Mint látjátok,most kivételesen nem új fejezettel érkeztem,hanem mint a címen megállapítható,Boldog születésnapot Liam Payne-nek,aki ma,augusztus 29.-n töltötte be 20.évét<33emlékszem amikor még 14 éves volt,és jelentkezett az X-faktorba amiből sajnos kiesett,de két évvel később is szerencsét próbált ebben a tehetségkutatóban.Egy részből jó is,hogy először nem jutott tovább,mert akkor nem lehetne a One Direction bandatagja.:)még olyan fiatal volt,most meg már 20 éves:'))az idő nagyon gyorsan megy:')Liam három éve egyre nagyobb,és nagyobb sikereket ér el,gyönyörű hangjával,és hatalmas szívével meghódított minden directionert az egész világban.:)hihetetlenül büszke vagyok rá,és még egyszer boldog szülinapot neki:))twitteren is írtam neki,és remélem válaszolni fog rá(szerintem nem hiszem),vagy remélem hogy ha nem válaszol,akkor legalább lássa:))ti is írjatok neki twitteren(@Real_Liam_Payne)és köszöntsétek fel őt:))és óvakodjatok a kanalaktól;))

7.fejezet-Egy szó,se több:Káosz!

sziasztok olvasók:))el sem hiszem,1 nap alatt(tegnapelőtt)233-an látogattak be ide,és tegnap 144-en,és megjegyzem,én nem voltam fent:Dma meg harminc valamenyien,és szintén nem voltam fent:))hihetetlenül örülök,hiszen már 6 rendszeres olvasóm van,és már több mint 1000 kukkoló*---*nagyon szépen köszönöm nektek,ti vagytok a legjobbak:'))

Amanda szemszöge:

Néha csak úgy elgondolkozom,hogy miért érdemlem meg ezt..Főleg mostanában,főleg most.Spencer és Niall félig égett,de normál állapotú cuccaival befáradtak a lakásunkba.Spencer még nem probléma,de Niall-nek valójában semmi keresnivalója sincs itt.Valahogy éreztem,hogy ebből nagy káosz lesz.Idegességemben a számat kezdtem el piszkálni,közben becsuktam az ajtót.Harry és Lucy tekintetét még mindig senki nem tudná szavakba ölteni,de tisztán látszódott rajtuk a harag,és hogy legszívesebben szétvernék Niall-t.Igen,együtt érzek,mert nem vannak egyedül.Louis egy sima kézrázással fogadta Niall-t,majd furcsán végignézett rajta.Ami engem illet egy szót sem tudtam szólni,inkább bevezettem őket a vendégszobába.A nappaliba visszatérve láttam a többiek rosszat sejtő tekintetét.

-És még van képe idejönnie..-mondta Lucy sírást visszafojtva,majd vett egy nagy levegőt,hogy ne törjön ki magából.

-Csak Spencer kedvéért tettem,amúgy hidd el,nadrágjánál fogva hurcoltam el volna egy csöves szállóhoz.-mondtam kicsit idegesen,majd leültem Harry mellé akin még mindig látszódott az idegesség.

Harry szemszöge:

Nagyon ideges voltam,és szörnyen féltettem Amy-t.Ha tehetném bosszút állnék Niall-en,hogy a barátnőmmel ilyet tett.Nagyon fontos nekem Amanda biztonsága,és kötelességem megvédeni őt a veszélyektől.Főleg az ilyen pedofiloktól,mert ő gyönyörű lány,és bárki bármikor megtámadhatja.Beszélgettünk,majd láttuk Spencer-t kijönni Niall nélkül.A szívem nagyon húzott ahhoz,hogy megtanítsam Niall-t arra,hogy elég abból,amiket csinál.

-Mindjárt jövök!-mondtam,majd elindultam a vendégszoba felé,ahol Niall volt.Bekopogtattam,majd benyitottam.

-Hé,te húzz innen!-mondta Niall,közben felém jött.

-Te,nekem ne mondd meg mit csináljak,különben is ki vagy te,hogy itt játszod a nagyot?-közeledtem hozzá,majd hirtelen meglöktem olyan szinten,hogy farra esett.-Még nem végeztünk Niall..

-Nem vagy normális!-szorította össze a szemeit,majd felállt a földről.

-Hogy képzeled,hogy meg akarod erőszakolni a barátnőmet?-kérdeztem már majdnem kiabálva,mire Niall mellkasa elé tette a kezét hogy hátráljak.

-Csak közölném..Ő nem a barátnőd,csak akarod!Ő utál téged,de te akkor sem hagyod békén!Különben is,gondoskodom róla,hogy az enyém legyen,és téged meg elfelejtsen!-mosolygott magabiztosan-Úgyhogy ne is beszéljünk erről!-elindult kifelé,de én nem engedtem.Megszorítottam a kezeit,hogy ne tudjon megszabadulni,majd egy hirtelen mozdulattal arcba vertem.Kezeit a fájó részhez rakta,én meg enyhén mosolyogva néztem végig a szenvedését.Embert ölő tekintetével lassan felnézett rám,én meg összekulcsolt kezekkel vártam a reakcióját.

-Így állunk igaz?Így?-törölte le a vért az egész arcáról,majd ő is megtette.Arcba vágott.Így folytattuk tovább a verekedést.

Amanda szemszöge:

Ugyanúgy a nappalinkban beszélgettünk.Majd felmerült bennünk az,hogy Harry és Niall sehol.Hirtelen kiabálásokra lettünk figyelmesek a vendégszobából.

-Jó ég!-mondtam,majd odafutottam a vendégszobához,ahová a többiek is követtek.Félig sokkos állapotban voltam,amikor megláttam Harry és Niall csetepatéját.Az arcukon folyt a vér,amiből pár csepp a ruháikra is került.Soha nem láttam még ilyet élőben.David és Spencer lefogták a két őrültet,akik mellesleg csurom víz voltak.Lihegve törölték le magukól a felesleges izzadtságot és vért,majd egymásra néztek.Szinte gyilkolták egymást a tekintetükkel.Mire észbe kaptunk,elmentünk vissza a nappaliba,és a fagyasztónkból kerestünk elő jeget a srácoknak.

*2 órával később*

-Jól vagyok,levehetem ezt végre?-kérdezte Harry,akinek már látszólag jobb volt az állapota,mint Niall-nek,akit amikor a szobába vitték lefektetni,elájult.

-Vegyed!-válaszoltam,majd végignéztem az ágyamon,ami csurom víz volt Harry-től.Igen,az én ágyamon feküdt,és abba biztos nem fogunk aludni Lucy-val.

-Emberek!-rontott be Spencer a szobámba,amitől enyhe szívrohamot kaptam-Elviszem Niall-t a kórházba,mert szerintem túl sok vért vesztett.Harry-t is elvigyem?

-Nem kell,ő jól van.-válaszoltam,majd végignéztem ahogy Spencer távozik.-Harry,ugye tudod,hogy ezt neked kell majd kimosnod?-kérdeztem,amire csak egy igenre utaló hümmögést kaptam.Felült az ágy szélére mellém.

-Figyelj,ma itt aludhatnék?-kérdezte.Már csak ez a kérdés hiányzott tőle.Este tíz óra volt,és az állapota még nem volt a legjobb.Messze lakik.Végül is..?

-Jó,aludj itt,de a nappaliban alszol oké?-kérdeztem,mire ő rábólintott,majd elmosolyodott.Kicsit meg voltam lepődve,mert egész normálisan viselkedett.Nem kezdett el velem vitázni.Talán az ütések amik érték kimosták a fejét?Jó lenne..

*Másnap,01:00*

Az izzadsággal teli ágyneműm kicserélése után,lefeküdtünk aludni Lucy-val.Mindkettőnk nagyon fáradt volt,ezért nem bírtuk megnézni a Lucy által kiválasztott horror filmet.Hajnali egy óra volt,amikor felkeltem.Egy pohár vízért szomjaztam,ezért lementem a nappaliba,ahol különös módon égett a villany.Úgy látszik Harry még nem aludt el,mert a telefonjával szórakozott.

-Hát te még nem alszol?-kérdeztem kicsit kómásan,majd kivettem a konyhaszekrényből egy poharat.

-Nem tudok aludni.Sok mindenen jár az eszem.-válaszolta.-Van kedved beszélgetni?-nézett rám,közben lenyeltem már az utolsó korty vizet.

-Egye fene.-válaszoltam,majd leültem mellé.Letette a telefonját a dohányzóasztalra,majd mélyen a szemembe nézett.

-Tényleg utálsz?-kérdezte immáron komolyan,de nem tudtam mit reagálni erre.Vajon honnan merülhetett fel benne ez a kérdés?Kérdően néztem Harry-re,aki már nagyon várta a válaszomat.

-Harry..-itt már meg is akadtam.Megráztam a fejemet,majd egy pár másodpercre a gondolataimba

merültem.Őszintén,fogalmam sincs.Az érzelmeim vegyesek,úgy véltem erre nem tudnék választ adni neki.Ha igent mondanék,biztos lennék benne,hogy eltűnne.De valahogy azt nem szeretném.Ha egy nemmel válaszolnék,az furcsa lenne,mert nem utálom,de nem is szeretem.Ez nem korrekt.Ránéztem Harry-re,aki enyhén félrehúzott szájjal várta a válaszomat.-Nem tudom..-válaszoltam bizonytalanul.Kicsit rémült tekintettel néztem Harry-re,aki csak bólogatott.Egy pár másodpercet csendben ültünk egymás mellett.

-Az mégis mit jelent?-törte meg a csendet egy még elgondolkodtatóbb kérdéssel.Ezt a kérdést is "nagyon hiányoltam".

-Harry..Megmentettél kétszer is,amiért nagyon hálás vagyok.Ami a múlt héten történt nálad,az is..Nem tudom..!-megint megráztam a fejemet,majd lecsaptam a kezeimet magam mellé.Számomra a legrosszabb érzés amikor van egy fiú aki szeret,de nekem még elég bizonytalanok az érzéseim iránta.Harry egy nagyon jóképű srác,gyönyörű szemekkel,és úgy őszintén,rajta minden vonzó.Oké,most lehet rosszra is gondolni,nem érdekel.De tetszik benne,hogy tud rendes is lenni,meg rosszfiú.Talán nem bírom magamnak bevallani hogy..Hogy szeretem?Nem!Ez baromság,nem is gondolok többet erre.

-Nézd..Nem próbállak semmire sem kényszeríteni.Már megbántam,hogy állandóan követtelek egy éven keresztül,és a frászt hoztam rád.Hogy furcsa módon próbáltam a közeledbe kerülni.Szóval ezentúl inkább várok.Látom rajtad hogy feszült vagy,és nem tudod mit tegyél.Mostantól te döntesz.-mondta,majd egyet bólintott magában.

-Te,te lázas vagy?Vagy mi?-fogtam meg a homlokát,mire ő egy értetlen fejet vágott vissza.Ő nem Harry,ő nem..Ezt a mondatot soha többé nem felejtem el.A Harry-t akit eleinte meg ismertem,egy ijesztő fiúnak ismertem,aki nem viselte el ha nem az teszem amit mondd.Kényszerített dolgokra,és eléggé gonosz volt.Kezdem azt hinni,hogy nincs magánál,hiszen hagyja,hogy én döntsek.

-Mi?Nem!-válaszolt,mire én elvettem a homlokáról a bal kezemet.-Tudom,hogy ez most váratlanul ért,mert általában én nem ilyen vagyok.De belegondoltam valamibe.Sosem kaphatlak meg,ha továbbra is olyan furán viselkedem.Talán igaza volt Niall-nek..-harapta meg az alsó ajtát,majd vett egy nagy levegőt.Mi köze ehhez Niall-nek?

-Niall-nek?Mi köze van neki hozzánk?-válaszoltam értetlenül.Féltem,hogy Niall telemosta Harry fejét minden hülyeséggel.

-Azt mondta utálsz,mert zaklatlak..

-Sose higgy annak a gyereknek Harry!-vágtam rá egyből-Soha nem is beszéltem neki kettőnkről,és nem is állt szándékomban.Nincs semmi köze ehhez.Úgyhogy szerinted honnan tudná,hogy mit érzek?-kérdeztem,mire láttam Harry arcán egy szokatlan dolgot.Mégpedig könnycseppet.Na ne..-Harry,te..?

-Nem,dehogy is!-törölte le magáról a könnyeit.A beszélgetésünket Spencer szakította félbe,akit Niall karolt át,mert nem tudott rendesen menni.

-Hát neki meg mi baja?-kérdeztem,de valójában nem érdekelt.

-A túl sok vérvesztéstől kicsit gyenge lett.A kórháztól egész idáig így kellett cipelnem.-mondta Spencer,közben a másik kezével letörölte az izzattságot magáról.Szerencsétlen.Harry-vel közben Niall-t néztük,akin látszott,hogy szenved.Csak mosolyogni tudtunk rajta.De már úgy éreztem vissza kell feküdnöm.Elköszöntem tőlük,majd felsétáltam a szobámba.Az ágyamtól úgy másfél méterrel arrébb megmértem a kellő távolságot,majd beugrottam a helyemre.Szerencsére Lucy nem kelt fel,csak horkolt.De engemet ez nem zavart.Elhelyezkedtem úgy,hogy kényelmes legyen,majd próbáltam aludni,de nem nagyon ment.Forgolódtam.Állandóan a Harry-vel való beszélgetésünkön járt a fejem.  

    

6.fejezet-Legrosszabb hétvége

sziasztok!:)megírtam a 6.fejezetet:)erre a részre sem vagyok valami büszke,de azért nagyon remélem hogy másnak tetszik:)a kutyámról nem kaptam senkitől visszajelzést,ezekszerint nincs zámolyi olvasóm,de már mindegy,nem fog előkerülni:/:(a történethez térve hamarosan eljön az az idő,hogy ritkábban hozom a részeket,mert suliidőben csak hétvégente ülhetek géphez mert a hetedik nagyon nehéz lesz,és szeretnék javítani az átlagomon legalább félévig:)de talán hétköznapokon is egy kicsit ideülhetek majd,de akkor se sokat.:)majd meglátjuk mi lesz,szóval nem is húzom tovább:)jó olvasást!

Amanda szemszöge:

Vettem egy nagy levegőt,majd felálltam a székről,és felmentem a szobámba.Nem akartam laptopozni,sem telefonozni,nagyjából nem volt kedvem semmihez sem.Inkább elvettem az ágyam melletti éjjeli szekrényemről a már megkezdett Harry Potter könyvemet,és olvastam belőle.Nem mintha nem láttam volna filmben,de könyvben sokkal részletesebben,és izgalmasabban írják le,ami nagyon tetszik.Mivel már az első fejezetet elolvastam belőle,így a másodiktól a negyedikig olvastam,majd befejeztem.És hirtelen fókuszáltam.Egyedül vagyok itthon.Sosem szerettem egyedül lenni,mert a lakásunk amúgy is tiszta paranormál,és félek.Fogalmam sincs,de lehet hogy ennek az egész félelmemnek az oka Harry,vagy a kiskoromból előugrott emlékek egy bizonyos szellemről.Inkább ezt most hanyagolom.

*1 héttel később*

Újonnan,megint hétvége van.Konkrétabban péntek délután.Harry egész héten nem volt suliban,ismeretlen okok miatt.Azóta nem nyilatkozott magáról,amit szörnyen furcsáltam.Éppen a suliból tartok haza,amikor látom előttem sétálni Niall-t.Próbáltam úgy kikerülni mintha nem ismerném,de ő egyből leállított.Megragadta a kezemet,és hirtelen rántással magához húzott.Az arcunk szörnyen közel voltak egymáshoz,amit én meg akartam akadályozni,de nem engedte.

-Mit akarsz?!-mondtam,közben próbáltam magamat eltolni tőle,több kevés sikerrel.

-Semmi közöd hozzá,csak tedd amit mondok érted?!.-felelte,majd elráncigált magával a város egyik legüresebb helyére.

Nem tudom mit akart tőlem,de borzasztóan félek.Odaértünk egy üres,lakatlan épülethez,ami különben egy régi színház volt,és be is mentünk.Niall még mindig szorosan markolta a kezemet,ami már elért odáig,hogy teljesen elzárta a vérkeringésemet.Teljesen elgyengült a karom.Ez végett Niall odalökött az egyik szoba külső falához,majd odasimult hozzám,és megcsókolt.Nem tudtam mit tenni,mert teljesen oda voltam nyomva.Spencer jól mondta nekem.Vigyáznom kell ezzel a gyerekkel.De hirtelen támadt is egy ötletem,amit még soha nem csináltam,de nagyon hasznos az ilyen esetekre.Térdemet készenlétbe tettem,majd úgy megrúgtam a férfiasságát.Összeesett,én meg gyorsan rohantam kifelé.A félelemtől elkapott a sírás.A ház nagyon nagy volt,és nem nagyon tudtam hol a kijárat,mivel befele sem figyeltem meg az épületet és helyiségeit.Amikor hallottam hogy a nevemet kiáltva fut utánam,gyorsan felvettem egy gyorsabb tempót,míg végre a kijárathoz nem értem.Hátrafelé néztem,így nem vettem észre,hogy nekimegyek valakinek.Kicsit rémülten,de megfordultam,és hatalmas megkönnyebbültség fogott meg,amikor Harry állt előttem.

-Harry!-mondtam örömömben,de még mindig zokogva,majd szorosan megöleltem.

-Nyugi,nem lesz semmi baj!-nyugtatott,közben egy puszit adott az arcomra.Ezután gyorsan kimentünk az épület elé,ahol Harry odaállt az ajtó mellé.Nem tudtam mit akart.

-Mit akarsz éppen Harry?-kérdeztem kíváncsian,majd inkább én is úgy csináltam mint ő.

-Bosszút állni neki.-válaszolta,közben megfogta a kezemet.

-És mégis hogyan?-kérdeztem,amire nem kaptam választ.Niall jött ki az ajtón,akit Harry nyomban elragadott.Lökdöste,és a fejét szidta.

-Mégis mit képzelsz magadról ember?-kiabálta Niall-nek,aki elakart rohanni,de Harry nem engedte.-Válaszolj vagy véged!-megfogta a ruhája felső részét,ami miatt Nil majdnem megfulladt.Általában nem szoktam az ilyesmiket végignézni,de ezt most örömmel megnéztem.

-Semmit!Eressz el!Kérlek,kérlek!-könyörgött Niall,majd Harry elengedte.

-Hát itt meg mi folyik?-állt elő egy ismeretlen,akinek nagyon ismerős hangja volt.Lucy volt,aki a hátam mögött állt,ki tudja mióta.Szerintem itt az ideje,hogy tisztázzuk vele a dolgokat,még ha nagyon fáj is neki.Joga van tudni róla.Mindannyian vettünk egy igencsak nagy levegőt,majd nehézkesen,de elmondtam neki mindent.Ránéztem Niall-re,aki fejét lehajtva hallgatta végig a történetet.Befejezésként én is ezt tettem,mert féltem Lucy reakciójától.És hogy hisz e nekem,vagy sem.

-Valóban így történt?-kérdezte,közben már a sírás fojtogatta.Mindannyian rábólintottunk.Lucy odament Niall-hez,aki elakart futni,de Harry nem engedte el.

-Nem mész innen sehova,amíg nem kapod meg azt,amit érdemelsz.-mondta Harry Niall-nek,aki ezután nagyot nyelve nézett rá Lucy-ra.

-Ugye nem hiszel ezeknek édes?Beszélnek itt össze vissza..-mondta Niall játszva az ártatlant.De ezentúl Lucy sem hitt neki.

-Tudod mit?Hát persze hogy hiszek nekik,mert igazat mondanak!És neked is,tudod hol a helyed?Bizony a pokolban!-kiabálta Lucy,amit egy pofon követett Niall arcára.

Lucy felém fordult,így láttam a szemében lévő gyülekező könnyeket.Odarohant hozzám és szorosan megöleltük egymást.Majd jöttek megint ezek a bocsánatkérős szövegek.Megbocsájtok neki,hiszen az ami eluralkodott rajta,az a szerelem volt.Túlságosan is elvakította a Niall iránt érzett szeret,és emiatt nem nagyon foglalkozott senkivel sem rajta kívül.Meg tudom érteni,hiszen régen velem is történt ilyen.Most már mindketten megtapasztaltuk,hogy a szerelem mikre képes.De mint ahogy mondani szokás,a hibákból tanul az ember.Lucy-val egy kicsit eltávolodtunk egymástól,majd mindketten Harry-re néztünk,aki még mindig Niall-t fogta,de hirtelen mozdulattal el is engedte.Niall abban a pillanatban elhúzta a csíkot maga után.Mosolyogva néztük végig ahogy távozik,bár úgy őszintén,nagyon sokkolt amit tett.Még is mit képzel magáról?

-Már jobban vagy,ugye?-kérdezte Harry.-Nem kapok ezért valamit..?-tette hozzá utalgatva.Hehe,tudom mire gondolsz.

-De!-válaszoltam,majd odamentem hozzá és megöleltem.Tudom,hogy nem ezt várta,de megérdemelt egy ölelést tőlem,és egy köszönetet.-Köszönöm,hogy megmentettél!

-Oké,és hol marad a csók?

-Nincs csók!-reagáltam rá egyből.

Niall szemszöge:

Lebuktam.Lealáztam magamat Amanda előtt,és nem utolsó sorban Lucy előtt.Nem így terveztem,nem!Ha az a Harry nem lett volna ott a tervem megvalósulhatott volna.Mondjuk így átgondolva nem ezt a megoldást kellett volna választanom.És így már belemerülve a gondolataimba,ez inkább szánalmas.Hogy süllyedhettem ennyire le?A pillanat amikor átgondolod az életedet,hogy mekkorát is hibáztál.Hogy a szüleid elvesztése olyannyira fáj,hogy a vagány utcagyerekek,cigi,alkohol,drog felé fordulsz.Közben mindig amikor a bátyámra nézek,látom rajta,hogy mindenki szereti,hogy ő neki sikerült jó embernek maradnia,a rossz szokásoktól mentesen.Ő vidám,és túllépett.Nem a legjobb képű srác,de a nők mindig is megtalálják benne az "igazit".Én meg tele vagyok tetkókkal,pirszingekkel,és fültágítóm is van.Nem tudom hogy miért pont ez az esemény változtatta meg mindezekről a véleményemet,hiszen már úgy érzem,hogy ez így nem jó.Már megbántam magamon mindent.Rengeteg tetoválásom tizennégy évesen került rám,és ahogy változtam,már nem úgy néznek ki ahogy akkor voltak.És én sem.Ez szörnyen fáj.De helyrehozni nem tudom.Már ilyen semmire kellő gengsztergyerek maradok,akinek csak haverjai vannak,nem barátai,és családja.
Épp hazafelé indultam.Amikor a házunkhoz értem,és elővettem a kulcsomat,majd kinyitottam vele az ajtót.Az előszobába érkeztem,amikor Spencer rohan kifelé a szüleink cuccával.Kérdően néztem rá,hogy mit csinál.

-Niall,gyere ki gyorsan a házból,tűz van!-szinte már kiabálta riadtan,én meg most az először megtettem amit mondott.Utána futottam a ház elé gyorsan,majd az égő lakásunkra vetettem a tekintetemet.Eddig észre sem vettem hogy bármi füst is lenne.

-Mi a fenét csináltál Spencer?!-mondtam idegesen,és vártam hogy kibökjön végre valamit.

-Én semmit!Főztem,és észrevettem hogy az emeletről füst jön.Gyorsan összekaptam anyuék cuccát,és kirohantam velük.

-Anyuékét?Hagytad volna,hogy elégjenek!Persze az én cuccaimat hagytad elégni igaz?

-Őszintén?Igen!Amúgy is az emeleten volt a szobád,mit tudtam volna tenni?Mindegy,hívom a tűzoltókat.-terelte a témát,én meg halálra idegeskedtem magamat.Minden cuccom ott volt.Még az Amy-ről készült képek is.De már biztos elégtek.A tűzoltók öt perc alatt ideértek,és berohantak a már mindenhol lángban álló házunkba.Gyorsan oltani kezdtek,közben Spencert vizsgálni kezdték,hogy van e bármi füstmérgezése.Nem volt.Amikor már a végére értek,kimentettek néhány képet,és tárgyat.Egy kép Amandáról,szüleinkről,és az egész Horan családról,még régen.Pont a legfontosabbak.

-Ebben a házban nem aludhatnak,úgyhogy van valami ismerősük,akinél meg tudnának szállni?-kérdezte az egyik tűzoltó.Egy erős nemet akartam válaszolni,de Spencer egyből igent mondott rá.Kérdően néztem a bátyámra,aki erre csak vállat vont.Ekkor a tűzoltók elmentek.Nekem fogalmam sem volt,hogy hova akart menni Spencer.

-Kövess!-parancsolt rám Spencer,aki a belváros felé vette az irányt.Pont ami után van egy utca,ahol Amandáék laknak.Reméltem,hogy nem oda megyünk.

-Nekem te ne parancsoljál!Különben is kihez megyünk?-vágtam rá,és kíváncsian vártam a választ.Ha oda ahova gondolok,inkább egy hajléktalan szállóban alszom.

-Amandáékhoz.Engem biztos befogadnak,bár téged nem hiszem.

-Hát nem képzeld el!-eztán egy kemény vitába kezdtem a bátyámmal.Egész úton nem beszéltünk másról,csak hogy én milyen vagyok.Elegem volt.

Amanda szemszöge:

Hazaértünk végre.Lucy ma nálunk alszik,így végre nem alszok egyedül.Harry is velünk tartott,amire nem tudok mit mondani.Nem bánhatok már vele játékszerként.Nem úgy..Szintén,nagyon hálás vagyok neki.De semmi több.Az egész család otthon volt,a bátyám David is,akinek még nem volt szerencséje találkozni Spencer-el,pedig már nagyon régóta tervezi.Ha már Spencer,akkor egy pillanatra Niall-ről.Nem tudom,hogy elmondjam e a szüleimnek a történteket.Hogy hinnének e bennem vagy sem,azt nem tudom.Davidnek majd előbb utóbb,ha szó kerül rá.A szüleim ma az apai nagymamámnál töltik a hétvégét,ezért csak mi maradunk hárman.Ha csak Harry nem marad,bár azt nem nagyon szeretném.A szüleim elmentek,és csak mi voltunk otthon.Érdekes volt,hiszen jól elbeszélgettünk.Bár David még mindig nem jön ki valami jól Harry-vel.De látszik rajta,hogy miattam próbál nem vitákat kavarni.Kopogásra lettünk figyelmesek.Kikiabáltam hogy ki az,hogy biztos legyek e benne,hogy kinyissam az ajtót.Spencer volt az.

-Szia Spencer és..-abban a percben visszafojtottam a lélegzetemet egy pillanatra.Ez a hülye meg mit keres itt?-Ő meg  mit keres itt?

-Nehéz lesz elhinni,de a házunk leégett,és nagyon jó lenne,ha itt megszállhatnánk.-mondta Spencer,közben a (gondolom) megmaradt cuccaira nézett.

-Te bejöhetsz,de ő nem!-válaszoltam,közben a többiek meglepődve nézték mi van.Ők ugye nem látták ki volt,hiszen sötét volt kint.

-Várj,kérlek!Megígérem hogy vigyázok rá,ha a közeledbe megy,vagy Lucy közelébe megígérem,hogy megbánja.De nincs hol aludnunk.-vett egy mély levegőt,eztán én is ugyanúgy.Az ajtónkra támaszkodtam,majd a kezeimmel jeleztem,hogy befáradhatnak.Niall-t legszívesebben elrugdostam volna,de Spencer kedvéért nem tettem.Ahogy David meglátta őt,egyből odament hozzá,és ezt egy hátveregetős ölelés követte.Lucy és Harry tekintetét nem lehet szavakkal leírni.Úgy ahogy ezt a hétvégét sem lehetne. 

5.fejezet-Váratlan exbarát:Niall Horan

sziasztok olvasók:)mielőtt elkezdenétek olvasni az 5.fejezetet,leírnék néhány dolgot.szörnyen fáj,hogy kiskutyám,Snooki eltűnt.nem tudom hogy ellophatták e,vagy elszöktetett.aki (Székesfehérvár mellett) Zámolyon lakik,vagy bejáró,bárki(bár nem hiszem hogy lenne Zámolyi olvasóm,de azért megér egy próbát),ha látsz egy fekete kis pulikutyát,kicsit duci,a nyakában egy szürke nyakőrvvel,szólj kérlek!írj egy emailt,vagy facebookon jelölj és írj,ott megadnám a címemet!már rengeteg helyen kerestük,de sehol:'(egész éjszaka tiszta stressz voltam..:((na meg hogy nem megyek nyaralni mégse..cool..de így legalább több időm jut az írásra,úgyhogy ebből a szempontól nézve jó:):/jó hírre tekintve,2 díj,4 feliratkozó,több mint 300 látogató:33<3 nagyon örülök neki,tényleg nem számítottam erre:)és köszönöm szépen a sok lelkesítő kommenteket!:)jó olvasást!;)

Amanda szemszöge:

Felkapott,és az ágyára dobott.Onnan szépen lassan rám mászott,és úgy folytattuk a csókolózást.Fogalmam sem volt,hogy miért hagytam magamat befolyásolni.De Harry mindig olyat csinált,aminek nem tudtam ellenállni.Egyszerűen nem!Nagyon zavaros volt az egész.Amikor Harry már le akarta venni a ruhámat,gyorsan felültem.Akkor már észhez kaptam,és a fura érzés elmúlt.

-Harry,mi most..?Mit is akarunk?-kérdeztem összeráncolt szemöldökökkel.-Ugye nem azt,amire gondolok?

-De hát Amy.-mászott közelebb hozzám,majd hátrafektetett-Ne mondd hogy nem tudod,hiszen te is annyira akarod mint én!-tette még hozzá amikor már megint rajtam volt.

-Ez egy teljes haz..-ellenkeztem,majd félbeszakított a szintén forró,és szenvedélyes csókjával.

Jó,egy valamit beismerek.Élveztem amit csinált velem.Ellenkeztem,de jól esett minden csókja amit adott.És szerintem Harry sem olyan hülye,hogy ne vette volna észre mindezt.Vegyesek az érzelmeim.Egyik gondolatom azt súgja,hogy hagyjam,hogy uralmába kerítsen,a másik hogy most azonnal húzzak el onnan.Egyiket sem akartam igazán eljátszani.A hosszadalmas csókolózás után figyelmes lettem arra,hogy Harry elhúzódik.Kérdően nézett rám,hogy leveheti e a rajtam lévő összes ruhát.Egy pillanatra elgondolkoztam.Itt volt a lehetőségem hogy gyorsan eldöntsem.Ne engedjem,vagy engedjem.De valahogy most nem volt kedvem húzni az időt.Rábólintottam,majd hagytam hogy azt csináljon elem amit akar.

***

Reggel volt.Harry mellkasán ébredtem.Ami a múlt éjszakát illeti,nagyon jó volt,élveztem.Soha nem hittem volna,hogy lefekszek azzal,akit a világon a legjobban utáltam.Mielőtt bárki is félreértené,nem szeretem Harry-t.Nem tudom szeretni úgy.Amit a kocsiban mondtam neki,hogy ne lépjen ki az életemből..Igen,hiányozna ha nem lenne,mert már megszoktam hogy az életem része.Csak egy nagy baj van az egészben.Ő szeret engemet.De nekem nagyon változóak az ő iránt érzett érzéseim,ami azt jelenti hogy én nem tudom szeretni úgy,ahogy ő engemet.Ebben is kicsit sajnáltam őt,de ez ellen nem tudok mit tenni.
Halkan felültem.Nyújtózkodtam,közben ásítottam egy nagyot.Harry még aludt,és úgy gondoltam felöltözök,majd halkan kiosonok,hogy ne halljon meg engem.Gyorsan felálltam és felkaptam magamra a ruháimat.A cuccaimat amik kiestek a farmer nadrágomból zsebre tettem,és halkan kinyitottam a szoba ajtaját,majd lementem a nappaliba,és onnan ki az utcára.Szerencsém volt,hogy nem hallott meg.Megkerestem a legközelebbi buszmegállót,ahol szerencsére pont ott volt a busz,ami a mi utcánkba vezet.Gyorsan odafutottam,majd felszálltam,és elindultam haza.Közben hátranéztem Harry házára,ahol szerencsére semmi jel sincs,hogy keresne.

-Sziasztok!-köszöntem Lucy-nak,aki háttal a barátjával ült a kanapénkon.Igen,megbeszéltük hogy ma bemutatja a fiúját,mert máskor nem igazán érne rá a srác.

-Szia Amy!-köszöntek vissza mind a ketten,de a szőke hajú gyerek nem akart megfordulni.Úgy hátulról nagyon jól nézett ki.De a véleményem megváltozott,amikor felállt,és felém fordult.

A szemeimet élesre nyitottam,és a levegőmet egy pillanatra visszatartottam,amikor megláttam ki ő.Ő Niall Horan,a régi legjobb barátom.Hat éves voltam,amikor megismertem őt.Ő akkor hét éves volt.Amikor Niall tizenhárom éves volt,a szülei elhagyták őt,és a bátyját,de nem tudom ennek a konkrét okát.

Majd tizennégy évesen a cigarettával kezelte le bánatát,majd onnan a droghoz,és az alkoholhoz nyúlt.Ez tette tönkre a barátságunkat.Azóta nem láttam őt,sem Spencert,akit szintén nagyon jó barátomnak tekintettem.A bátyja szerencsére erős maradt,és alkohol,cigi,valamint drogmentesen kezelni tudta a bánatát.Bár azóta nem tudom mi van vele.De sajnos Niall nem volt ilyen erős.

-Ő..ő?-böktem ki a számon akadozva-Ő a barátod,Lucy?-kérdeztem,majd szúrós tekintetemet Niall-re fektettem.Szerintem Lucy-nak fogalma sincs,hogy kivel alkot egy párt.

-Igen.-mondta kicsit rosszat sejtve-Miért,ismered?

-De még mennyire ismerem,igaz Nil?-tettem kulcsba a kezeimet,és reméltem,hogy kinyög valamit a nagyon pirszinges szájából.Őszintén,nem akartam elmondani Lucy-nak a múltban történteket,csak azt várom el Niall-től,hogy majd ő maga.De nekem fogalmam sincs arról hogy Lucy tudja e hogy milyen,vagy sem,de látom rajta,hogy nagyon tudatlan az egész dologban.

-Igen,és én is jól ismerlek,Mrs.Styles.- gúnyoskodott mire én teljesen kiborultam.

-Nem járok vele,és ha még egyszer ezt kibököd én..!

-Amanda állj le!-fogott le Lucy,mikor majdnem megütöttem Niall-t.Még sosem voltam ilyen hirtelen haragú senkivel sem.Mi van velem?-Hiba volt elhozni Niall-t!Gyere menjünk édes!-mondta nekem,majd megragadta Niall kezét és magával húzta egészen a kijáratig.

-Na Amanda látszik hogy Harry-vel vagy,tiszta dilis vagy!-tette hozzá utólag Niall,mire én odamentem a kijárati ajtóhoz és becsaptam.

Beugrottam a kanapénkba,és teljesen belemerültem a gondolataimba.Ilyet hogy volt képes mondani Niall?Nem vagyok dilis,inkább dühös!Lucy is inkább Niall mellett állt,mint a legjobb barátnője mellett.Szép.Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni.Még elmagyarázni sem tudtam az egészet Lucy-nak.
Úgy látszik már nem csak Harry a fő problémám.Sorjában jönnek a rossznál rosszabb események az életembe.Úgy látszik a legjobb barátnőm,az elmebajos fiújával inkább törődve,engem le se szar.Harry-vel és velem nem tudom mi van,és nem is tudom mi lesz.David-et meg mikor hozzák haza?Egyedül vagyok,és fogalmam sincs mit csináljak.Egyszer csak a telefonom üzenetjelzőjére lettem figyelmes.Még is ki más írt volna Harry-n kívül.

Szia Amy:)Hol vagy,nagyon aggódok!puszi,Harryxx

Ez a levél most a legkevésbé sem érdekelt.Visszatettem a telefonomat az asztalra,majd megint hátrafeküdtem a kanapén.Mindkét kezemet végighúztam az arcomon,majd lecsaptam őket magam mellé.Még csak korán reggel van,és semmi elfoglaltságom.Se ma,sem az egész hétvégén.Egyszer csak kopogtatásra lettem figyelmes a bejárati ajtónál.Arra gondoltam hogy Harry,vagy valamelyik barátom.Felpattantam,és gyorsan kinyitottam az ajtót.Te jó ég,nem hiszem el!

-Speni!-mondtam örömömben,amikor megláttam az ajtóban Spencer-t,Niall bátyját.Valójában nem tudom hogy Niall küldte el ide,vagy magától gondolta,de hihetetlenül örültem.

-Amy!-öleltük meg egymást.Nagyon örültem neki,és végre egy valaki aki feldobta a napomat.Jó érzés volt,hogy a "második bátyám" eljött hozzánk.-De rég láttalak,és milyen gyönyörű vagy!

-Köszönöm!Hát te itt?-ültettem le mellém a fotelba,én meg ledobtam magamat a kanapéra.

-Igen,megnéztem mi újság itt.-nézett körbe a lakáson-És szeretnék is valamiről beszélni veled.Még pedig..Niall-ről.

-Jaj ne,kérlek!Az előbb volt itt és teljesen felidegesített!

-Tudom hogy itt volt,és szeretnélek valamire megkérni.Vigyázz vele!Most még jobban mint eddig.-hajtotta le a fejét.Szemöldökeit egy pillanatra felvonta,majd megvakarta a fejét.Rosszat sejtettem.

-Miért,mit fog csinálni megint?-nevettem fel egy kicsit.De a mosolygást abbahagytam amikor láttam Spencer fején a komolyságot.Itt valami nem stimmel.

-Niall teljesen beléd van esve.Tele van a szobája a te fényképeiddel,meg a közös fényképeitekkel.Ki akarja használni Lucy-t,hogy a közeledbe férkőzhessen.És a kapcsolatot ami állítólag közted,és Harry közt van..-vett egy mély levegőt-Tönkre akarja tenni.

-T-Tessék?-rémültem meg.-Tisztázzuk.Lucy-t kihasználja Niall,mert meg akar szerezni engem.?-kérdeztem,amire Spencer ráigenelt.-A Harry-vel való kapcsolatomról,inkább ne is beszéljünk..

-Jó,de igen,sajnos ez van Amy..Ezek után,mit akarsz tenni?-kérdezte,közben a száját félrehúzta.

-Fogalmam sincs.-válaszoltam.Ezt nem hiszem el!Miért?

Niall iránt érzett gyűlöletem egyenlő százszor száz százalékkal.Ezt nem tudja semmi,avagy senki megváltoztatni azok után,amit régen tett velem.Most meg szerelmes belém.Egész idáig úgy voltam vele,hogy gyűlöl engemet.Amikor itt volt Lucy-val,akkor is förtelmesen flegma volt velem.Na igen.Lucy.A legjobb barátnőm,akit ez a rohadék kihasznál,és csak is miattam.Nem tudom hogy beszéljek e Lucy-val az igazságról.Szerintem nem hinné el nekem,hacsak nem Spencer-el mondanám el.

-És Lucy?El kéne mondani neki!-álltam elő ezzel az ötletemmel,és kíváncsian vártam Spenc válaszát.

-Bocsi hogy ezt mondom,de nem hinne neked.Túlságosan is szerelmes Niall-be.

-Hát nem egyedül gondoltam,hanem veled!-vontam meg a vállaimat.

-Nem!Nem tudod elhinni hogy mit tenne velem az öcsém!Te jó ég még az öcsém szótól is kiráz a hideg..-rázta meg magát.Gondoltam vele is csinált valami borzalmasat,mert láttam a libabőrt a kezén.

-Jó,akkor szerintem várjuk meg hogy mi lesz majd.

-Egyetértek.Figyelj,most mennem kell mert délutános vagyok,megadom a telefonszámomat és majd hívj ha van valami.Szeretném ha tudnád,hogy számíthatsz rám!-mondta,majd leírta a telefonszámát,amit én el is mentettem a telefonkönyvembe.Kikísértem,majd elbúcsúztunk.

Nem hittem a fülemnek.Alig tudtam elhinni amit Spencer mondott nekem.Remélem nem folyik majd komolyabbra a helyzet.És ez a Lucy-s dolog..Nagyon sajnálom őt.Nagyon meglepő fordulat volt tőle,hogy ebbe a borzalmas emberbe szeret bele,aki rengeteg rosszat tett az életben.Igazából Niall mindig is kedves lélek volt,egy rendes fiú.De szerintem tudjátok már,hogy mi változtatta meg őt.
Fújtam egy nagy levegőt Spenc távozása után,majd a konyhapult felé irányultam egy pohár vízért a csapból.Egyből lehúztam a poharamban lévő összes vizet ami után egy kicsit megfájdult a hasam.Leültem a konyhaasztalhoz,és a telefonomat bibráltam.Niall ötlete járt a fejemben,hogy tönkre akarja tenni a kapcsolatomat Harry-vel.Hehe,de nem is járok vele.De hirtelen megtorpant a fejemben a kérdés.Mi van ha másképp akarja tönkretenni?Mondjuk ez hülyeség.De lehetséges.A facebook-omat nézegettem.Míg nem jött egy igen meglepő üzenetem Lucy-tól.

Szia:/tudod,nagyon rosszul esik hogy meg akartad ütni a barátomat,még ő nem tett semmi rosszat..elgondolkozhatnál,mielőtt cselekszel.azt hittem nagyon jóban lesztek,és hogy hárman meg talán Harry elmehettünk volna minden hova.hiszen emlékszel milyen régóta tervezzük a négyes randi dolgot.de ennek már befellegzett.bocsánatot kéne kérned tőle!:P-.-

Ez kész.Ő nem volt ott amikor gúnyoskodott velem?Lucy nem tudja mi folyik itt.Ez a levél most még inkább megnehezíti a dolgokat.De még talán várok egy kicsit azzal,hogy elmondjam a barátnőmnek mi van..Nem akarom hogy Niall Spencer-t hibáztassa mindenért,és hogy rosszat tegyen vele.Vagy velem rosszat tegyen.Nem tudom mit csináljak.. 

4.fejezet-A félresikerült randi

sziasztok:))xxremélem tetszeni fog a 4.fejezet,bár szerintem ez nem a legjobb:/:)mielőtt olvasnál,szintén nagyon köszönöm Brigi Máténak a már 2. díjamat:DD és köszönöm a 200+ feletti látogatást,az előző részekhez a kommenteket,pipákat..jólvan nem is húzom továbbxdd:))jó olvasást:)

Amanda szemszöge:

Életem legfélelmetesebb napja volt.Hiába ismerem Harry-t olyan rossznak amilyen,nem számítottam arra hogy egy rakás ember meg akart erőszakolni,és David-et olyan szinten megverik,hogy nincs magánál.Hogy mondjam el ezt apának és Anne-nak?Mondjam azt hogy megszöktem Harry-től mert le akart velem feküdni az étteremben?Hogy engem szexuálisan akartak bántalmazni,és David meg akart védeni,de agyonverték?Azért,bármennyire is furcsa ember Harry,de nem akarom megalázni,mert azért megmentett nem?Ezért hálás kell hogy legyek neki.De hazudni sem szeretnék a szüleimnek,meg az orvosoknak.És mi van akkor ha feljelentést tesznek ezek ellen,és megkérdezik hogy ez a baleset hogyan történt?Ez bonyolult.Nagyon.De majd meglátjuk mi lesz később.Mert előre azért nem látom a dolgokat.Még mindig a kocsiban ültünk,és a kórház felé mentünk.Sajnos az innen egy háromnegyed órányira van,és nagyon remélem,hogy Dav-nek nem lesz rosszabb az állapota.Útközben praktikusnak találtam,hogy felhívom apáékat hogy jöjjenek be a kórházba.Megtettem,majd miután letettem a telefont Harry-re néztem.Nem volt túl jó kedve,és valójában nem is volt kedve megszólalni sem.Furcsáltam,mert amikor Harry-nek rossz a kedve,akkor nem ilyen halál nyugodt.Mély levegőt vettem,majd bámulni kezdtem a körülöttünk lévő utcát,ahol ugyan az volt a helyzet,amikor az étterem felé mentünk.Tele szánalmas,lerészegedett emberekkel,akik egymásnak voltak esve.Teljesen értelmetlen volt az egész.Időközönként azért megnéztem szerencsétlen Davidet is,aki a kocsi hátsó ülésén hevert még kómásan.Nagyon reméltem hogy nem lesz semmi komolyabb baja neki.Már csak negyed órányira vagyunk a kórháztól.

-Figyelj Amy!-szólalt meg Harry-Mivel úgyis rákérdeznek hogy mi történt a randin,mondd el az igazat a szüleidnek.Az elejétől!Meg azt hogy hogyan történt ez a baleset-ezen kicsit elgondolkoztam.Most valahogy nem akartam.

-Nincs hozzá szívem Harry!-válaszoltam,majd vettem egy nagy levegőt-Még mindig nem értem a lényegét annak,hogy miért léptél bele az életembe,hogy miért pont én.Hogy miért haraptál bele a nyakamba.Hogy miért bukkantál fel mindig.De most megvédtél.És ezért nagyon hálás vagyok neked,és nem akarom hogy a szüleim egy rossz,szánalmas srácként ismerjenek téged,aki nem tud a lányokkal kellően bánni.De ugyanakkor dühös is vagyok,mert nem tudsz normális lenni érted?Tegyük fel azt az éttermes dolgot.Az meg mi volt Harry?-mondtam majd egy nagy levegő után a könyökömet az ablak aljához raktam,és  tenyeremre raktam a fejemet.Teljesen össze voltam zavarodva.Nem tudtam mi legyen,avagy mit tegyek.Harry is nagyon elgondolkozott valamin.

-Talán,jobb lenne úgy,ha kilépnék az életedből?-nézett rám komoly fejjel,majd megint az út felé vette a tekintetét.Erre nem reagáltam egyből.A lélegzetemet e mondat hallatán egy pillanatra vissza fojtottam.Az az egy év számomra nagyon ijesztő volt.Gyűlöltem Harry-t,mert nem hagyott békén.Mindig felbukkant,és a frászt hozta rám.És az a legutóbbi megjelölés a nyakamon.Úgy tudtam már hivatalosan is az övé vagyok.Legalábbis azt mondta nem?

-De a jelölés a nyakamon.Az nem az jelenti,hogy a tiéd vagyok?-néztem rá kérdően,és vártam a válaszát.

-De.Azt.De az meg mit számít szerinted?Ha nem követem azt ami a szabály könyvben van,a szuper képességem elveszik.Egy átlagos ember lennék,aki semmit sem tud.-mondta,majd elgondolkoztam.Ha olyan átlagos ember lenne mint én,akkor nem lenne azzal semmi gond.Akkor végre normális lenne.Csak akkor sosem látnám őt.De láttam rajta hogy milyen feszült,hogy nem tudja mit csináljon.Hihetetlen volt.Jót akart nekem.Ez,ez nem Harry!Ekkor jöttem rá,hogy vannak érzései.De belegondoltam valamibe.Ha ilyen marad akkor nem fog örökre eltűnni az életemből.De ez a rémes szokása még megmaradna.Megmondhatnám neki hogy ne zaklasson,és hogy nem úgy teszek,ahogy az ő megmondja.Mert örökre nem mehet ez így.

-Nem Harry!Ne tűnj el!-mondtam,amire nagyot nézett.Többet nem mondtam neki,és nem is állt szándékomban,mert még azt hinné,hogy hiányozna nekem.

Közben odaértünk a kórházba ahol anyuék kocsija már ott volt a parkolóban.Csak azt nem tudtuk hogy hogy vigyük be Davidet,mert már a kórháznál voltunk,ahol kihozhatnak egy gurulós fekvőágyat és rátehetik.De belegondolva amennyire siettünk,túl sokáig tartott volna mire kijönnek vele.Végül inkább megint megfogtuk és behurcoltuk a kórházba,ahol rögtön hozták is a betegágyat Dav-nek.Közben köszöntem apuéknak,akik rémülten nézték David arcát.A sok lila folt rajta nagy sokkba hozta őket.Valójában nem az volt,amire számítottam.Nem kérdezték meg hogy történt,vagy hol.Ez igen csak meglepett.A kérdezősködés helyett inkább követték az orvosokat,akik Dav-et hurcolták fel a betegszobába.De egy részben teljesen egyetértettem,mivel még is apa fia,és most ő számára biztos fontosabb a bátyám állapota,mint egy halomnyi kérdés feltevése.Úgy döntöttem én is velük tartok.Harry még mindig csendben állt mellettem.

-Én most hazamegyek.-mondta Harry.Teljesen össze volt zavarodva.

-Rendben.-válaszoltam,majd adott egy puszit az arcomra,és végignéztem ahogy távozik.Őszintén?Nem csak ő volt az aki teljesen összekuszálódott.

Ez végett elindultam a beteg szoba felé.Fogalmam sem volt hova induljak el,mert ez egy hatalmas kórház több száz szobával.Úgy gondoltam megkérdezek egy itt dolgozót.Amint megtettem felkísért David betegszobájába.Amikor beértem a kissé kórházszagú szobába,teljesen le voltam sújtva.Szörnyű volt ilyen állapotban látni azt a srácot,akit a világon a legjobban szeretek.Még nem kezelték,ezért gyorsan megnézhettük őt.Odamentem a beteg ágy mellé és ott állva néztem,ahogy a bátyám fekszik.Majd inkább letérdeltem,és az ágy szélére raktam a kezemet.

-Fent vagy David?-kérdeztem,közben megfogtam a kezét.Pont úgy ahogy sejtettem.Nem reagál semmit.De persze meg is értem.Felálltam,és mielőtt elmentem volna adtam egy puszit a homlokára,és kimentem a folyosóra.Leültem egy székre Anne-ék mellé,és csendben ültem.Nagyon reméltem hogy nem kérdezősködnek,mert nem akartam elmondani az igazságot.Aztán meg úgy éreztem elakarom mondani.De mégsem!Á..!Ez nagyon nehéz.A szívem mindkettőhöz húz.De én nem vagyok az a típus aki hazudni szokott bárkinek is.De ez most nagyon bonyolult.Tíz percig ültünk a folyosón csendben,amit nemsokkal utána a doki szakított félbe.Az arcán leolvasható volt a rossz hír,emiatt nagyon aggódtam.

-Egy kisebb agyrázkódást szenvedett,úgyhogy egy napot még itt kell hogy maradjon.-közölte az orvos.Elég durván megüthette az a fickó szerencsétlent.De legalább túlélte.Mindegyikőnk megkönnyebbült,bár így belegondolva az sem lehet valami kellemes.

-Amy,ha szeretnél,nyugodtan hazamehetsz ám,mi itt maradunk!-mondták apáék.Nem akartam egyedül hazamenni,ezért inkább itt maradtam volna még.Leültem melléjük,és apukám vállára raktam a fejemet.Úgy ültünk ott egy negyed órát.De inkább meggondoltam magamat.Elköszöntem Anne-éktől,majd hazaindultam.Nagyon meglepett,hogy ilyen sötétben hazaengednek.De nem számít.A kimentem a kórház kijárati ajtaján,és megpillantom Harry kocsiját.Azt mondta hazamegy,ezek szerint nem.Most valahogy nem volt kedvem Harry-hez,így inkább megkerestem a legközelebbi buszmegállót.

-Tényleg egyedül akarsz hazamenni édes?-szólt egy hang a hátam mögül,ami egyértelműen Harry-é volt.Egy nagy sóhaj után úgy döntöttem megfordulok felé.

-Igen,képzeld!-válaszoltam kicsit flegmán.Már nagyon fáradt voltam,minden álmom az volt,hogy ledőljek az ágyamba és aludjak.Nem volt kedvem Harry-hez.

-Na Amy,miért lettél hirtelen ilyen haragos?-ölelte át a derekamat erős kezeivel,és a fejét pedig a nyakam és a vállam közé támasztotta.Bevallom őszintén,így nagyon kényelmes volt.Fejemet automatikusan a vállához döntöttem.Majdnem elaludtam rajta.Nem válaszoltam,inkább csak pihentettem a szemeimet.Harry egy nagyon kicsit felnevetett,ahogy látta hogy aludtam.-Amy!-szólitott meg,amire én hirtelen feleszméltem.Megdörzsöltem a szemeimet,és megfordultam Harry felé.

-Öhm,bocsi igen mit akarsz?-kérdeztem kicsit megzavarodva.

-Nem szeretnél ma nálam aludni?-kérdezte,amire én egy nagyot néztem.Hm,elég érdekes lenne.De nem!

-Nem,bocsi.-mondtam,majd megnéztem a buszmenetrendet,majd az időt.Már este tizenegy volt,ilyenkor a buszok már rég nem járnak.Nem azért,de apuék  igazán szólhattak volna hogy ilyenkor már nem megy.-A fenébe,nem megy már busz!-mondtam magamban,amit Harry is meghallott.

-Hát az nem jó,szóval?Akkor ma nálam alszol ugye?-kérdezte,majd megint közeledett felém,és megfogta mindkét kezemet.Vettem egy nagy levegőt,majd elgondolkoztam.Megvárjam apáékat,akik egész éjszaka itt lesznek,vagy tartsak Harry-vel.Egyedül otthon elég ijesztő lenne.Hát jó.Meggyőzött!

-Jólvan Harry,nálad alszom indulhatnánk végre?-rohantam előre Hazz kocsijához,mire megint egy apró nevetést hallottam.A kocsihoz érve kinyitottam a kocsi ajtaját,és beültem.Írtam apának egy üzenetet,hogy ma Harry-nél alszom.Világ életembe nem gondoltam volna,hogy ilyet teszek..Soha!

-Tudtam hogy megfoglak győzni!-mondta,majd rám mosolygott,majd beindította a kocsit.

-Jajj,fogd be!-mondtam kómásan,ami Harry-nek nagyon bejött.De hát rajtam Harry-nek mi nem jön be?

Az úton egy pár szót váltottunk,majd filmszakadás minden.Szerintem elaludhattam a kocsiban.Arra keltem fel hogy Harry keltet.Gyűlölöm ha felkeltenek,ezért egyre morgósabb lettem.Nyújtózkodtam,majd vettem a fáradságot és kiszálltam Harry fekete opel kocsijából,kinyitotta a bejárati ajtót én meg egyből berontottam a lakásba.Te jó ég ez tuti nem Harry lakása,ez tuti nem!Ez,ez a lakás gyönyörű!Teljesen mást néztem ki Harry-ből.Olyan,sötét színű,rémes lakást képzeltem el amilyen Harry-hez illik.De ez ahhoz képest egész barátságos.

-Nagyon szép lakás!-dicsértem meg-Szüleid itthon vannak?

-Őhm..-nézett le a földre-Nekem nincsenek szüleim.-tette még hozzá.Úristen..Hát ezt hiba volt felhozni.De nagyon megsajnáltam őt.

-Nagyon sajnálom,nem tudtam,én..!

-Ne!Ne mondj semmit oké?-mondta idegesen.Most már tudom hogy nem szabad felhoznom a szüleit mint témát,úgyhogy inkább bólintottam egyet és kussban maradtam.Egy percig némán álltunk egy helyben,mindkettőnk elgondolkozott valamin.Én például azon,hogy hol aludjak,vagy hogy most mit csináljak.

-Khm!-köhögtem,ezzel felkeltve a nagyon gondolkozó Harry-t-Hol aludhatok?

-Hát természetesen mellettem!-mosolygott.A-a felejtsd el édes!

-Nem!-ekkor megpillantottam a mellettem lévő hosszú kanapét-Ezen a kanapén alszok!Nem vitázok!

-Nem!Ez a kanapé nem alvásra való!-állt mellém,miközben már a kanapén terültem..Oké..Figyelj,nem tudom kié ez a telefon,a tiéd nem?Talán szétkürtölhetném a hálón hogy Harry a pasim..

-Héj add vissza!-keltem fel a kanapéról,majd az emeletre futó Harry után rohantam-Ez nem vicces!-kiabáltam utána,mire ő a telefonomat bibrálta.Gyorsan kikaptam a kezéből,és vissza akartam menni a nappaliba.De az ajtó becsapódott,és nem tudtam kinyitni.

-Még mindig lent akarsz aludni?-kérdezte,közben leült az ágya szélére és a kezére támasztotta magát.

A száját megharapta,és végignézett rajtam.Sejtettem mire megy ki a játék.Morogtam,majd inkább bementem a szobából nyíló fürdőszobába.Kicsit körülnéztem,majd odamentem a tükörhöz.Csak úgy,megnéztem a nyakamon lévő harapást.Észrevettem rajta egy kis furcsaságot.Egyre feltűnőbb.Vagy csak én szerintem?De inkább ezt most hanyagolom.Visszamentem a szobába,és a látványtól leejtettem a telefonomat.Harry-n egy szál alsógatya volt.Nem jutottam szóhoz.

Végignéztem rajta,és emiatt olyan érzés töltött el,mint még soha az életben.Végül levettem a még testére szegeződő tekintetemet,és az arcára néztem.Mosolygott.A lélegzetem is elállt,főleg abban a pillanatban,amikor közeledett felém.Soha nem éreztem még ilyet,amilyent akkor.Egyszerűen nem tudom elmondani.Amikor észhez kaptam,már a szánk összeért,amit egy forró csók követett.Nem tudtam mit csináljak,a gyengeség elkapott.Nem tudtam ellenállni neki.A falhoz nyomott,és ott folytattuk.Még is mit művelek?Ezt nem tehetem!
  

3.fejezet-A randi

 hello kedves olvasó:DDmeghoztam a 3.részt,remélem tetszeni fog:)mielőtt belekezdenél,nagyon szépen köszönöm az első díjamat Anna Gray-nek(a díjaknál be van linkelve a neve),és nagyon köszönöm a 4 feliratkozót a blogomban:))és ha már itt jársz,hagyj magad után egy komit létszi,mert nekem ez a visszajelzés:))de pipa is jöhet,valamint oldalt van egy közvélemény kutatás,ott szavazhatsz:)most ennél a résznél úgy döntöttem,hogy más-más szemszögéből írok(tudjátok mint például Amanda szemszöge,Harry szemszöge),mert ezt a részt már nem lehet csak Amanda szemszögéből nézni.:)jó olvasást!

Amanda szemszöge:

A kocsiban ültünk.Fogalmam sem volt,hogy Harry hova akar vinni.A vidék ahol kocsikáztunk nem tűnt valami barátságos helynek.Ami ebben a legrosszabb volt számomra,hogy nem tudtam hogy hol vagyunk egyáltalán.Lehet hogy ismerem a környéket,csak sötétben teljesen más.Nem tudom.Kinéztem a kocsi jobb alsó oldalán,és két részegnek tűnő srác egymásnak estek.Sorban pisilik le a kerítéseket..Undorító!Harry csak mosolygott,mire én is egy kicsit visszamosolyogtam.Most valahogy úgy érzem biztonságban vagyok mellette és eszembe jutott egy mondat.Ő rendes,ha úgy van minden ahogy ő akarja.Ez most bebizonyosodott.Furcsa,de valahogy megkönnyebbültem.

-Gondolom kíváncsi vagy hova megyünk.-vetett rám egy pillantást vezetés közben.Hát igen Harry,már vagy egy fél órája erre vagyok kíváncsi.

-Hát eléggé..-válaszoltam,majd a szememet újból a verekedő,ordibáló fiúk felé szegeztem.

-Elviszlek egy étterembe.Onnan meg megyünk egy menő szórakozó helyre.-mondta,majd bekanyarodott egy parkolóhelyre,ahol le is parkolta a kocsiját.

Bólintottam,és megkönnyebbültem,mert már eszembe jutott hogy ezt a helyet ismerem.Az étteremmel semmi bajom sincsen,ráadásul az egyik kedvenc éttermembe hozott el.Igaz,közel van a gengszterbandák "törzshelyéhez",de az ételek maga a mennyország.De a diszkó ideális randihelynek?Ha az randi Harry-nek hogy egy csoport részeg,pedofil tuskó közé visz engemet,akkor nagyon téved.Ismerem ezt a közeli szórakozóhelyet,állítólag a legveszélyesebb hely a gengszterbandák törzshelyével együtt.Nem nagyon pártoltam ezt az egészet,de megvédeni megtudnám magamat.Végül bementünk a Peter's Restaurant-ba,és Harry már előre kibérelt nekünk asztalt,az étterem egyik részén,ahol csak is mi ketten lennénk.Egy részből rendben,mert azoktól a nyüzsgő emberektől nem tudnánk rendesen beszélgetni.De de várjunk.Ez érdekes lesz.Még sosem beszéltem Harry-vel olyan sokat,mindig csak pár szót.Így legalább megismerhetem,valamint,megtudhatom hogy miért harapott meg,meg ilyenek.Ebből a szempontból,részemről rendben.De vajon biztonságban lennék e vele az étterem egy olyan részén,ahol csak mi ketten lennénk,és az ajtót be lehet zárni?Na,már a perverz gondolataim beindultak.De kinézem az ilyesmit Harry-ből.Rendeltünk kaját,és innivalót,amikre nem kellett olyan sokat várni,öt percen belül meg is jöttek a rendeléseink.

-És?-vágott bele a mondatába-Eddig hogy érzed magadat?-kérdezte kicsit szerényen,ami meglepett.A szerénység nem Harry.Talán tényleg tud jó srác lenni.

-Hát..-néztem Harry-re,aki megint bevetette azt a fura nézését,ami úgy megmondom őszintén,nagyon bejött.De azért igen,eddig nem történt semmi veszélyes dolog sem.-Igen,jól.

-Hm.-hümmögött,közben a kajáját rágta,amit le is nyelt-Megkóstolod?-nyújtotta hozzám a számomra a világ legerősebb borát.Soha kisapám,egyszer már kikötöttem miatta a rendőrségen,és szerencsémre akkor nem ítéltek el.

-A-a!-ellenkeztem-Soha Harry!Már mentem miatta a..

-Rendőrségre.-válaszolt-De oké,akkor én sem iszok.

-Ezt honnan a fenéből tudod?Már elég régen történt..-kíváncsiskodtam.Ezt honnan tudja?Akkor még tudtomban nem volt része még az életemnek.Tizennégy éves voltam,és a barátaim megkóstoltatták velem.Az az egy korty már a rendőrséghez vezetett.Borzalmas.Talán akkor már ismert?

-Elég régóta ismerlek Amy!-állt fel majd odaült mellém-Szinte már mindent tudok rólad!-tette hozzá,majd figyelmes lettem arra,hogy a keze megint a combomon landolt.Jó tudni hogy ennyire szeretni a combomat,de ez egy randi nem?Le akar velem feküdni,vagy mi?Kicsit kínos helyzetben voltam,és úgy éreztem hogy haza akarok menni.Remek!

-Harry mit akarsz?-kérdeztem amikor már épp a nyakamat csókolgatta-Éppen?-tettem hozzá a szót amit nem tudtam,amikor elért az érzékeny pontomig.

-Téged.-válaszolt,amikor már a fekete bőrdzsekijét húzta le.Kicsit meglepett,hogy egy étteremben akarja,ahol kamera is van.

-Harry állj le!Ez egy étterem!Nem vagy normális!-löktem el,majd felálltam a helyemről,és felszedtem a táskámat.Menni akartam.-Haza megyek!-majd odamentem az ajtóhoz,amit ki akartam nyitni.De nem nyílt ki.-Hol a kulcs,add ide?!

-Kulcs?Miféle kulcs?-kérdezte,játszva a tudatlant.A kulcs benne volt a zárban,ne nézzen már hülyének.

-Ne játszadozz velem Harry,úgyhogy kérem a kulcs..!-mondtam,de megint befogta a számat.Vicces.Tudta jól hogy legutóbb is bedőltem neki emiatt.Megint.Megint belenézett a szemembe,de ezentúl másképp.Látszott benne,hogy vággyal teli,de ugyanakkor kicsit dühös is.De ezentúl nem dőlök be a bociszemeinek.A falhoz voltam nyomva,de nem sokáig.Ellöktem,de úgy,hogy majdnem farra esett.De legalább beverte a hátát az asztal szélére.Mivel tudtam mi lesz ennek a következménye,gyorsan elővettem a gázspray-t amit David-től kaptam.-Van ám ilyenem is Harry,úgyhogy vigyázz!-fenyegettem meg.

-Hú de félek ettől!-mondta megjátszva,majd amikor közelebb jött,megnyomtam,és ráfújtam.De meglepő módon nem lett tőle semmi baja.Furcsáltam.Majd kikapta a kezemből a spray-t,és szó szerint összezsugorította erős kezeivel.-Na,most mit csinálsz szivi?-dobta el a már összement flakont.Nem válaszoltam semmit,csak nézegettem körül a szűk kis ebédlőszobában,hátha van e valami kiút.Aztán megpillantottam egy vészhelyzetre való létrát a díszfüggöny mögött.Hogy Harry ne tudja bezárni magától,mielőtt felmenekülnék,eltereltem a figyelmét.

-Figyelj édes..Kivennéd a táskámból az óvszert?-álltam elő ezzel.Kicsit kínosan éreztem magamat,hogy pont ezt mondtam.De Harry-nek tetszett az ötlet.

Így míg a táskámban kutakodott,gyorsan odarohantam a díszfüggöny mögötti létrához,és amilyen gyorsan csak tudtam,felmásztam,és kinyitottam a a tetőrészi ajtót.Láttam hogy Harry mászik fel utánam,ezért gyorsan rácsaptam az ajtót,majd rohanni kezdtem.Szerencsére a telefonom magamnál volt,így feltudtam hívni Davidet.Közben kerestem egy lejárót ahol lemehetnék a tetőről.Amint találtam egyet,gyorsan lemásztam,és futottam,közben Dav-et tárcsáztam.

-Szia hugi mi a helyzet?-szólt bele a telefonba.

-Gyere értem a Peter's restaurant-ba,kérlek!Megszöktem Harry-től,és úgy látszik követ!

-Megszöktél?Hú!Megyek érted,de vigyázz magadra!

-Rendben!-válaszoltam,majd letettem.

Kerestem valami menedéket ahova elbújhatnék.Egyszer futás közben találtam is egyet,két emeletes ház között.Oda elbújtam egy nagy kuka mögé.Egyszer csak kinéztem,és Harry sétált el valamerre.Szerencsémre nem jött be ide.Amúgy is nagyon félek.Korom sötét van itt.Amikor felálltam,és úgy éreztem már nincs itt,így gyorsan ki akartam menni onnan.De egy erős kéz megfogott.Azonban nem Harry volt.

-Kit látnak szemeim?Egy újabb préda!-mondta egy igen szörnyen festő alak,aki tele volt tetkókkal,meg pirszingekkel.Ugyanúgy mint a többi tíz-tizenöt társai akik körülvették.Nagyon féltem.

-Mit akarnak tőlem?-kérdeztem akadoztatva a szavaimat.Hátráltam,de nem sok sikerrel,mert már a hátam mögött is volt valaki,aki lefogott.Vagy talán inkább lefogtak,mert többen voltak.Erős karjaikban ficánkoltam,de  nem tudtam onnan szabadulni,így nem tehettem mást,minthogy segítségért kiáltoztam.-Segítség!Segítsen valaki!-kiabáltam tiszta tüdőmből,de befogták a számat.Odakötöztek az emeletes ház falához,és vetkőztetni kezdtek.

Harry szemszöge:

Nem találtam sehol.Azt hiszem elvesztettem.Azt hiszem most egy nagy barmot csináltam magamból.Mi van ha valami baja esett?Azt én rám fogják kenni.Egyszer csak megpillantok egy autót ami az út szélére beáll.Majd kiszáll belőle egy srác.És aztán eszembe jutott.Amanda bátyja,David.

-Hé te!-állt elém magabiztosan.-Harry igaz?Hol a húgom te balfasz!-ordította le szó szerint a fejemet.

-Fogalmam sincs!Elmenekült és eltűnt!Már egy tíz perce csak őt keresem!-visszakiabáltam,amire David jelzett a kezeivel,hogy ne kiabáljunk.

-Figyelj,később még számolunk érted?De most együtt meg kell találnunk,elhiszed hogy azok a gengszterek elkapták?

-Erre még nem is gondoltam basszus!-vakartam meg a fejemet,majd kulcsba tettem a kezeimet.

-Akkor menjünk oda!Figyelj,vedd fel ezt,én felveszem ezt!-adott a kezembe egy fejpántot,ő meg hogy keményebben nézzen ki,egy farmer kabátot.Nagyon nem értettem a jelentőségét.

-Hát ezt soha az életben nem veszem fel ne haragudj!-kinevettem ezt a pántot,ami számomra elég buzisnak néz ki.

-Vedd fel.És húzzunk!-mondta,majd egy kiáltásra lettünk figyelmesek.Ez biztos Amy.Nem szoktam másnak engedelmeskedni,soha,de most felvettem az a pántot.Nem tudom miért,csak.

Végül rohantunk vissza az étterem felé,elvégre onnan hallottunk egy kiáltást.Rohanás közben figyelmesek lettünk két emeletes ház között egy csomó fickóra,aki egy lányt kötöztek a falhoz,akin már nem volt semmi,csak egy bugyi és egy melltartó.Amy volt a lány.Ekkor előjött bennem a felelősségösztön,hogy miattam került ide Amanda.Előjött bennem a harag,a düh,és az érzés,hogy szétmarcangoljam ezeket az embereket.De David lefogott.Szépen odasétáltunk és megszólítottuk őket.

-Hé emberek!-szóltam,majd a kezeimet ökölbe tettem.

-David,Harry!Segítsetek!-kiabált hozzánk Amanda már könnyekbe lábadva.

-Pillanat húgi!-szólt Amandához David,ezután következtek a nem vár fordulatok.

-Nézzétek,a göndör vámpír és egy másik homokos haverja!-gúnyolt ki minket "Mr.Ökör,a banda vezére.Őszintén?Kicsit sem futamodtunk meg ettől a mondattól,inkább kiröhögtük őket,amire mindannyian felvonták a szemöldöküket.

-Húha ez aztán a beszólás!-szólt be David.A célja az volt,hogy felidegesítse ezeket az embereket.-Na engedjétek el a húgomat amíg szépen mondom!

-Ó szóval te a bátyja vagy,mi?-kérdezték szintén úgy gúnyosan.De már elegünk volt a beszélgetésből.Direkt húzzák az időt?Mi meg direkt agyon ütjük őket.David-el bólintottunk egymásnak,ezt követte a verekedés.Szó szerint nekik rohantunk,és ütni kezdtük őket.Ami a szerencsénk volt,hogy David-nek is volt némi harci ösztöne,és nem csak nekem.Nagyon jól verekedett,míg nem ki nem ütötte valamelyik állat.Kérte hogy mentsem meg a húgát.Azon vagyok.Sorjában kiütöttem őket.Nem volt túl nehéz.Gyorsan odamentem Amandához és kikötöztem onnan.Gyorsan felöltözött és odament a bátyjához.

-David!Kelj fel kérlek!-sírt,majd megölelte.-Mit csináljunk Harry?

-Bevisszük a kórházba.-vettem egy nagy levegőt,és válaszoltam.Felkaptuk David-et,és elhurcoltuk a kocsimig.Befektettük őt a hátulsó üléshez,mi meg előre ültünk,majd elvittük az orvoshoz.Amanda csak sírt,én meg nem tudtam mit tenni.     

2.fejezet-Muszáj?

sziasztok!megírtam a 2.részt,remélem tetszeni fog:)és köszi annak a 2 feliratkozónak,nagyon sokat jelent számomra:))pipát,komit,feliratkozókat még nagyon szívesen várok!nem is húzom tovább az időt,jó olvasást!;)

Hazaértem.Csak Anne volt otthon,aki egy finom ebéddel kedveskedett a családnak.És nem hittem a szememnek ki volt ott.A táskámat és a telefonomat a földre ejtettem,a kezemet pedig a szám elé raktam.

-Anne,ő meg mit keres itt a házunkban?-kérdeztem,mire újból előjött az érzés.Remegek!

-Ugyan már Amy!Tök aranyos fiúnak tűnik!-mondta,majd ránézett a számomra sátáni,rémisztő személyre,Harry-re.-Azt mondta randitok lesz.

-Szia Amy!-köszönt nekem teli vigyorral a száján,tettetve az ártatlan "randipartnert".

-Ja,aranyos,de ha ismernéd..-mondtam magamban,majd felkaptam a földre ejtett cuccaimat,és  felrohantam a szobámba,majd bezárkóztam.

Neki támaszkodtam az ajtómnak háttal,és lejjebb csúsztam mígnem ülőhelyzetbe nem értem.Hülyeség volt bezárni az ajtót,mert Harry így is-úgy is betud jutni a szobámba.Elgondolkoztam.Vajon hogy rázzam le magamról?Miket is beszélek,mert bármit is tennék,ő aztán nem menne sehova.De inkább ezt még hanyagoltam.Felálltam és unalmamban össze vissza sétálgattam a szobámban,de eszembe jutott,hogy házit kell csinálnom.Nem törődve a még mindig nappalinkban lévő Harry-vel,nekiálltam a leckének.Vártam hogy David megérkezzen míg Harry itt van,hogy jól ellássa a baját.De szép kis álom.Dav kicsit későn érkezik,körülbelül akkor amikor apukánk,addigra meg Harry kitudja hol lesz,avagy velem hol lesz.Egyszer csak egy hangra lettem figyelmes az ajtómon kívül.

-Amy,engedj be,beszélgetnünk kell valamiről!-szólt egy mély,férfias hang,ami egyértelműen Harry volt.Ez a mondat kicsit meglepedt,de nem szóltam semmit,inkább csináltam tovább a matekot.-Amanda!-tette még hozzá.Oké,nem értem,hiszen ő maga is át tud jönni nem?Hiszen tudja magát "teleportálni",vagy át tud jönni a falon.De a fene sem tudja hogy csinálja,de ez most jelenleg nem érdekel.De meglepő módon eszéhez kapott,és nem tudom melyik féle képpen,de bejutott a szobámba .

-Szóval házit csinálsz?-sétált felém,mire én még kussban maradtam.-Attól még válaszolhatnál!-jött közelebb.Nem szívesen,de vettem a fáradságot és szóltam neki néhány szót.Megfordultam a gurulós székemmel Harry felé.

-Miért csinálod ezt Harry?Ha így akarsz hozzám közeledni nagyon tévedsz kis..-mondtam,de nem tudtam befejezni a mondatomat,mert befogta a számat.A kezei mint a szikla.Erősek voltak és kemények.Hümmögtem,de a kezeit nem vette el a számtól.

-Ne mondj semmit ha lehet!-mondta majd egy enyhe mosolyt ejtett a száján,majd a szemembe nézett.Én is az övéibe.

Egy pillanatig teljesen elgyengültem.A szemei..Nagyon..nagyon szépek.Mintha nem azt a Harry-t láttam volna mint eddig.A kezeit elvette a számtól.Egy szót sem szóltam.Felállított a székemről és egyre közelebb jött hozzám.A testünk már egymásnak volt "nyomulva",és egy igen forrónak tűnő csókot nyomott a számra,majd onnan a nyakamhoz tért,amit egy kicsit furcsáltam.Ekkor kaptam észhez,majd ellöktem magamtól.

-Mit művelsz?Hogy képzeled?-dadogtam,majd éreztem a nyakamon hogy van ott valami.A kezeimmel végig húztam a fájó résznél,majd gyorsan a tükrömhöz mentem.Amikor kapcsoltam,hogy Harry megjelölt,azonnal pánikba estem.Szintén a kezeimet a számhoz tettem,majd onnan el.Nem nem mertem egy szót sem szólni,pedig igen csak lehetett volna.Szépen lassan Harry felé fordultam és ő csak mosolygott.

-Most már hivatalosan is az enyém vagy.-jött közelebb hozzám,és meg akart csókolni.De én félelmemben nem tudtam mit tegyek,úgyhogy kicsit ellöktem.Láthatóan Harry-nek ez nem tetszett.-Este majd jövök érted!-kacsintott,majd megint az a megrémisztő nézés.Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy a szemei más színt mutatnak.Még pedig piros színt.Nekem ez túl sok volt egyszerre.Nem emlékszem másra,csak hogy elestem,és becsuktam a szemeimet.

***

-Amanda!-hallottam egy viszonylag magas férfihangot.Gondoltam,ez biztos David lehetett.Kinyitottam a szemeimet,és megnyugodtam.David,Lucy,Jessica,Anne és apukám vettek körül.Harry sehol.És nagyon megvoltam könnyebbülve.Felültem,majd mindenki a nevemet elejtve átölelt.Viszonylag örültek hogy felkeltem.

-Mi történt kicsim?-kérdezte apa,még én kerestem valami kifogást.

-Kiszáradhattam?-mondtam,mire Jessica felajánlott nekem egy pohár vizet.Ő lement,és kértem hogy Anne és apa menjenek ki a szobámból egy kicsit.Ez végett ők is kimentek.Csak Dav és Lucy voltak velem a szobámban.

-Na tényleg mi történt Amy?-kérdezte David.Úgy látszik ő tudta hogy hazudtam.Közben Jessi is bejött az egy pohár vízzel,és odaadta nekem.

-Harry elment,ugye?-kérdeztem kicsit rémülten.

-Hát itt biztos hogy nincs.Miért itt volt?-kérdezte Lucy felvont szemöldökkel.

-Igen..-válaszoltam,majd egy nagy sóhajtás után kiböktem,hogy mik történtek és hogyan.Végül letettem a vizet a szekrényemre,és kicsit bizonytalanul,akadozva,megmutattam nekik a harapásnyomot,amit Harry hagyott a nyakamon.

-A rohadék!-mondta David,közben a nyakamat nézegették.-Nem fog téged elvinni sehova az az agybeteg.

-Vagy..jobban teszed,ha elmész vele!-mondta Jessica,amin mindegyikőnk csodálkozott.Nagyon meglepett ez a mondat tőle.Kíváncsi lennék ha az én helyemben lenne,és így rájönne,hogy milyen nagy kihívás lenne ez számomra.

-Nem,nem,nem,nem,nem!-mondtam-Miért is?

-Gondolj bele Amanda,hogy Harry mit csinálna veled ha nem mennél el vele!Hogy nem jót,az biztos!Utálja ha elutasítják,vagy ha nem úgy vannak a dolgok,ahogy ő szeretné.-mesélte Jessica.Hű,vajon honnan tudhat ennyi mindent Harry-ről?

-Talán igaza van neki!-mondta Lucy,közben a földet bámulta.-És David..Ha nem akarod hogy Amy-nek komoly baja essen,akkor hagynod kéne,hadd menjen.-tette hozzá David-nek,aki enyhén oldalra döntve a fejét kicsit elgondolkozott rajta.De hahó!Én is itt vagyok,elvégre nekem kellene elmennem vele!

-Várjatok!-mondtam,majd vettem egy mély levegőt.-Nem lenne túl kockázatos ez?

-Csak jót akarunk neked!-mondta Lucy.David még mindig csendben volt,és nézett ki a fejéből.

Elgondolkoztam.Vajon tényleg jobban járnék-e?Lehet.Talán tényleg nem halnék bele.Vagy mégis?David végre megfordult,és egymást néztük.Én kérdően néztem rá,hogy most hogy legyen.Ő meg vállat vont.Nagy levegőt vettem,és lenéztem.

-Talán tényleg jobban járnál.-mondta David kicsit akadozva,de ez azt jelentette nála hogy rendben.Szóval,ennyi.

-Elmegyek.De ha valami bajom lesz..!

-Nem lesz semmi bajod.-mondta Jess.-De jól vigyázz vele.Tud rendes srác lenni,de fogadj szót,ha azt akarod.-tette még hozzá,mire én rábólintottam,de kicsit meglepődtem.Ő rendes srác?Jó vicc.De hát jól van,majd még meglátjuk mi lesz.

***

Már idő volt.Harry írt hogy készülődjek,mert perceken belül a házunkhoz ér.Nagyon nem várom ezt a bizonyos randit ezzel a félkegyelművel.Azt sem tudom hova megyünk,vagy hogy mit csinálunk,és főként hogy mi a fene lesz..Egyszer hirtelen a telefonom üzenetjelzőjére lettem figyelmes.Harry írt:Itt vagyok a házatok előtt,gyere le.Amúgy meg mondták már neked,hogy nagyon dögös vagy meztelenül?:D.Úristen.Ne,ne,ne!Hogyan látott meg?Mindegy,de ez akkor is pofátlan volt tőle.Lementem és elköszöntem mindenkitől.David-el megöleltük egymást.Kérte hogy vigyázzak magamra.Hirtelen a kezembe nyomott egy csípős spray-t,amivel kérte,hogy fújjam le ha valami olyat csinál.Kössz bátyus,ez még biztos jól jön!

-Szia cica,milyen jól nézel ki!-mondta,mire én nem túl lelkesen válaszoltam egy sima "kössz"-t.Harry egy pillanatra oldalra szegezte a száját,majd kinyitotta nekem a  kocsiajtót hogy üljek be.Nem volt kedvem az anyósülésen ülni mellette,de eszembe jutott Jessica mondata:Tegyem azt,amit mond.Jó,beültem mellé,majd beült a vezetőülésre,és elindultunk valahova.

-Hova megyünk?-kérdeztem.Amerre épp mentünk,arra nagyon sötét volt.A lámpák egyértelműen világítottak,de a hely nagyon ijesztő volt.

-Valahova.Majd meglátod!-kacsintott,majd a vezetésre koncentrált.Megint kezdtem félni,de ha azt csinálom amit mond,akkor nem lesz semmi baj.Ez az a dolog ami megnyugtatott valamennyire.De amúgy tényleg..Azt csináljam amit mond?Végig?Biztos nagyon nehéz lesz neki mindezt megtenni.



 

1.fejezet-Felbukkant "ő"

Felébredtem.Az ágyamon hevertem,a takaróm és a párnáim a földön voltak.Biztos valami rosszat álmodhattam.Emlékszem,Harry is benne volt,de pusztán csak egy pillantásra.-Felültem,majd az egyik könyökömön támaszkodva megvakartam a szememet.Nem tudtam felállni,mert az ágy egyszerűen visszahúzott.De megpillantottam az órámat.Reggel hét óra volt,és egyből kapcsoltam hogy nekem ezen a napon van nulladik órám is.

-Ne!-pánikoltam,majd gyorsan felpattantam az ágyamból,és rendbe szedtem magamat.

Nem késhetek el,mert órák után egy órán keresztül bent kell ülnöm az osztályfőnökömmel egy teremben.Rémálmaim egyike.De most már mindegy.Ahogy éreztem hogy készen vagyok,lerohantam nehéz táskámmal együtt az emeletről,a nappaliba.Gyorsan felkaptam a két szendvicset és az innivalómat amik egy zacskóban voltak,és betettem a táskámba,majd rohantam a suliba.

***

-Bocsánat hogy késtem,csak..-mondtam,amikor beértem az osztályerembe.De szokásos módon Mr.Cleen nem hallgatott végig.

-Leülni!Büntetés nálam,órák után!-kiabált rám Cleen,amit egy kissé flegma fejjel viszonoztam.Leültem.

-Nos,ez egy nem várt pillanat volt Skiller.-mondta,majd terelte a témát-De bemutatom nektek az új osztálytársatokat,Harry-t.Gyere be Harry!-mondta nem túl lelkesen.

Nagyot néztem,amikor ezt a nevet meghallottam.A szám félig tátva volt.Tekintetemet a legjobb barátnőmre,Lucy-ra szegeztem,aki csak vállat vont nekem.Mindenesetre reméltem,hogy nem az a Harry,amire így egyből gondoltunk,hanem valaki más.Biztos nem csak egy ember létezik,akinek a neve az.Ezután ránéztünk az osztályteremből nyíló igazgatói szoba ajtajára.Egy göndör hajú,zöld szemű gyerek jött be az osztályba,akin bordós piros felső,és nagyon sötét kék farmer volt.Abban a pillanatban a pupilláim kitágultak,és nem sok kellett ahhoz hogy felálljak a helyemről,amikor rájöttem hogy ő az.Az a Harry.Csak kicsit szokatlan stílusban.Ez egy jel.Egy jel arra,hogy már a suliban is közelebb akar férkőzni hozzám,és nem csak a saját házunkban.Nagyon gyorsan vert a szívem,mert már nem érezhetem magamat elég biztonságban már a suliban sem.De most nem kürtölöm szanaszét,hogy ő a zaklatóm aki állandóan felbukkan.Elmondom Lucy-nak,a bátyámnak David-nek,és egy másik nagyon jó barátnőmnek,Jessica-nak,hogy mi van.Bennük megbízom.Ennyi.

-Heló,Harry vagyok!-mutatkozott be,majd Mr.Cleen leültette.Igen,pont a mögöttem lévő,üres,egy személyes padra.

A szívem olyan gyorsan vert,mint még soha,amikor rám vetette a tekintetét.Egyre jobban féltem tőle.Úgy látszik ezt Harry is észrevette,aki csak kérdően nézett felém.Édes istenem,mintha nem ismerne..Leült mögém.Kínosan éreztem magamat,amikor éreztem hogy engem figyel.Éreztem,mert ez már egy szokványos szituáció,amit már az elmúlt egy év alatt többször is megtapasztaltam.De.Lucy,aki a mellettem lévő egy személyes padon ült,egy kis cetlit adott át a kezembe,amin ez állt:Ő az a srác?."Ráigeneltem",majd kérte,hogy adjam neki vissza a cetlit.Mindig téged bámul:/.Írta megint,majd vettem a bátorságot és lassan megfordultam.Ekkor már nem nézett,mert írt valamit,de egy kicsit felhajtotta a fejét és rám nézett.Nagyot nyeltem,amikor rám vigyorgott,majd inkább előrefordultam,és hallgattam a tanárt.És egy levélre lettem figyelmes a padon,amin ez állt:Mivan szépség,félsz tőlem?.Megint nagyot nyeltem,majd inkább nem fordultam hátra.Fogalmam sincs,hogyan került oda az a levél a padomra.De nem lepődtem meg igazán,mert már eljátszott velem már ilyesmit.De akármennyire sem akartam ránézni újból a levélre,mégis megtettem,és furcsa módon egy újabb üzenet állt rajta:Órák után a büntiszobában találkozunk;).Ekkor már nem bírtam.A félelem és az idegesség teljesen kihatott rám,majd hirtelen felálltam,és felkaptam Harry levelét.

-Mr.Cleen,ki kell mennem.-mondtam zaklatottan,és kiviharoztam az osztályteremből,és a mosdó felé vettem az utamat.

Bementem a lánymosdóba.Elegem volt.Neki támaszkodtam a falnak és egyre lejjebb csúsztam,és könnycseppek folytak végig az arcomon.Nem hittem volna,hogy ennyire meg fogok futamodni tőle.Ez már nekem túl sok volt.Szörnyen féltem tőle.Minden nap látni fogom,és a közelembe lesz,nem úgy,mint eddig.Igazából,amióta ő felbukkant arra pályáztam mindig,hogy beszélek vele,és megkérdezem hogy mit akar.De most valahogy nem megy ez nekem.Fogtam a levelet,és ki akartam dobni a kukába.De mégsem dobtam ki.Meg akartam mutatni Lucy-nak,Jess-nek,de főként David-nek.Felkaptam a fejemet,amikor arra lettem figyelmes,hogy a mosdóajtó nyílik.Szerencsére Lucy volt az,aki megnézte,hogy mi van velem.

-Mit csinálsz a földön Amy?-nyújtotta ki a kezét majd felállított.-Miért sírsz?Harry?

-Félek.-válaszoltam,közben a földet bámultam.Majd felnéztem rá.-Mit kereshet itt,és mit akar?

-Téged.Szerintem.-válaszolt,mire mindketten csenden álltunk egy pár másodpercet.-De mi van azzal amit mondtál nekem?Hogy,beszélsz vele?-tette rá a kezeit a vállamra.

-Nem megy!Nem tudom miért.De nézd ezt a levelet!-adtam át a kezébe Harry levelét.

-Mivan szépség,félsz tőlem?A büntiszobában találkozunk..Te jó ég..-olvasta fel Harry levelét kicsit gúnyosan.-De hogyan került az hozzád,amikor nem is adott oda neked semmit.

-Trükk?Varázslat?-tippeltem,majd visszavettem  levelet,és elraktam.

-Mindegy,menjünk vissza órára mielőtt nekem is büntetést kell kapjak.-mondta,majd visszamentünk a terembe.

Visszamentünk az osztályterembe,ahol észrevettük,hogy Harry ott áll a tanári asztal előtt ahol Mr.Cleen ült,és az ellenőrzőjébe ír valamit.És elhangzott a mondat:Órák után az irodalomteremben!És ez neked is szól Skiller!Végem.Mit csináljak egy teremben ezzel a két elmeháborodottal?Nagy..Nagy pechben vagyok.

***

Ez a nap kikészített.Hála istennek,a többi órán nem ült a közelemben egyáltalán.Szerencsémre ő a terem másik végén ült.Kivéve most,a büntiszobában.Cleen egymás mellé ültetett,és megfenyegetett,hogy ha elmerünk ülni egymás mellől,plusz egy óra büntetést kapunk.Fogalmam sem volt,hogy abban az egy órában mit csináljak.Telefont elvették,és minden cuccunkat.

-Hm.-hümmögte Cleen,közben minket nézett.-Jól néznétek ki együtt!-mondta gúnyosan,majd nevetett.Nem tudom hogy ő hogy van vele,de én egyáltalán nem értem a vicc lényegét.Bár mondjuk az ő vitteit ki érti?

Ránéztem Harry-re aki rámmosolygott.Én meg viszonzásként meg akartam ölni a szemeimmel.Ültem és bambultam.A kezeimet összekulcsoltam,és vártam,hogy az az egy óra mikor telik el végre.És hát Mr.Cleen tudja,hogy hogyan kell egy tini életét "tönkretenni".

-Na,nekem most el kell mennem egy pár percre.Körülbelül húsz perc és jövök!-vette fel a bőrtáskáját,és elindult kifelé.

-Várjon kérem!Ne hagyjon itt vele kérem,kérem,kérem!-könyörögtem már térden állva.De mint szokásosan,nagy ívben szart rá.Kiment,majd bezárt minket.

Álló helyzetben voltam,és megint kulcsba tettem a kezeimet.Nem fordultam meg,jobb volt állni.Szörnyen féltem.Elképzelni sem mertem,hogy mi fog történni abban a húsz percben.

Úgy éreztem nem bírom.Ha nehéz,nem érdekel,de már egy éve azon törekszem,hogy beszélek a fejével.Hát itt az alkalom.

-Na jó,mit akarsz tőlem?-fordultam meg,majd kicsit hátráltam amikor felállt,és jött felém.

-Miről beszélsz cica?-kérdezte,amikor már teljesen a falhoz nyomott.

-Egy éve nem hagysz békén!-löktem el magamtól-Mindig felbukkansz,amikor már nem kéne!Ki vagy te?

-Harry.Többet nem mondhatok.Majd a randinkon jobban megismerhetsz.-kacsintott,majd elment a táskájához,és elővette a telefonját.

-N..Mi?Nekünk nem lesz semmi randink!-kiabáltam,majd abbahagytam,ahogy láttam hogy néz rám.Ez az a nézés.Amitől mindig féltem.Biztos nem tetszett neki az elutasítás.Megint odajött hozzám,mire én hátráltam tőle.

-Ne mond hogy ne!El jössz velem és kész!-mondta azzal a mély,rekedtes hangjával.

Vele elmenni randira?Soha az életben!Mit csinálna velem?Biztosan nem jót.Leültem egy messzebbi padra,csak jó messze Harry-től,és csendben ültem.Most először az életemben,nagyon vártam hogy Mr.Cleen bejöjjön a terembe.De hirtelen arra lettem figyelmes,hogy Harry odajött hozzám,és mellém ült.Én csak bámultam egyenesen a táblát,elvonva a figyelmemet Harry-től.De a táblára való tekintetemet eltereltem a combomra,amit Hazza simított végig.A pofozás szélén álltam,amikor észrevettem hogy Cleen kinyitotta az ajtót,és kezével jelezte hogy mehetünk kifelé.Én voltam a világ legboldogabb lánya,amikor végre hazamehettem.Felkaptam a táskámat és kirohantam a teremből,egyenesen haza.És nagyon remélem,hogy nem lesz semmilyen randi.Alig vártam hogy beszéljek David-el erről.

Prológus

-Az életem teljesen normális.Van egy testvérem,barátaim,és ami legfontosabb,egy apám és egy nevelőanyám.De akadt egy kis gondom.Egy ijesztő,sötét,gonosznak tűnő srác betoppant az életembe,és nem hagy békén.-Amanda Skiller

Röviden szólva..A nevem Amanda Skiller.Egy teljesen normális életet élek a családommal.Anyukám,amikor pont a tizedik szülinapomat ünnepeltük,életét vesztette rákban.Mondhatom,"tökéletes" szülinapi ajándék volt.De az élet megtanította nekem,hogy túl kell lépni az ilyen eseteken,mert örökké nem bajlódhatok ezen.Van egy apám,nevelőanyám,egy bátyjám.És akit ki nem hagyhatok,a család kis kedvence,a kutyánk,Bruno.Most már hét év eltelt édesanyám halála óta,és azóta is mindig próbálunk normális életet élni.De azóta is,július 13 az a nap,amiről ugyebár nem feledkezhet el a család.Most már betöltöttem a tizenhetet,és hogy őszinte legyek,egyre jobban félek.Tizenhat éves voltam,amikor furcsa dolgokra lettem figyelmes.Úgy éreztem,hogy valaki követ,és állandóan néz.Egyszer egy levelet láttam az ágyamon egy levelet,amiben az állt,hogy forduljak meg.Szobor állásba álltam,és a lehető leglassabban fordulni kezdtem hátra felé.

Egy göndör hajú,zöld szemű,és sötét öltözetben állt előttem egy idegen srác,aki szúrós tekintetével le sem vette rólam a szemét.Hátráltam,majd megdörzsöltem a szememet,hogy megbizonyosodjak arról,hogy valóban ott áll.De eltűnt.Azóta nagyon félek egyedül a lakásban.Bárhova megy a család,elmegyek velük.Azóta is már egy párszor feltűnt előttem,de az életben sosem felejtem el a gonosznak tűnő tekintetét.Fogalmam sincs mit akar tőlem,de már nagyon aggasztó a jelenléte.Ami még szörnyű,hogy a bátyám,David már nem egyszer látta már őt.

-Megértem Amanda félelmét.Nem egyszer láttam már ezt a srácot.Folyton próbál Amy közelébe férkőzni,de senki sem tudja a konkrét okát.Hülyeségnek hangzik,de lehet hogy egy vámpír,valamint ember is egyben.Ami biztos,hogy ha meglátom,megkapja a tőlem telhetőt.-David Skiller

Most már valahogy úgy érzem,hogy látni akarom őt.Le akarom leplezni,és beszélni vele.Ki kell derítenem hogy mit akarhat tőlem,valamint hogy ő kicsoda.Egyes állítások szerint ő egy bizonyos,Harry Styles.De majd kiderül ha még egyszer összefutok vele.