7.fejezet-Egy szó,se több:Káosz!

sziasztok olvasók:))el sem hiszem,1 nap alatt(tegnapelőtt)233-an látogattak be ide,és tegnap 144-en,és megjegyzem,én nem voltam fent:Dma meg harminc valamenyien,és szintén nem voltam fent:))hihetetlenül örülök,hiszen már 6 rendszeres olvasóm van,és már több mint 1000 kukkoló*---*nagyon szépen köszönöm nektek,ti vagytok a legjobbak:'))

Amanda szemszöge:

Néha csak úgy elgondolkozom,hogy miért érdemlem meg ezt..Főleg mostanában,főleg most.Spencer és Niall félig égett,de normál állapotú cuccaival befáradtak a lakásunkba.Spencer még nem probléma,de Niall-nek valójában semmi keresnivalója sincs itt.Valahogy éreztem,hogy ebből nagy káosz lesz.Idegességemben a számat kezdtem el piszkálni,közben becsuktam az ajtót.Harry és Lucy tekintetét még mindig senki nem tudná szavakba ölteni,de tisztán látszódott rajtuk a harag,és hogy legszívesebben szétvernék Niall-t.Igen,együtt érzek,mert nem vannak egyedül.Louis egy sima kézrázással fogadta Niall-t,majd furcsán végignézett rajta.Ami engem illet egy szót sem tudtam szólni,inkább bevezettem őket a vendégszobába.A nappaliba visszatérve láttam a többiek rosszat sejtő tekintetét.

-És még van képe idejönnie..-mondta Lucy sírást visszafojtva,majd vett egy nagy levegőt,hogy ne törjön ki magából.

-Csak Spencer kedvéért tettem,amúgy hidd el,nadrágjánál fogva hurcoltam el volna egy csöves szállóhoz.-mondtam kicsit idegesen,majd leültem Harry mellé akin még mindig látszódott az idegesség.

Harry szemszöge:

Nagyon ideges voltam,és szörnyen féltettem Amy-t.Ha tehetném bosszút állnék Niall-en,hogy a barátnőmmel ilyet tett.Nagyon fontos nekem Amanda biztonsága,és kötelességem megvédeni őt a veszélyektől.Főleg az ilyen pedofiloktól,mert ő gyönyörű lány,és bárki bármikor megtámadhatja.Beszélgettünk,majd láttuk Spencer-t kijönni Niall nélkül.A szívem nagyon húzott ahhoz,hogy megtanítsam Niall-t arra,hogy elég abból,amiket csinál.

-Mindjárt jövök!-mondtam,majd elindultam a vendégszoba felé,ahol Niall volt.Bekopogtattam,majd benyitottam.

-Hé,te húzz innen!-mondta Niall,közben felém jött.

-Te,nekem ne mondd meg mit csináljak,különben is ki vagy te,hogy itt játszod a nagyot?-közeledtem hozzá,majd hirtelen meglöktem olyan szinten,hogy farra esett.-Még nem végeztünk Niall..

-Nem vagy normális!-szorította össze a szemeit,majd felállt a földről.

-Hogy képzeled,hogy meg akarod erőszakolni a barátnőmet?-kérdeztem már majdnem kiabálva,mire Niall mellkasa elé tette a kezét hogy hátráljak.

-Csak közölném..Ő nem a barátnőd,csak akarod!Ő utál téged,de te akkor sem hagyod békén!Különben is,gondoskodom róla,hogy az enyém legyen,és téged meg elfelejtsen!-mosolygott magabiztosan-Úgyhogy ne is beszéljünk erről!-elindult kifelé,de én nem engedtem.Megszorítottam a kezeit,hogy ne tudjon megszabadulni,majd egy hirtelen mozdulattal arcba vertem.Kezeit a fájó részhez rakta,én meg enyhén mosolyogva néztem végig a szenvedését.Embert ölő tekintetével lassan felnézett rám,én meg összekulcsolt kezekkel vártam a reakcióját.

-Így állunk igaz?Így?-törölte le a vért az egész arcáról,majd ő is megtette.Arcba vágott.Így folytattuk tovább a verekedést.

Amanda szemszöge:

Ugyanúgy a nappalinkban beszélgettünk.Majd felmerült bennünk az,hogy Harry és Niall sehol.Hirtelen kiabálásokra lettünk figyelmesek a vendégszobából.

-Jó ég!-mondtam,majd odafutottam a vendégszobához,ahová a többiek is követtek.Félig sokkos állapotban voltam,amikor megláttam Harry és Niall csetepatéját.Az arcukon folyt a vér,amiből pár csepp a ruháikra is került.Soha nem láttam még ilyet élőben.David és Spencer lefogták a két őrültet,akik mellesleg csurom víz voltak.Lihegve törölték le magukól a felesleges izzadtságot és vért,majd egymásra néztek.Szinte gyilkolták egymást a tekintetükkel.Mire észbe kaptunk,elmentünk vissza a nappaliba,és a fagyasztónkból kerestünk elő jeget a srácoknak.

*2 órával később*

-Jól vagyok,levehetem ezt végre?-kérdezte Harry,akinek már látszólag jobb volt az állapota,mint Niall-nek,akit amikor a szobába vitték lefektetni,elájult.

-Vegyed!-válaszoltam,majd végignéztem az ágyamon,ami csurom víz volt Harry-től.Igen,az én ágyamon feküdt,és abba biztos nem fogunk aludni Lucy-val.

-Emberek!-rontott be Spencer a szobámba,amitől enyhe szívrohamot kaptam-Elviszem Niall-t a kórházba,mert szerintem túl sok vért vesztett.Harry-t is elvigyem?

-Nem kell,ő jól van.-válaszoltam,majd végignéztem ahogy Spencer távozik.-Harry,ugye tudod,hogy ezt neked kell majd kimosnod?-kérdeztem,amire csak egy igenre utaló hümmögést kaptam.Felült az ágy szélére mellém.

-Figyelj,ma itt aludhatnék?-kérdezte.Már csak ez a kérdés hiányzott tőle.Este tíz óra volt,és az állapota még nem volt a legjobb.Messze lakik.Végül is..?

-Jó,aludj itt,de a nappaliban alszol oké?-kérdeztem,mire ő rábólintott,majd elmosolyodott.Kicsit meg voltam lepődve,mert egész normálisan viselkedett.Nem kezdett el velem vitázni.Talán az ütések amik érték kimosták a fejét?Jó lenne..

*Másnap,01:00*

Az izzadsággal teli ágyneműm kicserélése után,lefeküdtünk aludni Lucy-val.Mindkettőnk nagyon fáradt volt,ezért nem bírtuk megnézni a Lucy által kiválasztott horror filmet.Hajnali egy óra volt,amikor felkeltem.Egy pohár vízért szomjaztam,ezért lementem a nappaliba,ahol különös módon égett a villany.Úgy látszik Harry még nem aludt el,mert a telefonjával szórakozott.

-Hát te még nem alszol?-kérdeztem kicsit kómásan,majd kivettem a konyhaszekrényből egy poharat.

-Nem tudok aludni.Sok mindenen jár az eszem.-válaszolta.-Van kedved beszélgetni?-nézett rám,közben lenyeltem már az utolsó korty vizet.

-Egye fene.-válaszoltam,majd leültem mellé.Letette a telefonját a dohányzóasztalra,majd mélyen a szemembe nézett.

-Tényleg utálsz?-kérdezte immáron komolyan,de nem tudtam mit reagálni erre.Vajon honnan merülhetett fel benne ez a kérdés?Kérdően néztem Harry-re,aki már nagyon várta a válaszomat.

-Harry..-itt már meg is akadtam.Megráztam a fejemet,majd egy pár másodpercre a gondolataimba

merültem.Őszintén,fogalmam sincs.Az érzelmeim vegyesek,úgy véltem erre nem tudnék választ adni neki.Ha igent mondanék,biztos lennék benne,hogy eltűnne.De valahogy azt nem szeretném.Ha egy nemmel válaszolnék,az furcsa lenne,mert nem utálom,de nem is szeretem.Ez nem korrekt.Ránéztem Harry-re,aki enyhén félrehúzott szájjal várta a válaszomat.-Nem tudom..-válaszoltam bizonytalanul.Kicsit rémült tekintettel néztem Harry-re,aki csak bólogatott.Egy pár másodpercet csendben ültünk egymás mellett.

-Az mégis mit jelent?-törte meg a csendet egy még elgondolkodtatóbb kérdéssel.Ezt a kérdést is "nagyon hiányoltam".

-Harry..Megmentettél kétszer is,amiért nagyon hálás vagyok.Ami a múlt héten történt nálad,az is..Nem tudom..!-megint megráztam a fejemet,majd lecsaptam a kezeimet magam mellé.Számomra a legrosszabb érzés amikor van egy fiú aki szeret,de nekem még elég bizonytalanok az érzéseim iránta.Harry egy nagyon jóképű srác,gyönyörű szemekkel,és úgy őszintén,rajta minden vonzó.Oké,most lehet rosszra is gondolni,nem érdekel.De tetszik benne,hogy tud rendes is lenni,meg rosszfiú.Talán nem bírom magamnak bevallani hogy..Hogy szeretem?Nem!Ez baromság,nem is gondolok többet erre.

-Nézd..Nem próbállak semmire sem kényszeríteni.Már megbántam,hogy állandóan követtelek egy éven keresztül,és a frászt hoztam rád.Hogy furcsa módon próbáltam a közeledbe kerülni.Szóval ezentúl inkább várok.Látom rajtad hogy feszült vagy,és nem tudod mit tegyél.Mostantól te döntesz.-mondta,majd egyet bólintott magában.

-Te,te lázas vagy?Vagy mi?-fogtam meg a homlokát,mire ő egy értetlen fejet vágott vissza.Ő nem Harry,ő nem..Ezt a mondatot soha többé nem felejtem el.A Harry-t akit eleinte meg ismertem,egy ijesztő fiúnak ismertem,aki nem viselte el ha nem az teszem amit mondd.Kényszerített dolgokra,és eléggé gonosz volt.Kezdem azt hinni,hogy nincs magánál,hiszen hagyja,hogy én döntsek.

-Mi?Nem!-válaszolt,mire én elvettem a homlokáról a bal kezemet.-Tudom,hogy ez most váratlanul ért,mert általában én nem ilyen vagyok.De belegondoltam valamibe.Sosem kaphatlak meg,ha továbbra is olyan furán viselkedem.Talán igaza volt Niall-nek..-harapta meg az alsó ajtát,majd vett egy nagy levegőt.Mi köze ehhez Niall-nek?

-Niall-nek?Mi köze van neki hozzánk?-válaszoltam értetlenül.Féltem,hogy Niall telemosta Harry fejét minden hülyeséggel.

-Azt mondta utálsz,mert zaklatlak..

-Sose higgy annak a gyereknek Harry!-vágtam rá egyből-Soha nem is beszéltem neki kettőnkről,és nem is állt szándékomban.Nincs semmi köze ehhez.Úgyhogy szerinted honnan tudná,hogy mit érzek?-kérdeztem,mire láttam Harry arcán egy szokatlan dolgot.Mégpedig könnycseppet.Na ne..-Harry,te..?

-Nem,dehogy is!-törölte le magáról a könnyeit.A beszélgetésünket Spencer szakította félbe,akit Niall karolt át,mert nem tudott rendesen menni.

-Hát neki meg mi baja?-kérdeztem,de valójában nem érdekelt.

-A túl sok vérvesztéstől kicsit gyenge lett.A kórháztól egész idáig így kellett cipelnem.-mondta Spencer,közben a másik kezével letörölte az izzattságot magáról.Szerencsétlen.Harry-vel közben Niall-t néztük,akin látszott,hogy szenved.Csak mosolyogni tudtunk rajta.De már úgy éreztem vissza kell feküdnöm.Elköszöntem tőlük,majd felsétáltam a szobámba.Az ágyamtól úgy másfél méterrel arrébb megmértem a kellő távolságot,majd beugrottam a helyemre.Szerencsére Lucy nem kelt fel,csak horkolt.De engemet ez nem zavart.Elhelyezkedtem úgy,hogy kényelmes legyen,majd próbáltam aludni,de nem nagyon ment.Forgolódtam.Állandóan a Harry-vel való beszélgetésünkön járt a fejem.