6.fejezet-Legrosszabb hétvége

sziasztok!:)megírtam a 6.fejezetet:)erre a részre sem vagyok valami büszke,de azért nagyon remélem hogy másnak tetszik:)a kutyámról nem kaptam senkitől visszajelzést,ezekszerint nincs zámolyi olvasóm,de már mindegy,nem fog előkerülni:/:(a történethez térve hamarosan eljön az az idő,hogy ritkábban hozom a részeket,mert suliidőben csak hétvégente ülhetek géphez mert a hetedik nagyon nehéz lesz,és szeretnék javítani az átlagomon legalább félévig:)de talán hétköznapokon is egy kicsit ideülhetek majd,de akkor se sokat.:)majd meglátjuk mi lesz,szóval nem is húzom tovább:)jó olvasást!

Amanda szemszöge:

Vettem egy nagy levegőt,majd felálltam a székről,és felmentem a szobámba.Nem akartam laptopozni,sem telefonozni,nagyjából nem volt kedvem semmihez sem.Inkább elvettem az ágyam melletti éjjeli szekrényemről a már megkezdett Harry Potter könyvemet,és olvastam belőle.Nem mintha nem láttam volna filmben,de könyvben sokkal részletesebben,és izgalmasabban írják le,ami nagyon tetszik.Mivel már az első fejezetet elolvastam belőle,így a másodiktól a negyedikig olvastam,majd befejeztem.És hirtelen fókuszáltam.Egyedül vagyok itthon.Sosem szerettem egyedül lenni,mert a lakásunk amúgy is tiszta paranormál,és félek.Fogalmam sincs,de lehet hogy ennek az egész félelmemnek az oka Harry,vagy a kiskoromból előugrott emlékek egy bizonyos szellemről.Inkább ezt most hanyagolom.

*1 héttel később*

Újonnan,megint hétvége van.Konkrétabban péntek délután.Harry egész héten nem volt suliban,ismeretlen okok miatt.Azóta nem nyilatkozott magáról,amit szörnyen furcsáltam.Éppen a suliból tartok haza,amikor látom előttem sétálni Niall-t.Próbáltam úgy kikerülni mintha nem ismerném,de ő egyből leállított.Megragadta a kezemet,és hirtelen rántással magához húzott.Az arcunk szörnyen közel voltak egymáshoz,amit én meg akartam akadályozni,de nem engedte.

-Mit akarsz?!-mondtam,közben próbáltam magamat eltolni tőle,több kevés sikerrel.

-Semmi közöd hozzá,csak tedd amit mondok érted?!.-felelte,majd elráncigált magával a város egyik legüresebb helyére.

Nem tudom mit akart tőlem,de borzasztóan félek.Odaértünk egy üres,lakatlan épülethez,ami különben egy régi színház volt,és be is mentünk.Niall még mindig szorosan markolta a kezemet,ami már elért odáig,hogy teljesen elzárta a vérkeringésemet.Teljesen elgyengült a karom.Ez végett Niall odalökött az egyik szoba külső falához,majd odasimult hozzám,és megcsókolt.Nem tudtam mit tenni,mert teljesen oda voltam nyomva.Spencer jól mondta nekem.Vigyáznom kell ezzel a gyerekkel.De hirtelen támadt is egy ötletem,amit még soha nem csináltam,de nagyon hasznos az ilyen esetekre.Térdemet készenlétbe tettem,majd úgy megrúgtam a férfiasságát.Összeesett,én meg gyorsan rohantam kifelé.A félelemtől elkapott a sírás.A ház nagyon nagy volt,és nem nagyon tudtam hol a kijárat,mivel befele sem figyeltem meg az épületet és helyiségeit.Amikor hallottam hogy a nevemet kiáltva fut utánam,gyorsan felvettem egy gyorsabb tempót,míg végre a kijárathoz nem értem.Hátrafelé néztem,így nem vettem észre,hogy nekimegyek valakinek.Kicsit rémülten,de megfordultam,és hatalmas megkönnyebbültség fogott meg,amikor Harry állt előttem.

-Harry!-mondtam örömömben,de még mindig zokogva,majd szorosan megöleltem.

-Nyugi,nem lesz semmi baj!-nyugtatott,közben egy puszit adott az arcomra.Ezután gyorsan kimentünk az épület elé,ahol Harry odaállt az ajtó mellé.Nem tudtam mit akart.

-Mit akarsz éppen Harry?-kérdeztem kíváncsian,majd inkább én is úgy csináltam mint ő.

-Bosszút állni neki.-válaszolta,közben megfogta a kezemet.

-És mégis hogyan?-kérdeztem,amire nem kaptam választ.Niall jött ki az ajtón,akit Harry nyomban elragadott.Lökdöste,és a fejét szidta.

-Mégis mit képzelsz magadról ember?-kiabálta Niall-nek,aki elakart rohanni,de Harry nem engedte.-Válaszolj vagy véged!-megfogta a ruhája felső részét,ami miatt Nil majdnem megfulladt.Általában nem szoktam az ilyesmiket végignézni,de ezt most örömmel megnéztem.

-Semmit!Eressz el!Kérlek,kérlek!-könyörgött Niall,majd Harry elengedte.

-Hát itt meg mi folyik?-állt elő egy ismeretlen,akinek nagyon ismerős hangja volt.Lucy volt,aki a hátam mögött állt,ki tudja mióta.Szerintem itt az ideje,hogy tisztázzuk vele a dolgokat,még ha nagyon fáj is neki.Joga van tudni róla.Mindannyian vettünk egy igencsak nagy levegőt,majd nehézkesen,de elmondtam neki mindent.Ránéztem Niall-re,aki fejét lehajtva hallgatta végig a történetet.Befejezésként én is ezt tettem,mert féltem Lucy reakciójától.És hogy hisz e nekem,vagy sem.

-Valóban így történt?-kérdezte,közben már a sírás fojtogatta.Mindannyian rábólintottunk.Lucy odament Niall-hez,aki elakart futni,de Harry nem engedte el.

-Nem mész innen sehova,amíg nem kapod meg azt,amit érdemelsz.-mondta Harry Niall-nek,aki ezután nagyot nyelve nézett rá Lucy-ra.

-Ugye nem hiszel ezeknek édes?Beszélnek itt össze vissza..-mondta Niall játszva az ártatlant.De ezentúl Lucy sem hitt neki.

-Tudod mit?Hát persze hogy hiszek nekik,mert igazat mondanak!És neked is,tudod hol a helyed?Bizony a pokolban!-kiabálta Lucy,amit egy pofon követett Niall arcára.

Lucy felém fordult,így láttam a szemében lévő gyülekező könnyeket.Odarohant hozzám és szorosan megöleltük egymást.Majd jöttek megint ezek a bocsánatkérős szövegek.Megbocsájtok neki,hiszen az ami eluralkodott rajta,az a szerelem volt.Túlságosan is elvakította a Niall iránt érzett szeret,és emiatt nem nagyon foglalkozott senkivel sem rajta kívül.Meg tudom érteni,hiszen régen velem is történt ilyen.Most már mindketten megtapasztaltuk,hogy a szerelem mikre képes.De mint ahogy mondani szokás,a hibákból tanul az ember.Lucy-val egy kicsit eltávolodtunk egymástól,majd mindketten Harry-re néztünk,aki még mindig Niall-t fogta,de hirtelen mozdulattal el is engedte.Niall abban a pillanatban elhúzta a csíkot maga után.Mosolyogva néztük végig ahogy távozik,bár úgy őszintén,nagyon sokkolt amit tett.Még is mit képzel magáról?

-Már jobban vagy,ugye?-kérdezte Harry.-Nem kapok ezért valamit..?-tette hozzá utalgatva.Hehe,tudom mire gondolsz.

-De!-válaszoltam,majd odamentem hozzá és megöleltem.Tudom,hogy nem ezt várta,de megérdemelt egy ölelést tőlem,és egy köszönetet.-Köszönöm,hogy megmentettél!

-Oké,és hol marad a csók?

-Nincs csók!-reagáltam rá egyből.

Niall szemszöge:

Lebuktam.Lealáztam magamat Amanda előtt,és nem utolsó sorban Lucy előtt.Nem így terveztem,nem!Ha az a Harry nem lett volna ott a tervem megvalósulhatott volna.Mondjuk így átgondolva nem ezt a megoldást kellett volna választanom.És így már belemerülve a gondolataimba,ez inkább szánalmas.Hogy süllyedhettem ennyire le?A pillanat amikor átgondolod az életedet,hogy mekkorát is hibáztál.Hogy a szüleid elvesztése olyannyira fáj,hogy a vagány utcagyerekek,cigi,alkohol,drog felé fordulsz.Közben mindig amikor a bátyámra nézek,látom rajta,hogy mindenki szereti,hogy ő neki sikerült jó embernek maradnia,a rossz szokásoktól mentesen.Ő vidám,és túllépett.Nem a legjobb képű srác,de a nők mindig is megtalálják benne az "igazit".Én meg tele vagyok tetkókkal,pirszingekkel,és fültágítóm is van.Nem tudom hogy miért pont ez az esemény változtatta meg mindezekről a véleményemet,hiszen már úgy érzem,hogy ez így nem jó.Már megbántam magamon mindent.Rengeteg tetoválásom tizennégy évesen került rám,és ahogy változtam,már nem úgy néznek ki ahogy akkor voltak.És én sem.Ez szörnyen fáj.De helyrehozni nem tudom.Már ilyen semmire kellő gengsztergyerek maradok,akinek csak haverjai vannak,nem barátai,és családja.
Épp hazafelé indultam.Amikor a házunkhoz értem,és elővettem a kulcsomat,majd kinyitottam vele az ajtót.Az előszobába érkeztem,amikor Spencer rohan kifelé a szüleink cuccával.Kérdően néztem rá,hogy mit csinál.

-Niall,gyere ki gyorsan a házból,tűz van!-szinte már kiabálta riadtan,én meg most az először megtettem amit mondott.Utána futottam a ház elé gyorsan,majd az égő lakásunkra vetettem a tekintetemet.Eddig észre sem vettem hogy bármi füst is lenne.

-Mi a fenét csináltál Spencer?!-mondtam idegesen,és vártam hogy kibökjön végre valamit.

-Én semmit!Főztem,és észrevettem hogy az emeletről füst jön.Gyorsan összekaptam anyuék cuccát,és kirohantam velük.

-Anyuékét?Hagytad volna,hogy elégjenek!Persze az én cuccaimat hagytad elégni igaz?

-Őszintén?Igen!Amúgy is az emeleten volt a szobád,mit tudtam volna tenni?Mindegy,hívom a tűzoltókat.-terelte a témát,én meg halálra idegeskedtem magamat.Minden cuccom ott volt.Még az Amy-ről készült képek is.De már biztos elégtek.A tűzoltók öt perc alatt ideértek,és berohantak a már mindenhol lángban álló házunkba.Gyorsan oltani kezdtek,közben Spencert vizsgálni kezdték,hogy van e bármi füstmérgezése.Nem volt.Amikor már a végére értek,kimentettek néhány képet,és tárgyat.Egy kép Amandáról,szüleinkről,és az egész Horan családról,még régen.Pont a legfontosabbak.

-Ebben a házban nem aludhatnak,úgyhogy van valami ismerősük,akinél meg tudnának szállni?-kérdezte az egyik tűzoltó.Egy erős nemet akartam válaszolni,de Spencer egyből igent mondott rá.Kérdően néztem a bátyámra,aki erre csak vállat vont.Ekkor a tűzoltók elmentek.Nekem fogalmam sem volt,hogy hova akart menni Spencer.

-Kövess!-parancsolt rám Spencer,aki a belváros felé vette az irányt.Pont ami után van egy utca,ahol Amandáék laknak.Reméltem,hogy nem oda megyünk.

-Nekem te ne parancsoljál!Különben is kihez megyünk?-vágtam rá,és kíváncsian vártam a választ.Ha oda ahova gondolok,inkább egy hajléktalan szállóban alszom.

-Amandáékhoz.Engem biztos befogadnak,bár téged nem hiszem.

-Hát nem képzeld el!-eztán egy kemény vitába kezdtem a bátyámmal.Egész úton nem beszéltünk másról,csak hogy én milyen vagyok.Elegem volt.

Amanda szemszöge:

Hazaértünk végre.Lucy ma nálunk alszik,így végre nem alszok egyedül.Harry is velünk tartott,amire nem tudok mit mondani.Nem bánhatok már vele játékszerként.Nem úgy..Szintén,nagyon hálás vagyok neki.De semmi több.Az egész család otthon volt,a bátyám David is,akinek még nem volt szerencséje találkozni Spencer-el,pedig már nagyon régóta tervezi.Ha már Spencer,akkor egy pillanatra Niall-ről.Nem tudom,hogy elmondjam e a szüleimnek a történteket.Hogy hinnének e bennem vagy sem,azt nem tudom.Davidnek majd előbb utóbb,ha szó kerül rá.A szüleim ma az apai nagymamámnál töltik a hétvégét,ezért csak mi maradunk hárman.Ha csak Harry nem marad,bár azt nem nagyon szeretném.A szüleim elmentek,és csak mi voltunk otthon.Érdekes volt,hiszen jól elbeszélgettünk.Bár David még mindig nem jön ki valami jól Harry-vel.De látszik rajta,hogy miattam próbál nem vitákat kavarni.Kopogásra lettünk figyelmesek.Kikiabáltam hogy ki az,hogy biztos legyek e benne,hogy kinyissam az ajtót.Spencer volt az.

-Szia Spencer és..-abban a percben visszafojtottam a lélegzetemet egy pillanatra.Ez a hülye meg mit keres itt?-Ő meg  mit keres itt?

-Nehéz lesz elhinni,de a házunk leégett,és nagyon jó lenne,ha itt megszállhatnánk.-mondta Spencer,közben a (gondolom) megmaradt cuccaira nézett.

-Te bejöhetsz,de ő nem!-válaszoltam,közben a többiek meglepődve nézték mi van.Ők ugye nem látták ki volt,hiszen sötét volt kint.

-Várj,kérlek!Megígérem hogy vigyázok rá,ha a közeledbe megy,vagy Lucy közelébe megígérem,hogy megbánja.De nincs hol aludnunk.-vett egy mély levegőt,eztán én is ugyanúgy.Az ajtónkra támaszkodtam,majd a kezeimmel jeleztem,hogy befáradhatnak.Niall-t legszívesebben elrugdostam volna,de Spencer kedvéért nem tettem.Ahogy David meglátta őt,egyből odament hozzá,és ezt egy hátveregetős ölelés követte.Lucy és Harry tekintetét nem lehet szavakkal leírni.Úgy ahogy ezt a hétvégét sem lehetne.