkor kicsit dühös is.De ezentúl nem dőlök be a bociszemeinek.A falhoz voltam nyomva,de nem sokáig.Ellöktem,de úgy,hogy majdnem farra esett.De legalább beverte a hátát az asztal szélére.Mivel tudtam mi lesz ennek a következménye,gyorsan elővettem a gázspray-t amit David-től kaptam.-Van ám ilyenem is Harry,úgyhogy vigyázz!-fenyegettem meg.

-Hú de félek ettől!-mondta megjátszva,majd amikor közelebb jött,megnyomtam,és ráfújtam.De meglepő módon nem lett tőle semmi baja.Furcsáltam.Majd kikapta a kezemből a spray-t,és szó szerint összezsugorította erős kezeivel.-Na,most mit csinálsz szivi?-dobta el a már összement flakont.Nem válaszoltam semmit,csak nézegettem körül a szűk kis ebédlőszobában,hátha van e valami kiút.Aztán megpillantottam egy vészhelyzetre való létrát a díszfüggöny mögött.Hogy Harry ne tudja bezárni magától,mielőtt felmenekülnék,eltereltem a figyelmét.

-Figyelj édes..Kivennéd a táskámból az óvszert?-álltam elő ezzel.Kicsit kínosan éreztem magamat,hogy pont ezt mondtam.De Harry-nek tetszett az ötlet.

Így míg a táskámban kutakodott,gyorsan odarohantam a díszfüggöny mögötti létrához,és amilyen gyorsan csak tudtam,felmásztam,és kinyitottam a a tetőrészi ajtót.Láttam hogy Harry mászik fel utánam,ezért gyorsan rácsaptam az ajtót,majd rohanni kezdtem.Szerencsére a telefonom magamnál volt,így feltudtam hívni Davidet.Közben kerestem egy lejárót ahol lemehetnék a tetőről.Amint találtam egyet,gyorsan lemásztam,és futottam,közben Dav-et tárcsáztam.

-Szia hugi mi a helyzet?-szólt bele a telefonba.

-Gyere értem a Peter's restaurant-ba,kérlek!Megszöktem Harry-től,és úgy látszik követ!

-Megszöktél?Hú!Megyek érted,de vigyázz magadra!

-Rendben!-válaszoltam,majd letettem.

Kerestem valami menedéket ahova elbújhatnék.Egyszer futás közben találtam is egyet,két emeletes ház között.Oda elbújtam egy nagy kuka mögé.Egyszer csak kinéztem,és Harry sétált el valamerre.Szerencsémre nem jött be ide.Amúgy is nagyon félek.Korom sötét van itt.Amikor felálltam,és úgy éreztem már nincs itt,így gyorsan ki akartam menni onnan.De egy erős kéz megfogott.Azonban nem Harry volt.

-Kit látnak szemeim?Egy újabb préda!-mondta egy igen szörnyen festő alak,aki tele volt tetkókkal,meg pirszingekkel.Ugyanúgy mint a többi tíz-tizenöt társai akik körülvették.Nagyon féltem.

-Mit akarnak tőlem?-kérdeztem akadoztatva a szavaimat.Hátráltam,de nem sok sikerrel,mert már a hátam mögött is volt valaki,aki lefogott.Vagy talán inkább lefogtak,mert többen voltak.Erős karjaikban ficánkoltam,de  nem tudtam onnan szabadulni,így nem tehettem mást,minthogy segítségért kiáltoztam.-Segítség!Segítsen valaki!-kiabáltam tiszta tüdőmből,de befogták a számat.Odakötöztek az emeletes ház falához,és vetkőztetni kezdtek.

Harry szemszöge:

Nem találtam sehol.Azt hiszem elvesztettem.Azt hiszem most egy nagy barmot csináltam magamból.Mi van ha valami baja esett?Azt én rám fogják kenni.Egyszer csak megpillantok egy autót ami az út szélére beáll.Majd kiszáll belőle egy srác.És aztán eszembe jutott.Amanda bátyja,David.

-Hé te!-állt elém magabiztosan.-Harry igaz?Hol a húgom te balfasz!-ordította le szó szerint a fejemet.

-Fogalmam sincs!Elmenekült és eltűnt!Már egy tíz perce csak őt keresem!-visszakiabáltam,amire David jelzett a kezeivel,hogy ne kiabáljunk.

-Figyelj,később még számolunk érted?De most együtt meg kell találnunk,elhiszed hogy azok a gengszterek elkapták?

-Erre még nem is gondoltam basszus!-vakartam meg a fejemet,majd kulcsba tettem a kezeimet.

-Akkor menjünk oda!Figyelj,vedd fel ezt,én felveszem ezt!-adott a kezembe egy fejpántot,ő meg hogy keményebben nézzen ki,egy farmer kabátot.Nagyon nem értettem a jelentőségét.

-Hát ezt soha az életben nem veszem fel ne haragudj!-kinevettem ezt a pántot,ami számomra elég buzisnak néz ki.

-Vedd fel.És húzzunk!-mondta,majd egy kiáltásra lettünk figyelmesek.Ez biztos Amy.Nem szoktam másnak engedelmeskedni,soha,de most felvettem az a pántot.Nem tudom miért,csak.

Végül rohantunk vissza az étterem felé,elvégre onnan hallottunk egy kiáltást.Rohanás közben figyelmesek lettünk két emeletes ház között egy csomó fickóra,aki egy lányt kötöztek a falhoz,akin már nem volt semmi,csak egy bugyi és egy melltartó.Amy volt a lány.Ekkor előjött bennem a felelősségösztön,hogy miattam került ide Amanda.Előjött bennem a harag,a düh,és az érzés,hogy szétmarcangoljam ezeket az embereket.De David lefogott.Szépen odasétáltunk és megszólítottuk őket.

-Hé emberek!-szóltam,majd a kezeimet ökölbe tettem.

-David,Harry!Segítsetek!-kiabált hozzánk Amanda már könnyekbe lábadva.

-Pillanat húgi!-szólt Amandához David,ezután következtek a nem vár fordulatok.

-Nézzétek,a göndör vámpír és egy másik homokos haverja!-gúnyolt ki minket "Mr.Ökör,a banda vezére.Őszintén?Kicsit sem futamodtunk meg ettől a mondattól,inkább kiröhögtük őket,amire mindannyian felvonták a szemöldöküket.

-Húha ez aztán a beszólás!-szólt be David.A célja az volt,hogy felidegesítse ezeket az embereket.-Na engedjétek el a húgomat amíg szépen mondom!

-Ó szóval te a bátyja vagy,mi?-kérdezték szintén úgy gúnyosan.De már elegünk volt a beszélgetésből.Direkt húzzák az időt?Mi meg direkt agyon ütjük őket.David-el bólintottunk egymásnak,ezt követte a verekedés.Szó szerint nekik rohantunk,és ütni kezdtük őket.Ami a szerencsénk volt,hogy David-nek is volt némi harci ösztöne,és nem csak nekem.Nagyon jól verekedett,míg nem ki nem ütötte valamelyik állat.Kérte hogy mentsem meg a húgát.Azon vagyok.Sorjában kiütöttem őket.Nem volt túl nehéz.Gyorsan odamentem Amandához és kikötöztem onnan.Gyorsan felöltözött és odament a bátyjához.

-David!Kelj fel kérlek!-sírt,majd megölelte.-Mit csináljunk Harry?

-Bevisszük a kórházba.-vettem egy nagy levegőt,és válaszoltam.Felkaptuk David-et,és elhurcoltuk a kocsimig.Befektettük őt a hátulsó üléshez,mi meg előre ültünk,majd elvittük az orvoshoz.Amanda csak sírt,én meg nem tudtam mit tenni.