4.fejezet-A félresikerült randi

sziasztok:))xxremélem tetszeni fog a 4.fejezet,bár szerintem ez nem a legjobb:/:)mielőtt olvasnál,szintén nagyon köszönöm Brigi Máténak a már 2. díjamat:DD és köszönöm a 200+ feletti látogatást,az előző részekhez a kommenteket,pipákat..jólvan nem is húzom továbbxdd:))jó olvasást:)

Amanda szemszöge:

Életem legfélelmetesebb napja volt.Hiába ismerem Harry-t olyan rossznak amilyen,nem számítottam arra hogy egy rakás ember meg akart erőszakolni,és David-et olyan szinten megverik,hogy nincs magánál.Hogy mondjam el ezt apának és Anne-nak?Mondjam azt hogy megszöktem Harry-től mert le akart velem feküdni az étteremben?Hogy engem szexuálisan akartak bántalmazni,és David meg akart védeni,de agyonverték?Azért,bármennyire is furcsa ember Harry,de nem akarom megalázni,mert azért megmentett nem?Ezért hálás kell hogy legyek neki.De hazudni sem szeretnék a szüleimnek,meg az orvosoknak.És mi van akkor ha feljelentést tesznek ezek ellen,és megkérdezik hogy ez a baleset hogyan történt?Ez bonyolult.Nagyon.De majd meglátjuk mi lesz később.Mert előre azért nem látom a dolgokat.Még mindig a kocsiban ültünk,és a kórház felé mentünk.Sajnos az innen egy háromnegyed órányira van,és nagyon remélem,hogy Dav-nek nem lesz rosszabb az állapota.Útközben praktikusnak találtam,hogy felhívom apáékat hogy jöjjenek be a kórházba.Megtettem,majd miután letettem a telefont Harry-re néztem.Nem volt túl jó kedve,és valójában nem is volt kedve megszólalni sem.Furcsáltam,mert amikor Harry-nek rossz a kedve,akkor nem ilyen halál nyugodt.Mély levegőt vettem,majd bámulni kezdtem a körülöttünk lévő utcát,ahol ugyan az volt a helyzet,amikor az étterem felé mentünk.Tele szánalmas,lerészegedett emberekkel,akik egymásnak voltak esve.Teljesen értelmetlen volt az egész.Időközönként azért megnéztem szerencsétlen Davidet is,aki a kocsi hátsó ülésén hevert még kómásan.Nagyon reméltem hogy nem lesz semmi komolyabb baja neki.Már csak negyed órányira vagyunk a kórháztól.

-Figyelj Amy!-szólalt meg Harry-Mivel úgyis rákérdeznek hogy mi történt a randin,mondd el az igazat a szüleidnek.Az elejétől!Meg azt hogy hogyan történt ez a baleset-ezen kicsit elgondolkoztam.Most valahogy nem akartam.

-Nincs hozzá szívem Harry!-válaszoltam,majd vettem egy nagy levegőt-Még mindig nem értem a lényegét annak,hogy miért léptél bele az életembe,hogy miért pont én.Hogy miért haraptál bele a nyakamba.Hogy miért bukkantál fel mindig.De most megvédtél.És ezért nagyon hálás vagyok neked,és nem akarom hogy a szüleim egy rossz,szánalmas srácként ismerjenek téged,aki nem tud a lányokkal kellően bánni.De ugyanakkor dühös is vagyok,mert nem tudsz normális lenni érted?Tegyük fel azt az éttermes dolgot.Az meg mi volt Harry?-mondtam majd egy nagy levegő után a könyökömet az ablak aljához raktam,és  tenyeremre raktam a fejemet.Teljesen össze voltam zavarodva.Nem tudtam mi legyen,avagy mit tegyek.Harry is nagyon elgondolkozott valamin.

-Talán,jobb lenne úgy,ha kilépnék az életedből?-nézett rám komoly fejjel,majd megint az út felé vette a tekintetét.Erre nem reagáltam egyből.A lélegzetemet e mondat hallatán egy pillanatra vissza fojtottam.Az az egy év számomra nagyon ijesztő volt.Gyűlöltem Harry-t,mert nem hagyott békén.Mindig felbukkant,és a frászt hozta rám.És az a legutóbbi megjelölés a nyakamon.Úgy tudtam már hivatalosan is az övé vagyok.Legalábbis azt mondta nem?

-De a jelölés a nyakamon.Az nem az jelenti,hogy a tiéd vagyok?-néztem rá kérdően,és vártam a válaszát.

-De.Azt.De az meg mit számít szerinted?Ha nem követem azt ami a szabály könyvben van,a szuper képességem elveszik.Egy átlagos ember lennék,aki semmit sem tud.-mondta,majd elgondolkoztam.Ha olyan átlagos ember lenne mint én,akkor nem lenne azzal semmi gond.Akkor végre normális lenne.Csak akkor sosem látnám őt.De láttam rajta hogy milyen feszült,hogy nem tudja mit csináljon.Hihetetlen volt.Jót akart nekem.Ez,ez nem Harry!Ekkor jöttem rá,hogy vannak érzései.De belegondoltam valamibe.Ha ilyen marad akkor nem fog örökre eltűnni az életemből.De ez a rémes szokása még megmaradna.Megmondhatnám neki hogy ne zaklasson,és hogy nem úgy teszek,ahogy az ő megmondja.Mert örökre nem mehet ez így.

-Nem Harry!Ne tűnj el!-mondtam,amire nagyot nézett.Többet nem mondtam neki,és nem is állt szándékomban,mert még azt hinné,hogy hiányozna nekem.

Közben odaértünk a kórházba ahol anyuék kocsija már ott volt a parkolóban.Csak azt nem tudtuk hogy hogy vigyük be Davidet,mert már a kórháznál voltunk,ahol kihozhatnak egy gurulós fekvőágyat és rátehetik.De belegondolva amennyire siettünk,túl sokáig tartott volna mire kijönnek vele.Végül inkább megint megfogtuk és behurcoltuk a kórházba,ahol rögtön hozták is a betegágyat Dav-nek.Közben köszöntem apuéknak,akik rémülten nézték David arcát.A sok lila folt rajta nagy sokkba hozta őket.Valójában nem az volt,amire számítottam.Nem kérdezték meg hogy történt,vagy hol.Ez igen csak meglepett.A kérdezősködés helyett inkább követték az orvosokat,akik Dav-et hurcolták fel a betegszobába.De egy részben teljesen egyetértettem,mivel még is apa fia,és most ő számára biztos fontosabb a bátyám állapota,mint egy halomnyi kérdés feltevése.Úgy döntöttem én is velük tartok.Harry még mindig csendben állt mellettem.

-Én most hazamegyek.-mondta Harry.Teljesen össze volt zavarodva.

-Rendben.-válaszoltam,majd adott egy puszit az arcomra,és végignéztem ahogy távozik.Őszintén?Nem csak ő volt az aki teljesen összekuszálódott.

Ez végett elindultam a beteg szoba felé.Fogalmam sem volt hova induljak el,mert ez egy hatalmas kórház több száz szobával.Úgy gondoltam megkérdezek egy itt dolgozót.Amint megtettem felkísért David betegszobájába.Amikor beértem a kissé kórházszagú szobába,teljesen le voltam sújtva.Szörnyű volt ilyen állapotban látni azt a srácot,akit a világon a legjobban szeretek.Még nem kezelték,ezért gyorsan megnézhettük őt.Odamentem a beteg ágy mellé és ott állva néztem,ahogy a bátyám fekszik.Majd inkább letérdeltem,és az ágy szélére raktam a kezemet.

-Fent vagy David?-kérdeztem,közben megfogtam a kezét.Pont úgy ahogy sejtettem.Nem reagál semmit.De persze meg is értem.Felálltam,és mielőtt elmentem volna adtam egy puszit a homlokára,és kimentem a folyosóra.Leültem egy székre Anne-ék mellé,és csendben ültem.Nagyon reméltem hogy nem kérdezősködnek,mert nem akartam elmondani az igazságot.Aztán meg úgy éreztem elakarom mondani.De mégsem!Á..!Ez nagyon nehéz.A szívem mindkettőhöz húz.De én nem vagyok az a típus aki hazudni szokott bárkinek is.De ez most nagyon bonyolult.Tíz percig ültünk a folyosón csendben,amit nemsokkal utána a doki szakított félbe.Az arcán leolvasható volt a rossz hír,emiatt nagyon aggódtam.

-Egy kisebb agyrázkódást szenvedett,úgyhogy egy napot még itt kell hogy maradjon.-közölte az orvos.Elég durván megüthette az a fickó szerencsétlent.De legalább túlélte.Mindegyikőnk megkönnyebbült,bár így belegondolva az sem lehet valami kellemes.

-Amy,ha szeretnél,nyugodtan hazamehetsz ám,mi itt maradunk!-mondták apáék.Nem akartam egyedül hazamenni,ezért inkább itt maradtam volna még.Leültem melléjük,és apukám vállára raktam a fejemet.Úgy ültünk ott egy negyed órát.De inkább meggondoltam magamat.Elköszöntem Anne-éktől,majd hazaindultam.Nagyon meglepett,hogy ilyen sötétben hazaengednek.De nem számít.A kimentem a kórház kijárati ajtaján,és megpillantom Harry kocsiját.Azt mondta hazamegy,ezek szerint nem.Most valahogy nem volt kedvem Harry-hez,így inkább megkerestem a legközelebbi buszmegállót.

-Tényleg egyedül akarsz hazamenni édes?-szólt egy hang a hátam mögül,ami egyértelműen Harry-é volt.Egy nagy sóhaj után úgy döntöttem megfordulok felé.

-Igen,képzeld!-válaszoltam kicsit flegmán.Már nagyon fáradt voltam,minden álmom az volt,hogy ledőljek az ágyamba és aludjak.Nem volt kedvem Harry-hez.

-Na Amy,miért lettél hirtelen ilyen haragos?-ölelte át a derekamat erős kezeivel,és a fejét pedig a nyakam és a vállam közé támasztotta.Bevallom őszintén,így nagyon kényelmes volt.Fejemet automatikusan a vállához döntöttem.Majdnem elaludtam rajta.Nem válaszoltam,inkább csak pihentettem a szemeimet.Harry egy nagyon kicsit felnevetett,ahogy látta hogy aludtam.-Amy!-szólitott meg,amire én hirtelen feleszméltem.Megdörzsöltem a szemeimet,és megfordultam Harry felé.

-Öhm,bocsi igen mit akarsz?-kérdeztem kicsit megzavarodva.

-Nem szeretnél ma nálam aludni?-kérdezte,amire én egy nagyot néztem.Hm,elég érdekes lenne.De nem!

-Nem,bocsi.-mondtam,majd megnéztem a buszmenetrendet,majd az időt.Már este tizenegy volt,ilyenkor a buszok már rég nem járnak.Nem azért,de apuék  igazán szólhattak volna hogy ilyenkor már nem megy.-A fenébe,nem megy már busz!-mondtam magamban,amit Harry is meghallott.

-Hát az nem jó,szóval?Akkor ma nálam alszol ugye?-kérdezte,majd megint közeledett felém,és megfogta mindkét kezemet.Vettem egy nagy levegőt,majd elgondolkoztam.Megvárjam apáékat,akik egész éjszaka itt lesznek,vagy tartsak Harry-vel.Egyedül otthon elég ijesztő lenne.Hát jó.Meggyőzött!

-Jólvan Harry,nálad alszom indulhatnánk végre?-rohantam előre Hazz kocsijához,mire megint egy apró nevetést hallottam.A kocsihoz érve kinyitottam a kocsi ajtaját,és beültem.Írtam apának egy üzenetet,hogy ma Harry-nél alszom.Világ életembe nem gondoltam volna,hogy ilyet teszek..Soha!

-Tudtam hogy megfoglak győzni!-mondta,majd rám mosolygott,majd beindította a kocsit.

-Jajj,fogd be!-mondtam kómásan,ami Harry-nek nagyon bejött.De hát rajtam Harry-nek mi nem jön be?

Az úton egy pár szót váltottunk,majd filmszakadás minden.Szerintem elaludhattam a kocsiban.Arra keltem fel hogy Harry keltet.Gyűlölöm ha felkeltenek,ezért egyre morgósabb lettem.Nyújtózkodtam,majd vettem a fáradságot és kiszálltam Harry fekete opel kocsijából,kinyitotta a bejárati ajtót én meg egyből berontottam a lakásba.Te jó ég ez tuti nem Harry lakása,ez tuti nem!Ez,ez a lakás gyönyörű!Teljesen mást néztem ki Harry-ből.Olyan,sötét színű,rémes lakást képzeltem el amilyen Harry-hez illik.De ez ahhoz képest egész barátságos.

-Nagyon szép lakás!-dicsértem meg-Szüleid itthon vannak?

-Őhm..-nézett le a földre-Nekem nincsenek szüleim.-tette még hozzá.Úristen..Hát ezt hiba volt felhozni.De nagyon megsajnáltam őt.

-Nagyon sajnálom,nem tudtam,én..!

-Ne!Ne mondj semmit oké?-mondta idegesen.Most már tudom hogy nem szabad felhoznom a szüleit mint témát,úgyhogy inkább bólintottam egyet és kussban maradtam.Egy percig némán álltunk egy helyben,mindkettőnk elgondolkozott valamin.Én például azon,hogy hol aludjak,vagy hogy most mit csináljak.

-Khm!-köhögtem,ezzel felkeltve a nagyon gondolkozó Harry-t-Hol aludhatok?

-Hát természetesen mellettem!-mosolygott.A-a felejtsd el édes!

-Nem!-ekkor megpillantottam a mellettem lévő hosszú kanapét-Ezen a kanapén alszok!Nem vitázok!

-Nem!Ez a kanapé nem alvásra való!-állt mellém,miközben már a kanapén terültem..Oké..Figyelj,nem tudom kié ez a telefon,a tiéd nem?Talán szétkürtölhetném a hálón hogy Harry a pasim..

-Héj add vissza!-keltem fel a kanapéról,majd az emeletre futó Harry után rohantam-Ez nem vicces!-kiabáltam utána,mire ő a telefonomat bibrálta.Gyorsan kikaptam a kezéből,és vissza akartam menni a nappaliba.De az ajtó becsapódott,és nem tudtam kinyitni.

-Még mindig lent akarsz aludni?-kérdezte,közben leült az ágya szélére és a kezére támasztotta magát.

A száját megharapta,és végignézett rajtam.Sejtettem mire megy ki a játék.Morogtam,majd inkább bementem a szobából nyíló fürdőszobába.Kicsit körülnéztem,majd odamentem a tükörhöz.Csak úgy,megnéztem a nyakamon lévő harapást.Észrevettem rajta egy kis furcsaságot.Egyre feltűnőbb.Vagy csak én szerintem?De inkább ezt most hanyagolom.Visszamentem a szobába,és a látványtól leejtettem a telefonomat.Harry-n egy szál alsógatya volt.Nem jutottam szóhoz.

Végignéztem rajta,és emiatt olyan érzés töltött el,mint még soha az életben.Végül levettem a még testére szegeződő tekintetemet,és az arcára néztem.Mosolygott.A lélegzetem is elállt,főleg abban a pillanatban,amikor közeledett felém.Soha nem éreztem még ilyet,amilyent akkor.Egyszerűen nem tudom elmondani.Amikor észhez kaptam,már a szánk összeért,amit egy forró csók követett.Nem tudtam mit csináljak,a gyengeség elkapott.Nem tudtam ellenállni neki.A falhoz nyomott,és ott folytattuk.Még is mit művelek?Ezt nem tehetem!