1.fejezet-Felbukkant "ő"

Felébredtem.Az ágyamon hevertem,a takaróm és a párnáim a földön voltak.Biztos valami rosszat álmodhattam.Emlékszem,Harry is benne volt,de pusztán csak egy pillantásra.-Felültem,majd az egyik könyökömön támaszkodva megvakartam a szememet.Nem tudtam felállni,mert az ágy egyszerűen visszahúzott.De megpillantottam az órámat.Reggel hét óra volt,és egyből kapcsoltam hogy nekem ezen a napon van nulladik órám is.

-Ne!-pánikoltam,majd gyorsan felpattantam az ágyamból,és rendbe szedtem magamat.

Nem késhetek el,mert órák után egy órán keresztül bent kell ülnöm az osztályfőnökömmel egy teremben.Rémálmaim egyike.De most már mindegy.Ahogy éreztem hogy készen vagyok,lerohantam nehéz táskámmal együtt az emeletről,a nappaliba.Gyorsan felkaptam a két szendvicset és az innivalómat amik egy zacskóban voltak,és betettem a táskámba,majd rohantam a suliba.

***

-Bocsánat hogy késtem,csak..-mondtam,amikor beértem az osztályerembe.De szokásos módon Mr.Cleen nem hallgatott végig.

-Leülni!Büntetés nálam,órák után!-kiabált rám Cleen,amit egy kissé flegma fejjel viszonoztam.Leültem.

-Nos,ez egy nem várt pillanat volt Skiller.-mondta,majd terelte a témát-De bemutatom nektek az új osztálytársatokat,Harry-t.Gyere be Harry!-mondta nem túl lelkesen.

Nagyot néztem,amikor ezt a nevet meghallottam.A szám félig tátva volt.Tekintetemet a legjobb barátnőmre,Lucy-ra szegeztem,aki csak vállat vont nekem.Mindenesetre reméltem,hogy nem az a Harry,amire így egyből gondoltunk,hanem valaki más.Biztos nem csak egy ember létezik,akinek a neve az.Ezután ránéztünk az osztályteremből nyíló igazgatói szoba ajtajára.Egy göndör hajú,zöld szemű gyerek jött be az osztályba,akin bordós piros felső,és nagyon sötét kék farmer volt.Abban a pillanatban a pupilláim kitágultak,és nem sok kellett ahhoz hogy felálljak a helyemről,amikor rájöttem hogy ő az.Az a Harry.Csak kicsit szokatlan stílusban.Ez egy jel.Egy jel arra,hogy már a suliban is közelebb akar férkőzni hozzám,és nem csak a saját házunkban.Nagyon gyorsan vert a szívem,mert már nem érezhetem magamat elég biztonságban már a suliban sem.De most nem kürtölöm szanaszét,hogy ő a zaklatóm aki állandóan felbukkan.Elmondom Lucy-nak,a bátyámnak David-nek,és egy másik nagyon jó barátnőmnek,Jessica-nak,hogy mi van.Bennük megbízom.Ennyi.

-Heló,Harry vagyok!-mutatkozott be,majd Mr.Cleen leültette.Igen,pont a mögöttem lévő,üres,egy személyes padra.

A szívem olyan gyorsan vert,mint még soha,amikor rám vetette a tekintetét.Egyre jobban féltem tőle.Úgy látszik ezt Harry is észrevette,aki csak kérdően nézett felém.Édes istenem,mintha nem ismerne..Leült mögém.Kínosan éreztem magamat,amikor éreztem hogy engem figyel.Éreztem,mert ez már egy szokványos szituáció,amit már az elmúlt egy év alatt többször is megtapasztaltam.De.Lucy,aki a mellettem lévő egy személyes padon ült,egy kis cetlit adott át a kezembe,amin ez állt:Ő az a srác?."Ráigeneltem",majd kérte,hogy adjam neki vissza a cetlit.Mindig téged bámul:/.Írta megint,majd vettem a bátorságot és lassan megfordultam.Ekkor már nem nézett,mert írt valamit,de egy kicsit felhajtotta a fejét és rám nézett.Nagyot nyeltem,amikor rám vigyorgott,majd inkább előrefordultam,és hallgattam a tanárt.És egy levélre lettem figyelmes a padon,amin ez állt:Mivan szépség,félsz tőlem?.Megint nagyot nyeltem,majd inkább nem fordultam hátra.Fogalmam sincs,hogyan került oda az a levél a padomra.De nem lepődtem meg igazán,mert már eljátszott velem már ilyesmit.De akármennyire sem akartam ránézni újból a levélre,mégis megtettem,és furcsa módon egy újabb üzenet állt rajta:Órák után a büntiszobában találkozunk;).Ekkor már nem bírtam.A félelem és az idegesség teljesen kihatott rám,majd hirtelen felálltam,és felkaptam Harry levelét.

-Mr.Cleen,ki kell mennem.-mondtam zaklatottan,és kiviharoztam az osztályteremből,és a mosdó felé vettem az utamat.

Bementem a lánymosdóba.Elegem volt.Neki támaszkodtam a falnak és egyre lejjebb csúsztam,és könnycseppek folytak végig az arcomon.Nem hittem volna,hogy ennyire meg fogok futamodni tőle.Ez már nekem túl sok volt.Szörnyen féltem tőle.Minden nap látni fogom,és a közelembe lesz,nem úgy,mint eddig.Igazából,amióta ő felbukkant arra pályáztam mindig,hogy beszélek vele,és megkérdezem hogy mit akar.De most valahogy nem megy ez nekem.Fogtam a levelet,és ki akartam dobni a kukába.De mégsem dobtam ki.Meg akartam mutatni Lucy-nak,Jess-nek,de főként David-nek.Felkaptam a fejemet,amikor arra lettem figyelmes,hogy a mosdóajtó nyílik.Szerencsére Lucy volt az,aki megnézte,hogy mi van velem.

-Mit csinálsz a földön Amy?-nyújtotta ki a kezét majd felállított.-Miért sírsz?Harry?

-Félek.-válaszoltam,közben a földet bámultam.Majd felnéztem rá.-Mit kereshet itt,és mit akar?

-Téged.Szerintem.-válaszolt,mire mindketten csenden álltunk egy pár másodpercet.-De mi van azzal amit mondtál nekem?Hogy,beszélsz vele?-tette rá a kezeit a vállamra.

-Nem megy!Nem tudom miért.De nézd ezt a levelet!-adtam át a kezébe Harry levelét.

-Mivan szépség,félsz tőlem?A büntiszobában találkozunk..Te jó ég..-olvasta fel Harry levelét kicsit gúnyosan.-De hogyan került az hozzád,amikor nem is adott oda neked semmit.

-Trükk?Varázslat?-tippeltem,majd visszavettem  levelet,és elraktam.

-Mindegy,menjünk vissza órára mielőtt nekem is büntetést kell kapjak.-mondta,majd visszamentünk a terembe.

Visszamentünk az osztályterembe,ahol észrevettük,hogy Harry ott áll a tanári asztal előtt ahol Mr.Cleen ült,és az ellenőrzőjébe ír valamit.És elhangzott a mondat:Órák után az irodalomteremben!És ez neked is szól Skiller!Végem.Mit csináljak egy teremben ezzel a két elmeháborodottal?Nagy..Nagy pechben vagyok.

***

Ez a nap kikészített.Hála istennek,a többi órán nem ült a közelemben egyáltalán.Szerencsémre ő a terem másik végén ült.Kivéve most,a büntiszobában.Cleen egymás mellé ültetett,és megfenyegetett,hogy ha elmerünk ülni egymás mellől,plusz egy óra büntetést kapunk.Fogalmam sem volt,hogy abban az egy órában mit csináljak.Telefont elvették,és minden cuccunkat.

-Hm.-hümmögte Cleen,közben minket nézett.-Jól néznétek ki együtt!-mondta gúnyosan,majd nevetett.Nem tudom hogy ő hogy van vele,de én egyáltalán nem értem a vicc lényegét.Bár mondjuk az ő vitteit ki érti?

Ránéztem Harry-re aki rámmosolygott.Én meg viszonzásként meg akartam ölni a szemeimmel.Ültem és bambultam.A kezeimet összekulcsoltam,és vártam,hogy az az egy óra mikor telik el végre.És hát Mr.Cleen tudja,hogy hogyan kell egy tini életét "tönkretenni".

-Na,nekem most el kell mennem egy pár percre.Körülbelül húsz perc és jövök!-vette fel a bőrtáskáját,és elindult kifelé.

-Várjon kérem!Ne hagyjon itt vele kérem,kérem,kérem!-könyörögtem már térden állva.De mint szokásosan,nagy ívben szart rá.Kiment,majd bezárt minket.

Álló helyzetben voltam,és megint kulcsba tettem a kezeimet.Nem fordultam meg,jobb volt állni.Szörnyen féltem.Elképzelni sem mertem,hogy mi fog történni abban a húsz percben.

Úgy éreztem nem bírom.Ha nehéz,nem érdekel,de már egy éve azon törekszem,hogy beszélek a fejével.Hát itt az alkalom.

-Na jó,mit akarsz tőlem?-fordultam meg,majd kicsit hátráltam amikor felállt,és jött felém.

-Miről beszélsz cica?-kérdezte,amikor már teljesen a falhoz nyomott.

-Egy éve nem hagysz békén!-löktem el magamtól-Mindig felbukkansz,amikor már nem kéne!Ki vagy te?

-Harry.Többet nem mondhatok.Majd a randinkon jobban megismerhetsz.-kacsintott,majd elment a táskájához,és elővette a telefonját.

-N..Mi?Nekünk nem lesz semmi randink!-kiabáltam,majd abbahagytam,ahogy láttam hogy néz rám.Ez az a nézés.Amitől mindig féltem.Biztos nem tetszett neki az elutasítás.Megint odajött hozzám,mire én hátráltam tőle.

-Ne mond hogy ne!El jössz velem és kész!-mondta azzal a mély,rekedtes hangjával.

Vele elmenni randira?Soha az életben!Mit csinálna velem?Biztosan nem jót.Leültem egy messzebbi padra,csak jó messze Harry-től,és csendben ültem.Most először az életemben,nagyon vártam hogy Mr.Cleen bejöjjön a terembe.De hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Harry odajött hozzám,és mellém ült.Én csak bámultam egyenesen a táblát,elvonva a figyelmemet Harry-től.De a táblára való tekintetemet eltereltem a combomra,amit Hazza simított végig.A pofozás szélén álltam,amikor észrevettem hogy Cleen kinyitotta az ajtót,és kezével jelezte hogy mehetünk kifelé.Én voltam a világ legboldogabb lánya,amikor végre hazamehettem.Felkaptam a táskámat és kirohantam a teremből,egyenesen haza.És nagyon remélem,hogy nem lesz semmilyen randi.Alig vártam hogy beszéljek David-el erről.